2025. december 29., hétfő
2025. december 29., címkék:Énekek 6 és Jn 2,1–12 (ÓSZ) „Szép vagy, kedvesem, mint Tircá városa, gyönyörű, mint Jeruzsálem, ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő" (4). Nem tudom, ki szeret- ne ilyen szavakkal és hasonlatokkal udvarolni kedvesének, menyasszonyának, feleségének? Mi, teológus korunkban ismerkedtünk meg feleségemmel. Igazán adott lett volna, hogy a Biblia szerelmeskönyvéből idézgessünk egymásnak, mégsem így volt. Hiszen ezek a hasonlatok is másfelé fordítják figyelmünket, túl két ember földi kapcsolatán. A városnév, Tircá jelentése: kedvesség. Magas hegycsúcson, olajfaerdők között terült el. Jeruzsálem pedig minden izraelita számára a legszebb, a legkedvesebb helyet jelentette, és nem csupán fekvése, épületei miatt, hanem az Úr jelenléte miatt. Megragadó és bámulatba ejtő a menyasszony szépsége, mint e városoké. Legyen számunkra is kedves és szép az a földi hely, ahol élünk, és az a közösség, amelyben gyakorolhatjuk hitünket.
Fohász: Mennyei Atyám, köszönöm Neked, hogy készítettél egy földi helyet, ahol Téged dicsérhettelek az elmúlt év napjaiban. Köszönöm, hogy van egy szent gyülekezet, amelyben megélhettem a közösséget. Ámen.
2025. december 28., vasárnap
2025. december 28., címkék:Énekek 5,2–5,16 és Jn 1,35–51 (ÓSZ) „Rám találtak az őrök, akik járják a várost. Megvertek, megsebeztek, letépték rólam kendőmet a várfalak őrei. Esdekelve kérlek, Jeruzsálem lányai! Ha megtaláljátok szerelmesemet, mondjátok meg neki, hogy a szerelem betege vagyok" (7–8)! Részlet egy rabbinikus magyarázatból: „a világ népei megkérdik Izraeltől: miben különbözik a te Istened a többi istentől, hogy életeteket áldozzátok érte, hogy elégetnek és felnégyelnek benneteket érte" (Rási)? „Valóban érthetetlen, és jócskán megmagyarázhatatlan, hogyan és miért tart ki a zsidó nép a tengernyi szenvedés és üldözés közepette hiténél, és nem tűnik el a pogány világ tengerében" (Naftali Kraus). Isten szeretetének tényleg lehetünk a betegei. Mert sokszor nehéz megérteni és felfogni, hogy miért úgy szeret, hogy közben megsebez, miért úgy visel rólunk gondot, hogy közben azt gondoljuk, elvett valamit.
Fohász: Drága Uram, sokszor vontam kétségbe, hogy szeretettel teljes voltál-e, amikor veszteséggel, betegséggel, fájdalommal látogattál meg. A sok szenvedés közepette és a pogányok tengerében láttasd meg velem a megnyílt eget, a Te világodat, és taníts kimondani, hogy Te vagy az Isten Báránya, aki elveszed a világ bűneit (Jn 1,29). Ámen.
2025. december 27., szombat
2025. december 27., címkék:Énekek 4,1–5,1 és Jn 1,19–34 (ÓSZ) „Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút. Paradicsomkert nőtt rajtad: gránátalmák édes gyümölcsökkel, ciprusok nárdusokkal, nárdus és sáfrány, illatos nád és fahéj, sok tömjénfával, mirha és aloé, sok drága balzsammal; kertekben levő kút, friss víznek forrása, mely a Libánonról csörgedezik" (12– 15). Nem kizárt dolog, hogy amikor az izraelita ember régen egy ilyen dalt hallott vagy énekelt, többre gondolt a női szépségnél. Tele van ez a kis szerelmes dal olyan fogalmakkal, amelyeknek erősen vallásos csengése van. Paradicsomkert, élő víz, balzsam, illatos nád, fahéj. Az utóbbiak a szent kenet alkotórészei. Hadd hangsúlyozzam: keresztyén életünk fő célja, hogy mindennek, amiben élünk, mozgunk és vagyunk (ApCsel 17,28) vallásos csengése legyen, vagy még inkább: hitvallásos csengése.
