2025. szeptember 29., hétfő
2025. szeptember 29., címkék:2Móz 34,10–28 és 1Thessz 4,13–18 (ÚSZ) „Mindenkor az Úrral leszünk" (17). Mi, önmagunkat hívőnek nevező emberek is egészen jól elvagyunk a földi élettel. Kényelmesen berendezkedtünk, összkomfortossá tettük és megszoktuk a kereteit, nincs miért elvágyódnunk innen. Már ameddig meg nem ismerjük, vagy legalábbis meg nem ízleljük a másik, a mennyei valóságot! Amíg át nem éljük Isten közelségének csodáját! Amíg az ő bűnbocsánatának, kegyelmének és örökkévaló szeretetének a valóságába bele nem remeg a szívünk! Ne feledjük, hogy mi mennyei polgárok vagyunk. Keresztyén reménységünk alapja, hogy a mennyei Atya házában sok lakóhely van, és Jézus előrement, helyet készített nekünk (Jn 14,2)! A földi halál mindannyiunkat utolér, de az üdvözültek a mennyei otthonban teljes közösségre jutnak Megváltójukkal. Neked is ez a reménységed?
Fohász: Úr Jézus, köszönjük, hogy feltámadásoddal legyőzted a halált. Hálásak vagyunk, hogy a Te közelséged már itt a földi életben elérhető valóság azok számára, akik hisznek Benned. De köszönjük, hogy e földi, látható világon túl is reménykedhetünk a Veled való közösség áldásaiban. Ámen.
2025. szeptember 28., vasárnap
2025. szeptember 28., címkék:2Móz 34,1–9 és 1Thessz 4,9–12 (ÚSZ) „Titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre" (9). A testvérem az az ember, akinek a testében ugyanaz a vér folyik. Ugyanígy – lelki értelemben – testvérem az az ember, akinek a bűneiért szintén Jézus vére hullott, s aki ugyanabba a testbe, Krisztus földi testébe, az anyaszentegyházba tagolódik a keresztség és az élő hit által, mint én. Mi tehát a testvéri szeretet alapja? Az egymásrautaltság érzése? A közös célok és érdekek szövevényes hálózata? A hagyomány és megszokás biztonságos állóvize? Ha közösségünk van Krisztussal, akkor közösségünk van egymással is: így vagyunk Isten gyermekei, s ezáltal egymás testvérei. Ez kapcsol össze minket országhatárokon, nyelveken, kultúrákon túl, és ez tesz minket felelőssé elsősorban a magyarul beszélő, református vallású, velünk egy gyülekezetbe tartozó testvéreink felé! Viszont nem úgy kell együtt lennünk, mint egy zsák kavics, hanem mint egy család tagjai. Mi is így szeretjük Jézus vérén kapott testvéreinket?
Fohász: Hálásan köszönjük Neked, Urunk, hogy kaptunk Tőled testvéreket a hitben. Segíts meg bennünket, kérünk, hogy a gyülekezet közösségében, a hozzánk hasonlóan érző, gondolkodó, beszélő és cselekvő emberek között küzdjünk, harcoljunk: imádsággal, szolgálattal, tevékeny szeretettel. Ámen.
2025. szeptember 27., szombat
2025. szeptember 27., címkék:2Móz 33 és 1Thessz 4,1–8 (ÚSZ) „Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek" (3). Mivel Isten szent, nekünk is annak kell lennünk. És itt jön a probléma: mi nem tudjuk magunkat szentté tenni. Minden ilyen irányú, emberi erőben bízó próbálkozás végül vallásossághoz vezet, egy felszínes magatartáshoz, amiből hiányzik az igazi szentséghez nélkülözhetetlen belső átformálódás. Az igazi szentség sohasem csupán külsőségek kérdése. A szentség mindenekelőtt a bensőnkből, az ajándékba kapott új szívünkből származik, amelybe Jézus már beköltözött. Ezért a szentség elsősorban a szeretetben nyilvánul meg, miközben a szeretet gyakorlása, megélése által marad meg a szentség. A szeretetnek növekednie, gazdagodnia kell bennünk, ha szent életet akarunk élni. A feladat ma is ennyi: szeress!
