2024. január 14., vasárnap

2024. január 14., címkék:

Jer 51,1–40 és Jn 5,31–36
(ÚSZ) „Ha én magamról tennék tanúbizonyságot, az én bizonyságtételem nem volna igaz" (31). Minden jogrendszer alaptétele, hogy önmaga mellett senki sem tanúskodhat. Ha Jézus így tenne, hiteltelen lenne az ő igehirdetése és az ő egész munkássága. A zsidó pereknél ezen felül többet törődtek a tanúk hitelességével és méltóságával, mint a tények kiderítésével. János evangéliuma ezen részében Jézus mellett négy tanú is tanúskodik: Keresztelő János, saját tettei, az Atya és az Írások. Ezzel tudja magát megvédeni vádlóival szemben, és ezért nyer tanítása további hitelt.
Fohász: Köszönjük, Neked, Urunk, hogy a szolgálatunkat: mindazt, amit a Te dicsőségedre végzünk, Szentlelked által Te magad igazolod. Ámen.

2024. január 13., szombat

2024. január 13., címkék:

Jer 50 és Jn 5,24–30
(ÚSZ) „Aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van" (24). Jézus világosan kimondja, hogy annak van örök élete, aki hallja az általa elmondott igét, és hisz annak, aki elküldte őt, vagyis az Atyának. Akinek pedig örök élete van, az már nem megy ítéletre, mivel az az ember, aki hisz Jézus igéinek, már elfordul régi énjétől. A Heidelbergi Káté talán ezt akarja kifejezni, amikor az óember megöldökléséről és az új ember megelevenítéséről értekezik. Minden ember számára az az igazi élet, amely már a hitben kiteljesedve történik.
Fohász: Uram, én hiszem, hogy Te az Atyától jöttél és az ő szabadítását hoztad el nekünk. Köszönöm, hogy e hitben szabad vagyok bűneim büntetésétől. Ámen.

2024. január 12., péntek

2024. január 12., címkék:

Jer 49 és Jn 5,19–23
(ÚSZ) „És ezeknél nagyobb tetteket is mutat majd neki" (20). Jézust az Atya nemcsak az Isten országa elközelítésének hirdetésével bízta meg, hanem valami sokkal többel. Az ő kezében lesz a feltámadás és a megelevenítés is. A vita a szombati gyógyítás miatt robbant ki. Ez mindennapi szinten valóban a törvény megtörését jelentette, de Jézus úgy mutatta be az egészet, hogy Isten szombaton is ad életet. Jézus bennünket is valami sokkal többel bíz meg, mint amire magunk gondolnánk, vagy amire mi erőt érzünk. Azonban amivel ő megbíz bennünket, ahhoz ad erőt és kitartást, hogy munkánk gyümölcsöző legyen.
Fohász: Köszönjük, Neked, mindenható Urunk, hogy a reánk bízott feladatok elvégzésében mellettünk állsz és megsegítesz bennünket. Hálásak vagyunk ezért. Ámen.

2024. január 11., csütörtök

2024. január 11., címkék:

Jer 48 és Jn 5,16–18
(ÚSZ) „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom" (17). Jézus az ő Atyja szolgálatában van, ezért neki is az a dolga, hogy munkálkodjon. A mindenható Isten kegyelmének nincsenek határai. A zsidó ellenfelek szemében a legnagyobb megbotránkoztatást az jelentette, hogy Jézus megengedte a betesdai betegnek felvennie ágyát éspedig szombaton. A mi igehirdetésünknek sem szabad határokat szabni. Egész életünkkel és létünkkel azt az örömhírt hirdetjük, amely minden ember számára az örök élet forrásává és élő vízzé válhat. Legyünk kitartóak és állhatatosak ebben a szolgálatban.
Fohász: Add, Urunk, hogy a Tőled kapott szolgálatunkat felismerjük, komolyan vegyük, és kitartóak legyünk benne. Adj alázatot és állhatatosságot! Ámen.

2024. január 10., szerda

2024. január 10., címkék:

Jer 47 és Jn 5,10–15
(ÚSZ) „Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz" (14). A történet folytatásából megtudjuk, hogy testi gyógyulása mellett valami sokkalta nagyobb is történt ezzel az emberrel. Megbocsáttattak bűnei. Jézus gyógyítási történeteiben a testi gyógyulás szinte mindig lelki gyógyulást is jelent, sőt talán az az elsőrendű. Ez történik itt is. A szemmel látható gyógyítás a bűnbocsánat láthatatlan eseményét demonstrálta. Az „Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsájtani" (Mt 9,6), sőt nincs olyan bűn, amelyet ne bocsátana meg. Bátran jöhetnek hozzá ma is mindazok, akiket saját közössége kitaszított magából, mert esetleg egy kicsit mások, mint a többség.
Fohász: Alázattal jövünk eléd mindenható Urunk, és azért könyörgünk, hogy bocsásd meg a mi bűneinket. Bűnös gondolatainkat, szavainkat, tetteinket és mulasztásainkat. Ámen.