Fohász: Mennyei Atyám, kérlek, ajándékozz meg engem olyan élettel, amelynek hitvallásos csengése van. Szeretném, ha szavaimmal hirdetném, a tetteimmel megmutatnám, alázatommal és szelídségemmel nyilvánvalóvá tenném, hogy egyedül Benned bízom. Ámen.
2025. december 26., péntek
2025. december 26., címkék:Énekek 3 és Jn 1,14–18 (ÓSZ) „Alig mentem tovább tőlük, máris megtaláltam, akit lelkemből szeretek. Megragadtam, nem is engedem el, míg be nem vezetem anyám házába, szülőmnek szobájába" (4). Kihez és hova vezet minket Isten szeretete karácsonykor? Általában a szülői házba, abba a házba, ahol a születésünket ünnepelték szüleink, mikor a világra jöttünk. Irreálisnak tűnik, ahogy ebben a fejezetben a mennyasszony keresi a vőlegényét. Hogy egy lány éjszaka egyedül bolyongjon az utcákon, hogy megszólítsa az őröket, aztán csak úgy, hirtelen rátaláljon a kedvesre, és őt édesanyja házába vigye?! Még ma is nehezen képzelhető. Nincs nyugta addig, míg az elveszettnek hitt kedvest meg nem találja. Aki szeret, nem nyugszik bele, hogy távol legyen attól, akivel tele van a szíve. „Megragadtam" – mondja, vagyis: birtokba vettem, megfogtam. A karácsonyi evangélium lényegét is meg lehet ragadni, be lehet vinni az életünk közepébe, a házunka, az otthonunkba.
Fohász: Köszönöm, Úr Jézus Krisztus, hogy a Te irgalmad és szereteted megragadható, birtokba vehető. Köszönöm, hogy Te ezt nem sajnálod tőlünk, emberektől, hanem nekünk adod. Sokszor mi is egyedül bolyongunk, és keressük azt, akit igazából, szívből lehet szeretni. Könyörülj rajtunk, hogy legyen lelki társunk, lelki támaszunk, támogató gyülekezetünk. Ámen.
2025. december 25., csütörtök
2025. december 25., címkék:Énekek 2 és Jn 1,1–13 (ÓSZ) „Szerelmesem hangját hallom! Jön már, ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon" (8). Az Énekek éneke allegorikus magyarázata sokszor legyőzte az igazi, reális magyarázatot. Mikor akar felébredni a szerelem? Kiből és mit vált ki igazából az agapé, amely János evangéliumának prológusa szerint megjelenik, nyilvánvalóvá lesz karácsonykor? Isten szerelemre gyúlt a világ iránt, amikor elküldte hozzánk Fiát. A rabbik szerint a szerelmet nem lehet erőltetni, s amíg az magától nem lobban fel, nem kell mesterségesen élesztgetni. A szerelmesem hangja – a Midrás szerint nem más, mint a Messiás hangja, amikor közli a zsidó néppel, hogy ütött a megváltás órája. Hallgassuk, olvassuk sokat az evangéliumot, hogy meghalljuk belőle a szerelmes Isten hangját, aki így szól: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal" (Jn 1,14).
Fohász: Köszönöm, Neked, Uram, hogy nincs mesterséges szerelem. Mesterséges intelligencia van, mesterséges ételek már vannak, kialakulóban van egy Tőled idegen, mesterséges világ. Segíts a Te dicsőségeden keresztül látni azt az önfeláldozó, feltétlen szeretetet, amely nélkülözhetetlen és erőt ad a mindennapokban. Ámen.
2025. december 24., szerda
2025. december 24., címkék:Énekek 1 és ApCsel 28,16–31 (ÓSZ) „Szerelmed jobb a bornál" (2)! A Biblia szerelemeskönyvébe olvasunk bele karácsony idején. Mert a Szentírás nem szégyelli a szerelmet. Énekek ének: Sir haSirim – vagyis a legnagyobb ének, a legszentebb ének, a legcsodálatosabb dal, az énekek közül is legkiválóbb. Miközben látszólag csak két ember szerelméről, a vőlegény és a mennyasszony egymásra találásáról van szó, arra érdemes figyelni, mit tudunk meg két ember szerelméből arról, hogy Isten mennyire szeret bennünket. Az ő szerelme, jobban, mint a bor, „felvidítja az ember szívét" (Zsolt 104,15). Lehet őt nem szeretni? Méltó rá, hogy mindenki szeresse. Közelében, szerelmében csak ujjongani és örvendezni lehet. A csapongó, szaggatott sorokból süt a kedves utáni olthatatlan vágy. Isten adjon nekünk is olthatatlan vágyat, hogy az ünnep szent napjaiban keressük és szeressük az Úr közelségét, és szeretteinkkel is igaz közösségben lehessünk.