Fohász: Szent Istenünk! Hálaadással köszönjük, hogy szentségünk alapja nem bennünk, nem a mi viselkedésünkben, nem is a hitünk szilárdságában van, hanem egyedül Benned. A Te szeretetedben. Abban, hogy értünk is kereszthalálra adtad egyszülött Fiadat. Segíts, kérünk, hadd tudjunk mi is szeretni, a szentségben növekedni. Ámen.
2025. szeptember 26., péntek
2025. szeptember 26., címkék:2Móz 32,15–35 és 1Thessz 3,9–13 (ÓSZ) „Mégis, bocsásd meg vétküket" (32)! Izráel olyan könnyedén, olyan egyértelműen rúgta fel az Istennel való kapcsolatot, olyan durván szegte meg a szövetséget, hogy erre nem létezhet könnyű megoldás. Hiszen hiába tagadjuk, hiába festjük át fehérre, a bűn sötét valósága mint hatalmas fal választ el minket Istentől. Sokféleképpen lehet nevezni a bűnt: céltévesztésnek, hibázásnak, tévedésnek, lázadásnak. Viszont felismerni a saját életünk hiányaként, szembenézni a saját vétkeinkkel, nos ehhez őszinteség és bátorság kell. A golgotai kereszt mutatja meg, hogy a bűn nem jelentéktelen dolog, amit a szőnyeg alá lehet seperni, vagy ki lehet szellőztetni az ablakon. A bűn olyan súlyos valóság, hogy az csak az egyetlen bűn nélküli váltsághalála árán bocsáttatik meg. Jézus Krisztus bővelkedik a kegyelemben és gazdag a megbocsátásban. Nála készen van a minden napra szükséges bocsánatadagunk.
Fohász: Felsorolni is képtelenség, hányszor vétkeztünk már ellened, Urunk. Köszönjük, hogy Jézus Krisztus érdeméért mégis megbocsátottál. S ha már újjászületett gyermekeid lehetünk, köszönjük azt a kiváltságot, hogy aki már megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát megmosd (Jn 13,10). Segíts elfogadni kegyelmedet és mindennapi bocsánatodat! Ámen.
2025. szeptember 25., csütörtök
2025. szeptember 25., címkék:2Móz 32,1–14 és 1Thessz 3,1–8 (ÓSZ) „Azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik" (1). Már negyven nap és negyven éj telt el, és a nép hiába várja Mózest. Kezd megfakulni az emléke a szent Istennel való találkozásnak. Közben egyre hatalmasabbá növekednek az emberekben a kérdések, az aggodalmak, az árnyak. A feladat, ami a nép előtt áll, nem jelentéktelen. Tovább kell haladni, eljutni Kánaánig, elfoglalni az országot. A nép mindig is tudta, hogy egyedül nem képes erre. A várakozás kísértése, a tehetetlenség veszélye ez. Mert ha a várakozás időszakaiban, amelyek jelen vannak mindannyiunk életében, nem tudunk Isten ígéreteibe kapaszkodni, ha nem tudunk bízni abban, aki számára élet-halál kérdés a velünk kötött szövetség, hiszen Jézus Krisztus halála a szövetség ára, akkor győz a kétely. Amikor sürgetnéd a dolgokat, de várnod kell, akkor hol van a hited, a bizalmad abban, hogy Isten megtartja, amit ígért?
Fohász: Hisszük, Urunk, hogy nem feledkezel el a tieidről. Bocsásd meg, kérünk, hogy sokszor mégis megkísért bennünket az elbizonytalanodás. Hadd tudjunk ígéreteidbe kapaszkodni, Hozzád hűségesnek maradni mindvégig. Ámen.
2025. szeptember 24., szerda
2025. szeptember 24., címkék:2Móz 31 és 1Thessz 2,17–20 (ÓSZ) „Bölcsességet adok minden hozzáértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit megparancsoltam neked" (6). Mózes előtt terjedelmes a feladatlista: részletes tájékoztatót kapott az Úrtól a szent sátornak és felszerelésének az elkészítésére. A küldetés nem egyszerű, de Isten gondoskodik arról, hogy a munka pontosan, szakszerűen legyen elvégezve. Mi olyan világban élünk, ahol mindent közvetlen módon, azonnal, de mindenképpen a lehető legrövidebb idő alatt és a lehető legkisebb befektetéssel szeretnénk megoldani. Csakhogy az élet általában nem így működik! Régen az emberek Isten ajándékának tekintették a munkát, ami által Istennek tetsző dolgot cselekedtek. A mai embernek ahhoz, hogy teljesíteni tudjon, már motivációra van inkább szüksége, mint bölcsességre. Azonban ha Krisztusban megváltott emberként élünk, akkor ő megszenteli számunkra a munkát. Készen állsz ma így dolgozni?