2024. január 9., kedd

2024. január 09., címkék:

Jer 46 és Jn 5,1–9
(ÚSZ) „Akarsz-e meggyógyulni" (6)? Jézus kérdése a Betesda tavánál fekvő beteghez egy kissé infantilisnek tűnik. Ki az, aki beteg, és ne akarna meggyógyulni? Pozitív válasz helyett a beteg azt kezdi el magyarázni, hogy nincs embere, aki segítsen rajta, és bevigye a felkavart vízbe. A kérdés, hogy akar-e meggyógyulni valójában felhívja ennek a betegnek a figyelmét arra, hogy van már, aki segíteni tud neki. Nem úgy, ahogyan ő vagy bárki más várná. Jézus ugyanígy hívja fel a mi figyelmünket is, és kérdezi, hogy akarunk-e meggyógyulni? Akarunk-e bűntől, megkötöttségtől szabadok lenni? Mert ő segíteni tud nekünk abban, hogy ez meg is valósuljon.
Fohász: Uram, szeretnék meggyógyulni! Lélekben megtisztulni. Csak Neked, a Te dicsőségedre élni. Ámen.

2024. január 8., hétfő

2024. január 08., címkék:

Jer 45 és Jn 4,46–54
(ÚSZ) „A te fiad él" (50)! Jézus első csodáját Kánában tette, ebben a történetben pedig visszatér a tett színhelyére. Egy királyi tisztviselő könyörög gyermeke életéért, ám Jézus első reakciója látszólag elutasító. Az apa azonban nem hagyja magát, és kérleli Jézust, hogy segítsen rajtuk. Jézus válasza a történetben még háromszor jelenik meg: „a te fiad él". A királyi ember vakon hisz Jézus szavának és hazamegy. János evangélista érzékeltetni akarja minden olvasójával, hogy mindannyian hihetünk, ha Jézus szavát halljuk vagy olvassuk. Mindez az evangélium végén Tamás történetén keresztül válik egyértelművé mindenkinek, amikor elhangzik: „boldogok, akik nem látnak és hisznek" (Jn 20,29).
Fohász: Hiszünk Uram, légy segítségül a mi hitetlenségünkön. Add, hogy elhiggyük: aki Téged elfogad, Veled él örökké. Ámen.

2024. január 7., vasárnap

2024. január 07., címkék:

Jer 44 és Jn 4,43–45
(ÚSZ) „Befogadták őt" (45). A többi evangéliumból is jól ismerjük azokat a történeteket, amelyek szerint Jézust Názáretben, ahol felnevelkedett, nem fogadják kitörő örömmel. Erre utalnak ezek a versek is, amelyek megerősítik számunkra, hogy „nincs becsülete a prófétának saját hazájában". Ennek ellenére, amikor Jézus Galileába érkezik, elfogadják őt. Ez az elfogadás egyelőre még nem hitbeli befogadás jelent, de az ott élők mindenképp adnak esélyt arra, hogy Jézus tanítását mélyebben megismerjék. Vajon milyen a mi hitünk? Elfogadó, szimpatizáló, vagy már valami mélyebbre ható? Vajon Jézus tanítását mélyen a szívünkbe zárjuk és befogadjuk?
Fohász: Segíts meg, Urunk, abban, hogy a mi hitünk egyre mélyebb és szárnyalóbb, egyre könnyedebb és szilárdabb, egyre tisztább és kipróbáltabb legyen. Köszönjük! Ámen.

2024. január 6., szombat

2024. január 06., címkék:

Jer 43 és Jn 4,39–42
(ÚSZ) „Tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője" (42). Jézus samáriai missziója sikeres volt. Arra kérik őt, hogy maradjon náluk, és ő ennek a kérésnek örömmel tesz eleget. Ottlétének eredménye pedig az, hogy még többen hisznek benne. Felismerik, hogy „valóban ő a világ megváltója". Az egész történet azzal kezdődött, hogy az asszony Jézusban egy fáradt, elgyötört zsidó embert látott, aki inni kért tőle, most pedig azzal ér véget, hogy a samaritánusok közössége felismeri benne a világ Megváltóját. Isten útjai kifürkészhetetlenek. Adjunk esélyt mi is arra, hogy Isten szava vezessen el bennünket az igazi kincs felismerésére.
Fohász: Hálát adunk, Neked, Urunk, hogy számodra mindenki egyaránt fontos. Köszönjük, hogy Te mindenkit elfogadsz, aki Hozzád jön. Ámen.