Fohász: Uram Jézus, Te jól tudod: milyen terített asztallal, mennyi étellel és itallal próbáljuk ünnepelni testté lételed csodáját. Természetes emberi próbálkozás ez, hogy közelebb hozzuk magunkhoz a mennyek országának gazdagságát. Segíts, hogy szerelmed mindennél jobb legyen nekünk, és a Te feltétlen szeretetedet ünnepelhessük. Ámen.
2025. december 23., kedd
2025. december 23., címkék:Ézs 66 és ApCsel 28,11–15 (ÓSZ) „Mert ahogyan megmarad az új ég és az új föld, amelyet én alkotok – így szól az Úr –, ugyanúgy megmaradnak utódaitok és a nevetek is" (22). Ézsaiás könyve sötét fenyegetéssel végződik. Szinte apokalipszisbe illő csúnya, félelmetes vége van. Mintha minden eddig kimondott szép szó és szép ígéret egy nagy kínzó fájdalomba torkollana. A könyv szándéka nyilván az, hogy újraolvassuk, hogy visszatérjünk a megmaradás igéihez, és reménységet nyerjünk. Egy nappal karácsony előtt sokszor mi is sötétnek és bizonytalannak látjuk az ünnepet, mert izgulunk, hogy milyen lesz. Hányan jönnek a templomba, hazaér-e mindenki, tudunk-e végig méltóságteljesen ünnepelni, részünk lesz-e Krisztus születésének örömében? Forduljunk bizalommal megmaradásunk Urához, mert az ünnep napjaiban is ő alkot és teremt meg mindent.
Fohász: Úr Jézus Krisztus, hála van a szívemben, hogyha megengeded, holnap újra részese lehessek születésed csodájának. Segíts, hogy az adventi várakozásom beteljesedjen, hogy semmi és senki se maradjon bizonytalanságban. Hozz gyülekezetünk életébe új fényt, új testvéreket, akik nem csak az ünnep idejére maradnak velünk. Ámen.
2025. december 22., hétfő
2025. december 22., címkék:Ézs 65,8–25 és ApCsel 28,1–10 (ÓSZ) „Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit majd teremtek" (17–18)! Megszűnnek, feledésbe mennek a régi dolgok, a múlt és a jelen nyomorúságai: Isten újat teremt. Már csupán azzal, amilyen kifejezéseket az eredeti nyelven használ Ézsaiás, visszavisz minket a teremtés kezdetéhez. Az Úr semmiből, vagy akár a föld porából is életet tud formálni. Az ő kezéből a semminek látszó életünk, az üresnek látszó egyházunk, a szétforgácsolódni látszó időnk, a gyakran keszekuszának és veszteségekkel telinek mutatkozó családi életünk új kezdetet kap. A próféta részéről ez nem utópia, vagyis nem olyan dolog, amely megvalósíthatatlan az életünkben, hanem olyan csoda és kegyelem, amely naponta megmutatkozik.
Fohász: Drága Uram, köszönöm Neked azt az újat, amelyet meg tudsz mutatni, és meg tudsz teremteni. Sok régi dolgot szeretnék én is elfelejteni. Főleg azokat a régi időket, amikor Nélküled éltem, és még semmit se tudtam Rólad. Segíts örülni mindannak, amit még ezután hozol létre, éppen azért, hogy megörvendeztess. Ámen.