Fohász: Urunk, Istenünk, mi oly sokszor nyűgnek tekintjük a munkát. Kérünk, adj nekünk több szorgalmat, több bölcsességet, hogy tudjunk a Te dicsőségedre s embertársaink javára munkálkodni. Ámen.
2025. szeptember 23., kedd
2025. szeptember 23., címkék:2Móz 30 és 1Thessz 2,13–16 (ÚSZ) „Amikor hallgattátok Isten általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként" (13). Isten szólt az atyákhoz a próféták által, most, hozzánk a Fiú által szól (Zsid 1,1–2). Isten nem az, aki küld egy dogmát, hogy hidd; Isten nem az, aki élettelen erkölcsi követelményrendszert ad, hogy teljesítsd; Isten nem az, aki titkos bölcsességet rejtett el, hogy ha tudod, kutasd ki; Isten nem az, aki rendkívüli élményt vagy tudatállapotot vár, hogy magadtól emelkedj hozzá. Isten az, aki szól. Beszél, kijelent, közöl, ahogy Te vagy én a legegyszerűbb mindennapokban. „Úgy szól ma is, Ahogy régente szólt" (RÉ21 208). Ugyanaz az Isten, ugyanaz a kijelentés, ugyanaz a terv, ugyanaz az akarat, ugyanaz a mentő szándék. Ő jött hozzánk a betlehemi jászolbölcsőbe, hogy még jobban, még inkább szóljon, hogy még érthetőbb legyen. Ebben a lehajló, aláhajló, Fiát a golgotai keresztre adó szeretetben szól Hozzád Isten.
Fohász: Hálásan köszönjük, hogy még mindig szólsz hozzánk, Urunk. A töredékes emberi beszéden keresztül is hangzik az evangélium. Segíts, hogy Jézus Krisztust tudjuk hirdetni, ne csak a magunkét mondani. Ámen.
2025. szeptember 22., hétfő
2025. szeptember 22., címkék:2Móz 29 és 1Thessz 2,1–12 (ÚSZ) „Nem embereknek akarunk tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek" (4). Megfelelési kényszer, vagy krisztusi szabadság? Melyik vezérel, melyik motivál, melyik határoz meg bennünket gyülekezeti életünkben és a templom falain kívüli emberi kapcsolatainkban? Az életünk persze tele van olyan helyzetekkel, sőt akár olyan tartós állapotokkal, mikor kénytelenek vagyunk, vagy legalábbis úgy véljük, hogy muszáj abban a szituációban megfelelni a környezetünk elvárásainak. A hívő embernek is kell alkalmazkodnia. Enélkül nem is lehet élni. A hívő viszont nem hoz elvtelen kompromisszumokat, nem alkuszik meg, ha a hitéről van szó, nem igazodik emberi elvárásokhoz, ha a Jézussal való kapcsolata vagy az üdvössége a tét. Ellenben oda tud hajolni a másképp gondolkodó, másképp érző, másképp kommunikáló emberhez, hogy hitelesen közvetítse számára is az örömhírt.
Fohász: Mindenható Istenünk, mi csak szeretnék, ha elfogadnának, ha szeretnének. Köszönjük, hogy Jézus Krisztusban öröktől fogva szeretsz és elfogadsz minket. Add, hogy ez felszabadítson minket a hálás és Neked szolgáló életre. Ámen.
2025. szeptember 21., vasárnap
2025. szeptember 21., címkék:2Móz 28 és 1Thessz 1 (ÚSZ) „Hálát adunk Istennek mindenkor mindnyájatokért" (2). Igen, szinte ujjong az apostol az örömtől, amikor arra gondol, hogy az Úr meg- tartotta, megerősítette, sőt minden nehézség ellenére gyarapította a gyülekezetet. Pedig mondhatta volna, hogy kevesen vannak, hogy kezdők még a hit dolgaiban, hogy tele vannak hiányosságokkal, hogy tévtanítások is lábra kapnak közöttük, s mindebben teljesen igaza lenne. Ő mégsem ezt teszi, hanem mindenekelőtt hálát ad a gyülekezetért! Mire tanít ez ma bennünket? Arra, hogy Isten kezéből fogadjuk el a gyülekezetünk létét. Nem a mi emberi terveink, céljaink megvalósulása a gyülekezet, hanem – és ezt szilárdan hisszük – az egyház Urának munkája! Bennünk is a hálás öröm az első érzés, amikor a gyülekezetre gondolunk? Adjunk hálát gyülekezetünkért Istennek! Örüljünk, hogy van! S mivel éppen vasárnap van, menjünk, a gyülekezet közösségében is örvendezzünk!
