2025. augusztus 22., péntek

2025. augusztus 22., címkék:

2Móz 3 és Mk 14,53–65 (ÓSZ) „Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor" (2). Gazdag az üzenet, én sok fontos dologról mégsem teszek említést. Elnézést! De ami adatott, azt továbbadom. Ha az élő Istennel vagyunk kapcsolatban, akkor – azt hiszem – igaznak kell lennie a hitéletünkre, a szolgálatunkra, ránk magunkra, hogy „ég, de mégsem ég el". Ha Istennel élünk, bár lobogunk, de ő nem hagy kiégni. Ha már emészt, perzsel, fájdalmat okoz, akkor az Úrral való kapcsolatodban van a hiba. Nélküle akartál őérte élni. De ezt ő nem akarja! Hagyj mindent, és újítsd meg vele a kapcsolatodat! Ha az igére azt mondod, „perzselő tűzzé vált szívemben" (Jer 20,9), az jó hajtóerő. Ha Kálvinnal vallod: „szívemet égő áldozatul neked ajánlom, Uram", az a hála kifejeződése. Ha Te vagy a meggyújtott lámpás a lámpatartóban (Mt 5,15), akkor a helyeden vagy, folytasd, amit teszel. De ha már felemészt, áll meg, mert nem Istennel jársz!
Fohász: Uram, régi természetem szerint hajlamos vagyok nélküled élni. Van úgy, hogy elhitetem magammal, hogy minden, amit teszek, az szerinted helyes, azt Neked teszem. Kérlek, állíts meg, ha nélküled próbálok élni, hinni. Kérlek, állíts meg ha már emészt, perzsel és fájdalmat okoz az, ami a legnagyobb öröm volna. Hogy melletted élhetek és szolgálhatok. Ámen.

2025. augusztus 21., csütörtök

2025. augusztus 21., címkék:

2Móz 2 és Mk 14,43–52 (ÓSZ) „Mózesnek nevezte el" (10). Megszületik egy kisfiú. Esélytelennek tűnik népével együtt. Sorsuk egyaránt lehetetlen. De mégis megmutatkozik a remény a reménytelenségben. Isten nélkül nincs esélyünk arra, hogy életünkkel való nagyszerű tervét betöltsük. Remélem, ez nem újdonság a számodra. Van terve Veled, nem kell lemaradnod róla. Isten nélkül nincs esélyünk arra, hogy szent akaratába belesimuljunk. Remélem, tudod, hogy Neked kell alkalmazkodnod őhozzá. Engedelmeskedj neki, és akarata megmutatkozik Rajtad. Isten nélkül nincs esélyünk arra, hogy pusztító bűneinket meghaladjuk. Nem tudjuk legyőzni természetünket. Látszólag el kell veszítenünk mindent. Azt is, hogy tervét betöltsük. Remélem, hiszed, hogy kegyelmét mégsem csorbíthatjuk ki. Nagyobb a szeretete, mint bűneink terhe. Senki nem akadályozhatja meg Istent sem Mózes, sem a Te életedben!
Fohász: Istenem! Köszönöm, hogy számodra nincs esélytelen ember, nincs lehetetlen helyzet, ezért én sem vagyok reménytelen állapotban. Belátom, hogy életemmel sokszor megtagadtalak. Ezért köszönöm, hogy továbbra is van terved velem. Szeretnék hálából Neked engedelmeskedni mindenben. Hiszem, hogy bűneim sem választhatnak el Tőled. Ámen.

2025. augusztus 20., szerda

2025. augusztus 20., címkék:

2Mózes 1 és Mk 14,26–42 (ÓSZ) „De a bábák félték az Istent, és nem cselekedtek úgy, ahogyan Egyiptom királya meghagyta nekik, hanem életben hagyták a fiúgyermekeket" (17). Talán szórt a figyelmem, ezért emelek ki három üzenetet. A bábák szerint:„Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek" (ApCsel 5,29). Hol vagyunk mi ettől? Nehogy megbántsuk a hitetleneket, hát megkerüljük Isten akaratát. A missziót szórakoztatással cseréljük fel. Mitől félünk? Nem tudjuk, hogy a bábák egyiptomiak vagy héberek. De azt olvassuk, a választott népen kívül is vannak, akik félik Istent. Bizony, manapság a kívülállók sokszor megszégyenítenek minket. Mitől félünk? A gyermekek születése az ige szerint áldás. A mesterséges születésszabályozás ellentmond a „szaporodjatok, sokasodjatok" (1Móz 1,28) áldást hozó parancsának. Nehéz idők járnak, mondják a fiatalok. Pedig a szívek kényelmesek és önzők. Mitől félünk?
Fohász: Uram, erősítsd meg hitemet, hogy mindenben Neked engedjek, és ne féljek mindig Téged választani. Uram, bocsáss meg, hogy nekem kell tanulnom a hitetlenektől, és nem én vagyok számukra példa. Uram, népünk halált és kárhozatot arat, segíts, hogy Téged és az életet válaszszuk. Kérlek, gyermekáldással gyarapíts népünket, egyházadat. Ámen.