2025. december 21., vasárnap
2025. december 21., címkék:Ézs 65,1–7 és ApCsel 27,27–44 (ÓSZ) „Megkereshettek volna, de nem kérdeztek, megtalálhattak volna, de nem kerestek. Itt vagyok, itt vagyok! – mondtam a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet" (1). Nincs könnyű dolga Istennek velünk. „Itt vagyok!" – hányszor mondta ezt nekünk? Vagy mi hányszor énekeltük: „Itt van Isten köztünk" (RÉ21 225)? Hatástalanul? Hányszor és miben láttuk, hogy ő jelen van, hogy semmi kétség: csak neki köszönhetjük a megmenekülésünket, a gyógyulásunkat, a szabadulásunkat. Az újszövetségi napi ige Pál apostol és egy egész hajónyi ember megmenekülését adja elénk. Ki kiáltott azon a hajón, ki vállalta fel ott a hitét, ki merte azt mondani, hogy az Úr itt van, és nem veszünk el? Egyedül az apostol, aki hitte és tudta, hogy az a vihar és az a hajótörés is Isten kezében van, és partot fognak érni. A Lélek adjon nekünk is erőt, hogy amikor szorult helyzetekben egyedül maradunk a hitünkkel, legyen reménységünk az Úr nevét segítségül hívni.
Fohász: Hódolattal állok meg előtted, Istenem, mert velem sem könnyű. Én is csökönyös, öntelt, magába forduló ember vagyok. Köszönöm, hogy mégis itt vagy, hogy jelen vagy. Segíts kiáltani akkor is, ha teljesen egyedül maradok a hitemmel. Ámen.
2025. december 20., szombat
2025. december 20., címkék:Ézs 63,15–64,11 és ApCsel 27,9–26 (ÓSZ) „Olyanok lettünk, mintha sohasem uralkodtál volna rajtunk, mintha nem rólad neveztek volna el minket. Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek" (19)! Ézsaiás az Úrhoz kiált. Nekünk is nagy szükségünk van arra, hogy az Úrhoz kiáltsunk, és kérjük, hogy tekintsen le ránk, avatkozzon bele az életünkbe, az egyházunk életébe. Azt mondja a próféta: „Bárcsak szétszakítanád!" – ez egy radikális beavatkozásért való könyörgés. Mert radikális, velőig, a gyökerekig ható beavatkozás nélkül olyanok leszünk, mint akik felett „sohasem uralkodtál"! Mint akik maguknak, maguktól léteznek, mint akiknek semmi szükségük nincs arra, hogy a teremtő és megváltó Isten beavatkozzon az életükbe. Legyünk olyan emberekké, akiken valóban az látszik, hogy felettük az Úr szava, szeretete és jóra ösztönző ereje uralkodik!
Fohász: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy emlékeztetsz arra, hogy én is tudok olyan lenni. Olyan, aki csak magában bízik, olyan, akit csak a saját élete, fájdalmai és örömei érdekelnek, és nem törődik a Te hatalmaddal. Köszönöm, hogy jó általad meginogni, és belerendülni mindabba, amit tenni tudsz. Ámen.
2025. december 19., péntek
2025. december 19., címkék:Ézs 63,1–14 és ApCsel 27,1–8 (ÓSZ) „Az Úr hűségét magasztalom, az Úr dicső tetteit: mindazt, amit értünk tett az Úr, jótéteményeinek sorát Izráel háza iránt, mert irgalmasan bánt velünk, nagyon hűségesen" (7). A próféta dicsőítő énekének az elején a hűség és kegyelem szavát találjuk, amit az angol fordítások így adnak vissza: lovingkindness, vagyis szerető kedvesség, szeretettel teljes kedvesség. A rabbinikus hagyományban a világot tartó három pillér egyike, hogy vannak szeretetből, kedvességből fakadó jó tetteink. Olyan cselekedeteink, amelyek nem voltak kötelezőek, mégis megtettük. A bibliai hagyományban ez kissé mást jelent. Isten akkor mutatja meg irántunk hűségét és kegyelmét, ha ebben partnerei vagyunk, ha szövetségben vagyunk vele, ha aláírtuk vele a munkaszerződést. Ő a megrendelő, mi pedig a kivitelezők.
Fohász: Magasztallak, Uram, a Te szerető és megtartó hűségedért. Köszönöm, hogy Te igazi megrendelő vagy, és csak olyan tetteket, szavakat, jó cselekedeteket vársz el tőlem, amelyeket teljesíteni tudok. Segíts, hogy ebben a véges, leheletnyi földi életben ne felejtsem el a Te jótéteményeid sorát. Ámen.