Fohász: Urunk, hálaadással köszönjük meg Neked a gyülekezetünket, hogy minden viszontagság ellenére van hová összegyűlnünk testvéri közösségben. Töltsd meg a szívünket először is örömmel, és ezután vezess a szolgálatba! Ámen.
2025. szeptember 20., szombat
2025. szeptember 20., címkék:2Móz 27 és Kol 4,7–18 (ÚSZ) „Legyen gondod rá, hogy betöltsed azt a szolgálatot, amelyet átvettél az Úrban" (17)! Kinek van rám, mint szemre szüksége, hogy megtalálja a helyes utat? Hol van rám szükség, mint kézre, amely oltalmaz, hordoz és sebeket kötöz? Kinek kell, hogy a szája legyek, hogy szóljak az érdekében, mert jogtalanság érte? Ki vár rám, mint lábra, gyors segítőjére, mert ő már nem tud mozdulni? Az egész életünk, minden képességünk, az összes velünk született adottságunk Istentől van, és arra kaptuk, hogy az ő dicsőségére és mások javára, áldásként használjuk. Vannak lehetőségeink is, amelyekkel szintén elkötelezetten és hűségesen építhetjük az ő országát: az erőnk, az időnk, a pénzünk, a kapcsolataink, bármi, aminek segítségével az evangéliumot hirdethetjük a világban. Mindaz tehát, ami szükséges a Krisztus testének egészséges működéséhez és épüléséhez, itt van közöttünk. Nem szorongat a szeretet, hogy tegyél valamit a gyülekezetedért?
Fohász: Szerető Istenünk! Köszönjük mindazt, amit eddig kaptunk Tőled. Így kérünk most arra, Jézus Krisztus, add a Te Lelked erejét, hogy tudjunk szeretettel, önzetlenül szolgálni Neked, és áldássá válni mások életében. Ámen.
2025. szeptember 19., péntek
2025. szeptember 19., címkék:2Móz 26 és Kol 4,2–6 (ÚSZ) „Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett" (6). Isten üzenetét közvetíteni nagy kiváltság és még nagyobb felelősség. Vajon tényleg a kiművelt retorika, a patetikus szónoklat, a kánaáni szóhasználat a jó bizonyságtétel kulcsa? Spurgeon azt tanította: az igehirdető legnagyobb felelőssége, hogy naprakészen tudja, mit is akar Isten az ő népének asztalára tenni. Vagyis elsősorban nem azért kell imádkoznunk, Isten előtt tusakodnunk, hogy tudjuk, mit mondjunk – hanem hogy tudjuk, egyáltalán miről kell beszélnünk. Mi nem források vagyunk, csupán csatornák. Az üzenet Istentől jön. Ha ezt nem vesszük komolyan, az üzenetünk lelketlen lesz, talán okos, logikus, érdekes, azonban hiányozni fog belőle valami megfoghatatlan, de nyilvánvaló plusz, a Szentlélek meggyőző ereje. A jó üzeneteket megértik az emberek. A jobbakat megcsinálják. Beszélj Jézusról másoknak!
Fohász: Urunk, hálásak vagyunk, hogy hangzik az evangélium. Segítsd meg a beszéddel szolgálókat és minket, hadd tudjuk úgy szólni igédet, hogy ne a magunkét mondjuk, hanem az legyen aranyalma ezüsttányéron (Péld 25,11). Különösen kérünk ma lelkipásztorainkért, áldd meg szolgálatukat. Ámen.