2024. január 5., péntek

2024. január 05., címkék:

Jer 42 és Jn 4,31–38
(ÚSZ) „Más a vető, és más az arató" (37). Jézus – a samáriai asszonnyal folytatott beszélgetésével – tulajdonképpen egy új, addig érintetlen területen kezdi el hirdetni Isten országának örömhírét. Samáriában. Bár a zsidók és a samaritánusok régóta ellenséges viszonyban voltak egymással, Jézus tudta, hogy a két nép történelmileg nagyon közel áll egymáshoz. Ugyanabból a gyökérből származnak. Olyan ez, mint egy megromlott, családon belüli viszony. Azzal az örömhírrel, amelynek hirdetésével az Atya megbízta őt, Jézus Izráel határain kívül legelőször a legközelebbi rokonokat keresi fel. Talán nekünk sem a messzi idegenben kellene legelőször az evangéliumot hirdetni, hanem a legszűkebb családi közösségeinkben. A mindenható Isten adjon nekünk erőt ahhoz, hogy ez a szolgálat valósággá váljon és áldott legyen a mi életünkben is.
Fohász: Urunk, tégy bennünket késszé, hogy az evangélium örömüzenetét ne szégyelljük a családunk előtt sem. Ez bizony nem könnyű, ezért kérjük a segítségedet. Ámen.

2024. január 4., csütörtök

2024. január 04., címkék:

Jer 41 és Jn 4,27–30
(ÚSZ) „Vajon nem ő a Krisztus" (29)? Az asszony, miután felismerte, hogy Jézus a várva várt Messiás, örömében elmegy, és tudtul adja ezt a hírt a város lakóinak. Az evangélium megtapasztalása sokszor olyan cselekedeteket hoz magával, amelyek furcsák. Az emberek hirtelen mintha megzavarodnának. Ez az asszony annyira megörült a Jézussal való találkozásnak, hogy minél több embernek tudtul akarta adni, talán a Krisztussal találkozott. Jertek, lássátok meg ti is, beszéljetek vele ti is. Az, aki eddig félt az emberek közelébe menni, mert szégyenkezett, most örömmel hív mindenkit a Jézussal való találkozásra. Hívogassunk mi is minél több embert, mert Jézus megismerése új töltetet és értelmet adhat életüknek.
Fohász: Adj erőt, Urunk, hogy miután felismertük Benned a Megváltót, a Rólad szóló örömhírt minél több embernek tovább tudjuk adni. Ámen.

2024. január 3., szerda

2024. január 03., címkék:

Jer 40 és Jn 4,19–26
(ÚSZ) „Tudom, hogy eljön a Messiás. (...) Én vagyok az" (25.26). Jézus és az asszony párbeszéde csúcsához ér. Az asszony óriásit haladt a hit útján, hiszen mintha ösztönszerűen jutna el arra a felismerésre, hogy a most hallottak valamilyen szinte a Messiás eljövetelével függnek össze. Egyedüli hiányossága csupán csak annyi, hogy túlságosan jövőidejű a hite, ugyanúgy, mint Mártáé (Jn 11,24). Jézus egy, a jövőre irányuló várakozást a jelenbe ültet át. A Messiás nem eljönni fog, mert már itt van. Mi vajon felismerjük Jézusban a Messiást? Eljutunk-e arra a felismerésre, hogy Jézus a Messiás, aki az örök életre tápláló vizet adja meg a mi számunkra?
Fohász: Mennyei, édes Atyánk, add felismernünk a Te egyszülött Fiadban a Megváltót. Ő adja az élet vizét számunkra. Csak az élet igazán, ha vele élünk. Ámen.