2025. december 18., csütörtök
2025. december 18., címkék:Ézs 62 és ApCsel 26,24–32 (ÓSZ) „Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam. Soha ne hallgassanak, se nappal, se éjjel! Ti, akik az Urat emlékeztetitek, ne legyetek némák" (6)! Kik ezek az őrök és mit őriznek? Leginkább a próféta az, aki imádságaival sürgeti Istent, hogy hozza már el az üdvösség idejét, és ugyancsak a próféta rendel őröket Jeruzsálem falaira, hogy Istent emlékeztessék ígéreteire. Ebben az esetben az őrök a prófétával együtt imádkozó kegyeseket jelentenék. Őrök, akik arra hivatottak, hogy megtartsák, figyeljék, megőrizzék mindazt, amire az Urat figyelmeztetni kell. Milyen felháborító prófétai gondolat az, hogy az Urat emlékeztetni kell, hogy azt kell mondani a várfalakról, hogy Istenem, emlékezz! Légy figyelmes, légy éber, állítsd vissza, állítsd helyére mindazt, amit mi elrontottunk!
Fohász: Uram, én is felháborítónak tartom, hogy Téged bármire is emlékeztetni kell, hiszen Te mindenre emlékszel, minden bűnömet és mulasztásomat számontartod Mégis, arra kérlek, hogy emlékezz helyettem és helyettünk is azokra az ígéreteidre, amelyeket mi olyan könnyen elfeledünk. Ámen.
2025. december 17., szerda
2025. december 17., címkék:Ézs 61 és ApCsel 26,1–23 (ÓSZ) „Nagy örömöm telik az Úrban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett" (10). Öröméneket énekel a próféta. Mi is mindennap arra vágyunk, hogy örömünk legyen, hogy olyan jó érzés töltsön el, amely minden szomorúságot, veszteséget más fényben mutat meg. Ézsaiás gyászos és nyomorúságos időben akar öröméneket adni népe szájába. Amikor mindenki csak a romokat látja, és elcsügged, akkor ő a népet feldíszítő, felöltöztető, megörvendeztető kegyelemről beszél. Az üdvösség ruhája egy igazán márkás holmi, olyan kényelmes viselet, amelyben jól érezheti magát az ember. Az Úr hozza elő, és adja meg nekünk mindazt, amibe szépen felöltözhetünk, hogy méltó módon képviseljük őt!
Fohász: Taníts meg, Uram, örülni, szeretni, félni és szívből tisztelni Téged. Mert nincs más igazi kötelességem, mint éppen ez. A mai napot is a Te kezedbe teszem le. Díszíts és öltöztess fel igéddel és irgalmaddal. Ámen.
2025. december 16., kedd
2025. december 16., címkék:Ézs 60 és ApCsel 25,13–27 (ÓSZ) „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod. (...) Kapuid állandóan legyenek nyitva, ne legyenek zárva se éjjel, se nappal, hogy elhozhassák a népek gazdagságát, és királyaikat eléd vezethessék" (1.11). Adventben arról szoktunk énekelni, hogy mi egy kedves Vendéget várunk, aki egyben Hős és Úr (RÉ21 390). Ő tudja igazán megáldani a közösségünket, az életünket. Ennek csak egyetlen feltétele van, hogy nyitva legyenek az ajtók, hogy beengedjük őt és mindazt, amit adni szeretne. A kapuk Ézsaiás szerint ezért lesznek nyitva, hogy a gazdagságot mindenfelől behozhassák a városba. A soha be nem zárt kapuk másrészt azt a reménységet jelképezik, hogy folytonosan érkező tömegekre lehet számítani. Mi itt arra a gazdagságra és arra a nyitott kapura gondolhatunk, amit Jézus Krisztus tár ki az életünkben: vele és rajta keresztül megnyílnak a kapuk, és az ő gazdag világának részesei lehetünk.
Fohász: Hálát adok Neked, Úr Jézus Krisztus, hiszen azért jöttél a földre, hogy bennünket, szegény, bűnös embereket gazdagíts, vétkeinkből megtisztíts. Segíts, hogy ki tudjam nyitni előtted a szívem kapuját, és beengedjelek Téged. Így jön el világosságom, így támad fel rajtam dicsőséged. Ámen.