2025. szeptember 18., csütörtök
2025. szeptember 18., címkék:2Móz 25 és Kol 3,18–4,1 (ÚSZ) „Engedelmeskedjetek" (18). Az ige az emberi élet minden területére ad tiszta, világos útmutatást, mert Isten azt akarja, hogy rend legyen a keresztyén ember életében. Ha jól megfigyeljük ezt a felsorolást: házasság, gyermeknevelés, munkahely, egyházi szolgálat; azt látjuk, hogy az emberi életnek nemcsak egy bizonyos részét érinti ez az isteni rend, hanem az egészét. Nem lehet az életnek csak egyetlen területén keresztyénnek lenni! Vagy egyre inkább áthatja a Krisztusban való hit és a neki való engedelmesség az életünk egészét, vagy ha nem, akkor életünk egyes, elkülöníthető területein is képmutatássá válik az ő követése. Akkor van rend a keresztyén ember életében, ha annak minden területén egyformán érvényesül az Úrnak való engedelmesség. Ilyen engedelmességben éljük mi az életünket?
Fohász: Urunk, kérünk, támogass minket az engedelmesség lelkével (Teremts bennem tiszta szívet), akár családunk körében legyünk, akár munkahelyünkön vagy a gyülekezetben, és akkor is, amikor egyedül vagyunk. Kérünk, segíts, hogy mindig a Te szereteteddel tudjunk másokhoz viszonyulni. Ámen.
2025. szeptember 17., szerda
2025. szeptember 17., címkék:2Móz 24 és Kol 3,5–17 (ÚSZ) „Amit pedig szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek" (17). Hogyan viszonyulnánk ahhoz, ha az egészségünkért felelős életmód-tanácsadónk, ha lenne ilyen, óvva intene minket az édességtől, miközben ő maga jelentős túlsúllyal küzdene, amelynek oka a sok süti és tévénézés közbeni nasi? Nagyon visszatetsző, ha valamiről beszélünk, valamit hirdetünk, de mi magunk közben mást teszünk – akár az ellenkezőjét annak, amit szavakban képviselünk. Vajon nem azért van olyan sok botlás az életünkben, mert folyamatosan két úrnak próbálunk szolgálni (Mt 6,24)? Isten gyermekeként minden helyzetben azt kell mondjuk és azt kell cselekedjük, amit Jézustól hallunk és látunk! Az Úr Jézus nevében szólni és cselekedni csak úgy lehet, ha rá figyelve szólunk és hallgatunk, tesszük a jót és hagyjuk el a rosszat.
Fohász: Könyörülj meg rajtunk, Urunk, állítsd az életünket a Te Lelked világosságába. Légy Te a példa előttünk, Úr Jézus, mind szavaink, mind a tetteink hadd tükrözzék, hogy Hozzád tartozunk, Téged képviselünk. Ámen.
2025. szeptember 16., kedd
2025. szeptember 16., címkék:2Móz 23,14–33 és Kol 3,1–4 (ÚSZ) „Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben" (3). Ebben az igében olvasható az egyik legvidámabb gyászjelentés. Az Úr Jézus kereszthalálával majd feltámadásával az egyedüli győztes lett bűnön, poklon és síron. És ő ezt a győzelmet hit által az övéinek is adja. Tudni kell azonban, hogy a keresztyén életben pont fordítva van az élet és halál sorrendje, mint amúgy, az életben. Először megszületünk, ekkor kapják szüleink a születési anyakönyvi kivonatunkat, aztán meghalunk, ekkor kapják szeretteink a halotti anyakönyvi bizonyítványunkat. Ám Isten országában fordított a helyzet! Először meg kell halni ahhoz, hogy élhessünk! Előbb van a Krisztussal együtt való meghalás, megfeszíttetés, s csak ezután következik be a vele való feltámadás, megelevenedés. Ehhez halálba kell adnunk a magunk bűnös természetét, meg kell tagadnunk önmagunkat. Ezután támadunk fel új életre. Van már ilyen életünk Krisztussal?
Fohász: Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy új életre hívsz mindannyiunkat. Kérünk, segíts levetkőzni bűnös, óemberi természetünket. Indíts minket arra, hogy a Te dicsőségedre és sokaknak hasznára tudjunk járni az új életben. Ámen.