2024. január 2., kedd

2024. január 02., címkék:

Jer 39 és Jn 4,11–18
(ÚSZ) „Uram, add nekem azt a vizet" (15). Először Jézus kért inni az asszonytól, de a folytatásban minden megfordul, és már ő kínál fel valamit asszonynak. Élő vizet, amely után az ember már nem szomjazik meg újra. Az asszony egyelőre még csak a gyakorlati előnyét látja mindennek. Talán arra gondol, hogy ha valóban nem szomjazna meg, nem kellene többet a kúthoz járnia. Nem érti még, mit is jelent valójában az élet vize, ugyanúgy ahogyan Nikodémus sem értette, hogyan születhet újjá az ember. De valamilyen újjáformáló folyamat elindul az asszonyban. Érdeklődést mutat az iránt, amit Jézus kínál neki. Vannak esetek, amikor sokkal jobb, ha az embereket nem rohanjuk le az evangélium tanításával, hanem szépen lassan közelítünk feléjük, ahogyan azt Jézus teszi. Azért, hogy ők maguk jöjjenek rá, szükségük van az élet vizére.
Fohász: Köszönjük, megváltó Krisztusunk, hogy Te megértően tekintesz ránk, és elfogadóan bánsz velünk. Hála legyen Neked jóságodért! Ámen.

2024. január 1., hétfő

2024. január 01., címkék:

Jer 38 és Jn 4,1–10
(ÚSZ) „Adj innom" (7)! Jézus, amikor Júdeából vándorol Galilea irányába, Samárián áthaladva délben találkozik egy asszonnyal. Nem véletlen, hogy az asszony pont délben, a legnagyobb hőségben megy a kúthoz. Azért tesz így, mert senkivel sem akar találkozni. A történetből később az is kiderül, hogy miért. Amikor megérkezik a kúthoz, ott ül Jézus, aki ennek ellenére azonnal megszólítja őt. Párbeszédet kezdeményez. Előítélettől mentesen fontos neki, hogy ki ez az asszony, miért nem akar az emberekkel találkozni, vagy miért nem akarnak az emberek vele találkozni. Jézusnak fontos ez az asszony, ugyanúgy, ahogyan ma is mindenki egyformán fontos az ő számára. Nem érdekli őt az ember bőrszíne, múltja, jelene. Ma is párbeszédet kezdeményez minden emberrel.
Fohász: Urunk, hálát adunk Neked azért, hogy Te elfogadsz bennünket olyannak, amilyenek vagyunk. Ámen.

Pályázat

2023. december 29., címkék:

A Komáromi Református Egyházközség pályázatot ír ki a Református Óvoda igazgatói állásának betöltésére.

Kalandos kezdet, hűséges szolgálat

2023. december 28., címkék:

A 93 éves Csintalan Nagy Béla nyugalmazott lelkipásztor közel harminchat éven keresztül (1964 -2000) hűségesen szolgált a bátorkeszi református gyülekezetben. 23 éve fejezte be az aktív gyülekezeti szolgálatát. A második világháború kalandos életet hozott a számára. Volt munkaszolgálatos Németországban, majd hadifogoly, hontalanként magyarországi diák, kitűnő tanulóként pedig orvosnak készülő, de szénbányában elítéltként dolgozó is.

A Világosság református egyházi műsor 2023. december 31-ei ajánlata

2023. december 27., címkék:

A Pátria rádióban a 7.05-kor kezdődő műsor témái: óévi gondolatok, a Diakóniai Központ hosszútávú tervei, nyugalmazott lelkipásztorok visszaemlékezései.

Karácsony

2023. december 25., címkék:

Karácsony van, 2023 karácsonya. Ahányan vagyunk, annyiféle karácsonyra emlékszünk vissza, van, amire örömmel, szívesen, van, amire könnyek között. S talán ahányan vagyunk, annyiféle válasz születne arra a kérdésre, hogy minek az ünnepe a karácsony. Ambrus Erika ipolypásztó-garamsallói lelkipásztor karácsonyi gondolatai.

A karácsony valódi lényege

2023. december 24., címkék:

A karácsonnyal kapcsolatban általában idilli kép él bennünk. Hófödte táj, csillogó karácsonyfa, templomi istentisztelet, ünnepi dallamok, boldogan mosolygó család, kellemes ízek, illatok...  Krchoné Géresi Tímea csécsi lelkipásztor ünnepi gondolatai.

A szeretet dátuma

2023. december 24., címkék:

Annak idején, amikor még képeslapot küldtünk karácsonyra szeretteinknek és barátainknak, de ma is, ha az internetes üzeneteinket, jókívánságainkat illusztráljuk, gyakori képként került és kerül elénk, a betlehemi csillagot követő tevegelő három király, vagy a szamárháton ülő és mellette bandukoló József. Ez egy igazán idilli kép. Ambrus Erika ipolypásztó-garamsallói lelkipásztor ünnepi gondolatai.