2025. december 15., hétfő
2025. december 15., címkék:Ézs 59 és ApCsel 25,6–12 (ÓSZ) „Tapogatjuk a falat, mint a vakok, tapogatózunk, mint akinek nincs szeme. Botladozunk fényes délben, mintha alkonyat volna, olyan sötétségben vagyunk, mint a halottak" (10). Azt mondja Kálvin az Ézsaiáshoz írt magyarázatában, hogy labirintusban vagyunk. De ez nem ketrec, nem tömlöc. Nem platóni barlang, ahol ülünk megbilincselve, és a barlang falára odavetül az ideák, az örök valóságok világából valami árnyék. Ez itt útvesztő, ebben menni kell – s ez a labirintus lényege. Itt az ember belsőleg is kényszerítve van, hogy folyamatosan menjen, és keresse a kiutat. De jaj, akárhány ajtót nyit, jaj, akárhány nyílásra talál, az mind csapda, az mind elveszéssel fenyeget. Ki vezet ki bennünket innen, ahol szüntelen menni kell? Hol találjuk meg, amit a szívünk legtitkosabb rezdülésével várunk, keresünk? Isten adja meg nekünk, hogy mi minden halállal és sötétséggel szemben a világosságot képviseljük, ami kivezet a labirintusból!
Fohász: Úr Jézus, köszönöm, hogy Te ismered az életem labirintusát. Tudsz minden útvesztőről, akadályról, ismered, hogy hol szoktam eltévedni, és miből nem találom a kiutat. Irgalmazz, hogy ne legyek a Te eltévedt gyermeked, hanem Lelked által mindig hazataláljak. Ámen.
2025. december 14., vasárnap
2025. december 14., címkék:Ézs 58 és ApCsel 25,1–5 (ÓSZ) „Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől" (7)! A szociális advent vasárnapjának a meghirdetése hangzik el. Hogy mit jelent ez? Ézsaiás a gyógyuló sebeket, az eljövendő világosságot a szociális érzékenységgel, a segítőkészséggel és emberséggel állítja párhuzamba. Az emberszeretet törvényét adja elénk. A középpontban a felszabadítás parancsa áll. A népet Isten Egyiptomból is, Babilóniából is megszabadította. Ebből az következik, hogy minden ember szabad; hogy törjenek szét minden igát. Nemcsak törvényhozás útján kell ennek megvalósulnia, hanem önkéntesen is. Ebben a versszakban az egyént tartja szem előtt a próféta, a hívek lelkiismeretét tisztogatja és ébresztgeti. Mert a világosság eljövetele a mi szociális érzékenységünktől, a segítségnyújtás készségétől is függ.
Fohász: Köszönöm, Neked, Uram, hogy mások sebei és szenvedései által is közelebb hozod hozzám országodat! Segíts, hogy segítőkész, a hit és szeretet gyakorlásában érzékeny emberként forduljak felebarátaimhoz és minden szükséget szenvedőhöz. Ámen.
2025. december 13., szombat
2025. december 13., címkék:Ézs 57,3–21 és ApCsel 24,22–27 (ÓSZ) „Ezt mondja: Töltsétek, töltsétek föl, építsétek az utat, vegyétek el népem útjából, amiben megbotolhat" (14)! Az advent egyik célja, hogy ne legyünk botladozó, mindenben eleső, minden akadálytól elkeseredő emberek! Sőt nekünk kell az akadályokat elvenni, vagyis akadálymentesíteni a Krisztushoz való jövetelt! Persze ez nem megy olyan egyszerűen, hiszen nem vagyunk útkarbantartók, vagy ahogy itt, keleten mondják, cesztisek. Az úton lévő akadály Ézsaiásnál a megbotlás köve. Nem egy kátyú az aszfaltban, hanem átvitt értelemben: szerencsétlenség, csapás, balsors, valami, ami gátolja és eltorlaszolja a jó utat, ami Istenhez vezet. Mi, keresztyének lehetünk olyan szakemberek, akik törődnek az úttal, és mindent megtesznek azért, hogy mások meg ne botoljanak.
Fohász: Uram, az én földi utamon is találkoztam már nagy torlaszokkal. Volt, amikor az ellenség, a kísértő állt utamba. Volt, amikor a veszteségeim vagy sorsom rossz alakulása gátolta, hogy Téged kövesselek. Kérlek, segíts, hogy sok akadályon át, bátran kövesselek Téged. Ámen.