2025. szeptember 15., hétfő
2025. szeptember 15., címkék:2Móz 23,1–13 és Kol 2,16–23 (ÓSZ) „Nehogy elferdítsd az igazságot" (2). Az előttünk levő törvények pontosan visszatükrözik az ószövetségi kor szokásait, valamint társadalmi, gazdasági, vallási rendjét. Az igék szerepe az, hogy felmutassák: amit Isten az általa megszabadított és vele szövetségre lépő néptől követel, az nem pusztán hitbeli, lelki hozzáállás, hanem a hozzá való hűség a mindennapi életben. Rövid, tiltó mondatok ezek, amelyekben az a közös, hogy mind az igazsággal és az igazság elferdítésével kapcsolatosak. Konkrét élethelyzetek jelennek meg előttünk, s az igék rámutatnak arra, hogyan szoktuk a hétköznapi helyzetekben az igazságot lábbal tiporni. Pedig Isten igazságot és igazságosságot követel minden körülmények között. Életünket, egymással való kapcsolatunkat, és így a társadalmunkat nem a csúsztatások, a ködösítés, a féligazságok, hanem minden esetben az egyedüli igazság kell, hogy átjárja, az egyedüli igazság tudja formálni. Kezdd el ma a megvalósítását!
Fohász: Megvalljuk előtted, Urunk, hogy mi csak jól szeretnénk járni, hasznot szeretnénk hajtani – ezért még az igazságot is elferdítjük időnként. Bocsásd ezt meg nekünk, kérünk. Köszönjük, hogy Jézus Krisztusban már igazak vagyunk. És őt követve az igazság egyre jobban láthatóvá válik rajtunk. Ámen.
2025. szeptember 14., vasárnap
2025. szeptember 14., címkék:2Móz 22 és Kol 2,8–15 (ÚSZ) „Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára" (14). Nem tudom, kinek mi van a listáján, mivel tartozik Istennek, felebarátainak, mivel vétkezett ég és föld ellen. Nem jó dolog adósnak lenni. De nem tudjuk kifizetni a számlákat. Cselekedeteink nem békítenek meg Istennel, és olyan érdemeink sincsenek, amelyek számítanának az üdvösség szempontjából. Ahhoz, hogy üdvözüljünk, ahhoz, hogy Isten megmentsen minket, egyedül Krisztusra van szükségünk. Önerőből nem tudjuk kiérdemelni sem a szeretetét, sem az örök életet. Nem tudjuk helyrehozni, amit ősszüleink elrontottak. És azt sem, amit mi rontottunk el. De a teher mégis levétetett rólunk: Jézus Krisztus kereszthalálával kifizette a tartozásunkat. Mert ennyire szeret bennünket! Ezért: „senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek" (Róm 8,13).
Fohász: Urunk, Jézus, köszönjük Neked, hogy a mi adóságunkat is kifizetted, nem ezüstön és aranyon, hanem a Te drága véreden (1Pt 1,18). Köszönjük, hogy Te vagy az egyetlen közbenjáró, és a Beléd vetett hit által igazulunk meg ingyen, Atyád kegyelméből. Ámen.
2025. szeptember 13., szombat
2025. szeptember 13., címkék:2Móz 21 és Kol 2,1–7 (ÚSZ) „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne" (6). Ha már hiszünk, és a hitünk élő, akkor ennek valami látszatja is kell, hogy legyen az életünkön. Ez nem lehet csak annyi, hogy beszélünk a hitünkről, hogy elméletben nagyon jók vagyunk. Szépen kiműveljük magunkat, folyamatosan idézzük a Bibliát, tanácsolunk másokat. Viszont ha nem mondanánk el mindenkinek, hogy mi milyen nagyon hívők vagyunk, talán senkinek se tűnne fel: mert nem látszik rajtunk. Jézust elfogadni nem csak azt jelenti: végighallgatom őt, vagy időnként meghallgatom a róla szóló beszédet. Nem csak azt jelenti: valamiben egyetértek vele. Még csak nem is azt, hogy lelkesedem érte. Elfogadni Jézus Krisztust mint Urat, azt jelenti: őbenne meggyökerezve, őbenne felépülve, megerősödve a hit által, egyre bőségesebb hálaadások közepette, neki tetsző, engedelmes életet élünk.
Fohász: Szerető Istenünk, áldj meg bennünket azzal, hogy meg tudjuk mutatni: Hozzád tartozunk, Veled és Benned élünk, Te vagy a mi Urunk és királyunk. Ámen.