2025. december 12., péntek
2025. december 12., címkék:Ézs 56,1–57,2 és ApCsel 24,10–21 (ÓSZ) „Örömet szerzek nekik abban a házban, ahol hozzám imádkoznak" (7). Kik az idegenek? Hitünk szempontjából kiket tartunk idegennek? A zsidóság egy része, a szűkkeblű, nacionalista, nép-nemzeti papi körök ki akarták zárni a gyülekezetből az idegeneket. Ezzel szemben a próféta azt hirdeti, ami egyetemesen érvényes minden emberre. Szerinte az Úrhoz nem az tartozik igazán, akinek a neve szerepel a nagy származási jegyzékekben, hanem akinek van lelki hovatartozása. Itt tehát az újszövetségi lelki Izráel felé mutat az ige. Isten jeruzsálemi templomát az „imádság házának fogják majd nevezni, minden nép számára" (7). Ha idegennek, távolinak gondoljuk magunktól Isten népét és az ő templomát, vagy ha idegennek érezzük magunkat egy közösségen belül, gondoljunk arra, hogy az Úr az imádság házába vár minket, egy lelki, otthonos közösségbe.
Fohász: Istenem, hálát adok Neked, hogy a gyülekezetem lehet a lelki otthonom. Köszönöm, hogy nem vagyok ott idegen. Tartsd meg közösségünket, templomunkat. Add, hogy a Te Igéd tisztán szólaljon meg, és adjon mindig új erőt. Ámen.
2025. december 11., csütörtök
2025. december 11., címkék:Ézs 55 és ApCsel 24,1–9 (ÓSZ) „Ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem" (11). Üres templomok, üres szívek, kiüresedő keresztyénség. Sok-sok elhangzott ige és igehirdetés, örömteli és nagyon szomorú helyzetekben. Lehet-e mindez üres? „Nem tér vissza hozzám üresen." Ézsaiás gondolatai, igehirdetése visszatér a 40. fejezet témájához. A testtel, a mulandóval szemben ott is az örök igéről van szó. Mint az eső és a hó, az ige is felülről jön. Halmazállapotában lehet különbség, de a hatásában, az eredményében nem! Nem hiábavaló, nem üres tehát. Eredményes: úgy látszik, Ézsaiás szerette ez a szót. Szerette, ha mindenféle halmazállapotban és módon közénk és a szívünkbe hullik Isten igéje, és véghezviszi, amit akar: termővé, gyümölcsözővé tesz, magot ad és kenyeret. Van, de legyen is mindig eredménye annak, ha az igét hallgatjuk!
Fohász: Szomorúsággal tölt el, Uram, amikor hallom és látom, hogy mennyire ki tud üresedni a vallásos élet. Nem látok teli templomokat és lelkes gyülekezeteket, csak terméketlen állapotokat. Kérlek, adj magot a magvetőknek, igét az igehirdetőknek, lelkesedést minden egyházban szolgálónak! Ámen.
2025. december 10., szerda
2025. december 10., címkék:Ézs 54 és ApCsel 23,23–35 (ÓSZ) „Mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt, megszólít téged az Úr, és mint ifjú menyasszonynak, ha megvetett volt is, ezt mondja Istened: Magadra hagytalak néhány pillanatra, de nagy irgalommal ismét összegyűjtelek" (6–7). Egy pillanatra, csak néhány pillanatra hagytalak magadra. Magára hagytuk-e így valamikor a kisgyermekünket? Haragunkban el szoktuk-e rejteni arcunkat a másik ember elől? Miért tesz az Úr ilyet, miért bánik velünk így? – kérdezhetnénk. Az egyiptomi rabszolgaság: az ifjúkorod szégyene, a babiloni fogság: az özvegységed gyalázata. Mindez elmúlt. Isten, aki nemcsak a világnak, hanem népének is alkotója, megváltja népét a fogságból. A próféta olyan nagynak látja ezt az irgalmat, hogy ehhez képest a fogság csak rövid pillanatnak tűnik. Fiatalokat és özvegyeket is összegyűjt az Úr, mert ismeri minden életkor fájdalmát, kiszolgáltatottságát, örömét és bánatát.
Fohász: Mennyei Atyám, bevallom Neked, hogy nem jó egyedül, magamara hagyottan élni az életem. Szükségem van egy igazi társra, egy barátra, aki nem hagy el, nem fordít hátat. Légy hozzám irgalmas, hogy ne éljek az adott életkorom fogságában, mert mindig Neked szeretnék élni. Ámen.