2025. szeptember 12., péntek
2025. szeptember 12., címkék:2Móz 20 és Kol 1,24–29 (ÓSZ) „Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket" (1). Miért van szükség még 2025-ben is a Tízparancsolatra és annak magyarázatára? Nem elég Jézust, az evangéliumot, a kegyelmet hirdetni, és a törvényt mellőzni? Azonban a Tízparancsolat szerzője és ajándékozója nem egy ismeretlen és ellenséges hatalom, hanem az élő Isten, aki atyai szeretettel fordul felénk. Az ő célja nem az, hogy elvegyen tőlünk valamit, hanem az, hogy adjon nekünk. Valamit, ami nélküle nem lehet a miénk, vagyis: szabadságot. Nem azért ad parancsolatot, hogy kevesebbek legyünk, hanem azért, hogy ne ártsunk magunknak és egymásnak. Isten nélkül viszont nem lehet az ő parancsainak engedelmeskedni! Ha valóban Úrnak valljuk Jézus Krisztust, akkor ő erőt ad, hogy betöltsük törvényét. A törvény betöltése pedig nem más, mint a szeretet (Mt 22,37–40).
Fohász: Köszönjük, Urunk, hogy irgalmasan bánsz velünk. Hirdetteted a törvényt és az evangéliumot is. Segíts, hogy a kettő, a törvény és az evangélium együtt szeretetre sarkalljon mindannyiunkat. Ámen.
2025. szeptember 11., csütörtök
2025. szeptember 11., címkék:2Móz 19 és Kol 1,9–23 (ÚSZ) „Szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek" (9). Milyenek az imádságaink? Nincs bennük túl sok panasz? Vajon helyes lelkület az, amikor csak az elégedetlenség, csak a kérés, néha egyenesen a követelőzés szólal meg imádságainkban? És a dicsőítés, a hálaadás, a bűnbánat és a másokért való közbenjárás szinte soha? Pedig milyen jó lenne a szédült önmagunk körüli forgásból kitörni, és közbenjárni mindazokért, akiket Isten Lelke a szívünkre helyez! Pál apostol szorongattatott élethelyzetben, börtönben van, amikor ezt a levelet írja a kolosséiakhoz. Ezért senki nem vethetné a szemére, ha imádságában többet foglalkozna önmagával. Ő mégis arra a Jézus Krisztusra tekint, aki nekünk „békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által" (20), aki az Atya jobbján most is közbenjár értünk (Róm 8,34). Hordozzuk egymás terhét mi is szeretettel, így töltsük be Krisztus törvényét (Gal 6,2).
Fohász: Urunk, sokszor megfeledkezünk arról, hogy imádságban hordozzuk felebarátainkat. Könyörgünk értük: szeretteinkért, közeli és távoli rokonainkért, gyülekezetünk tagjaiért, kik testvéreink a hitben, barátainkért, ismerőseinkért. És a betegekért, özvegyekért, árvákért, szegényekért, szenvedélybetegekért, hitetlenekért. Mutasd meg nekik, mennyire szereted őket! Ámen.
2025. szeptember 10., szerda
2025. szeptember 10., címkék:2Móz 18 és Kolossé 1,1–8 (ÓSZ) „Elment tehát Jetró, Mózes apósa, annak fiaival és feleségével Mózeshez a pusztába" (5). Vajon hol és hogyan történik ez ma? Kik indulnak el Isten népét megismerni, az egyházzal közösséget keresni? Hol hangzanak – ha egyáltalán hangzanak – olyan bizonyságtételek, amelyek Jézus Krisztus életet megváltoztató, szabadító munkájáról szólnak? Milyen hírek terjednek, milyen kép formálódik társadalmunkban Isten népéről, az egyházról? A legtöbben tudjuk a választ. A kívülállók jelentős része nem olyan híreket hall, nem úgy tekint ránk, az egyházra, mint ami kíváncsivá, vágyódóvá teszi őket. Nem Isten nagy tetteiről hallanak híreket. Éppen ezért kell, hogy környezetünkben a mi hangunk érvényesüljön. Egyéni és közös történetünk szóljon arról, hogy az Úr mi mindent cselekedett velünk és köztünk. Vállaljuk bátran mindazt, amit az Úr tett! Ha sugárzik rólunk Krisztus szabadításának és feltámadásának valósága, meghallják és eljönnek. Készen állsz így bizonyságot tenni?
Fohász: Urunk, bátortalanok vagyunk hitünk megvallásában. Ezért kérünk, add, hogy a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel egyre hitelesebben, világosabban, erősebben szóljon ebben a világban – általunk is. Ámen.