2025. augusztus 19., kedd

2025. augusztus 19., címkék:

1Móz 50 és Mk 14,12–25 (ÓSZ) „Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened" (17)! Eddig úgy tűnt, hogy ez egy lezárt ügy. A testvérek bocsánatot kértek Józseftől, és ő megbocsátott. Az Úr szeretetében kölcsönösen békességre jutottak. Hogy újra előjött az eset, mégsem baj. Tanuljunk belőle! Az elkövetett bűn emléke Jákób halála után fölparázslott. A testvérek félni kezdtek József vélt bosszújától. A bizalmatlanság áporodott levegője járta át kapcsolatukat. Úgy tűnik, akinek nagyobb a sérelme, megbocsátásával az tudja közvetíteni az eredetit, Isten bocsánatát. Ha valamely bevallott bűnünkre bocsánatot nyertünk, ne szedjük elő, ne vonjuk ki az Úr kegyelmének hatásköre alól! Az ő szeretetében kételkedik, aki így tesz. József újra emlékeztette testvéreit: az Úr a galád emberi tervet jó eredményre vezette. Jóra használta. Ha valóban hiszel, engedd el bűnödet, ne kételkedj Isten jóságában!
Fohász: Kegyelmes Jóatyám! „Ahogy a kutya visszatér okádására" (Péld 26,11), úgy emlegetem fel, úgy forgatom magamban megbánt, megvallott és Jézus Krisztus által megbocsátott bűneimet. Ezzel csak a Te irgalmadat kisebbítem magamban és mások szemében. Bocsásd meg, Uram, kicsinyhitűségemet! „Légy irgalmas nekem, bűnösnek (Lk 18,13)! Ámen.

2025. augusztus 18., hétfő

2025. augusztus 18., címkék:

1Móz 49 és Mk 14,1–11 (ÓSZ) „Ezt mondta el nekik apjuk, amikor megáldotta őket, mindegyiket a ráillő áldással áldotta meg" (28). Mit jelent az, hogy ráillő áldást kapott mindegyik fiú? Azért illik rájuk, mert ez következik a múltjukból, ilyen a személyiségük? Vagy azért, mert ez lesz a jövőjük, ilyen a sorsuk? Azt hiszem, benne van mindkettő. Az Úr tisztán lát az időben előre és hátra is. Mindenesetre jó volna, ha szavaink újra áldást hordoznának. Isten erejét és akaratát közvetítenék. Hát, legyen: mondjunk egymásnak igaz dicséreteket! Minél többet. Csak a végső lehetőség maradjon a kritizálás. A bántó megjegyzéseket teljesen felejtsük el. Mert sokszor ismételt szavainknak erős hatása van a hallgatóságra, idővel bekövetkezhetnek. Imádkozzunk egymért! Aztán úgy dicsérjünk, hogy igazat szólunk! S ha az Úr is egyetért ezekkel, szavaink áldássá lehetnek. Ez a legkevesebb, amit a jobb jövőért tehetünk. Legalább ezt tegyük meg!
Fohász: Szerető mennyei Atyám! Adj nekem tiszta látást, igaz gondolatokat, ha felebarátaimra tekintek. És adj igaz szavakat, amikor megszólítom őket. Hadd tudjak igazat szólva dicsérni! Mert tudom, hogy a lelketlen kritika nem használ. Kérlek, vedd ki a szívemből és számból a bántó, ocsmány beszédet. Ezek csak belső romlottságomat mutatják. Ámen.

2025. augusztus 17., vasárnap

2025. augusztus 17., címkék:

1Móz 48 és Mk 13,21–37 (ÓSZ) „Izráel kinyújtotta a jobb kezét, és Efraim fejére tette, pedig ő volt a kisebbik. A bal kezét meg keresztbe rá Manassé fejére tette, pedig Manassé volt az elsőszülött" (14). No, ne! Ismétli magát a történelem. Jákób elköveti édesapja, Izsák tévedését. Nem lát már jól, fordítva, keresztbe tett kézzel áldja meg unokáit, József fiait. Annyi a különbség, hogy Izsák öntudatlanul cselekedett, Jákób meg tudatosan. Ha úgy vesszük, ez még nagyobb hiba. Igaz, hogy a kisebb, Efraim hosszú idő múltán az északi országrész vezető törzse lesz, de ez utólagos magyarázkodás. Mert nem ez volt a szokás, nem ez volt a rend, nem ezt volt a helyes rangsor. A Te életedben történt ilyen tévedés? És ha most visszatekintesz, áldást vagy büntetést látsz benne? Képes vagy meglátni életedben Isten kiválasztó kegyelmét? Mert minden úgy van jól, ahogy ő cselekszik. Mert a történet idáig sem jutott volna el, ha Izsák nem Jákóbot áldja meg.
Fohász: Uram, ünnepelni szeretnélek, mert mindig Neked van igazad, mert minden úgy jó, ahogy Te cselekszel. Csak arra kérlek, segíts megértenem, ami velem történt. Tudod, szűkös az én értelmem. Mert mindarra, ami velem történt szeretném Jézussal mondani, hitvallásként, teljes szívemből: „igen, Atyám, mert így láttad jónak" (Lk 10,21). Ámen.

2025. augusztus 16., szombat

2025. augusztus 16., címkék:

1Móz 47 és Mk 13,1–20 (ÓSZ) „Vándorlásom éveinek a száma százharminc esztendő. Életem rövid volt, tele rossz napokkal. Nem értem el atyáim vándorlása éveinek a számát" (9). Egy öregember keserű beszédének hangzik Jákób bemutatkozása. Túl sok minden történt vele. Csalások, árulások, szenvedések szegélyezik hosszú életét. Egyébként valóban rengeteg kilométer van a lábában. Viszont amikor ősei vándorlásáról beszél, akik szintén nagy utat tettek meg a térképen, átértelmezzük szavait. Már nem csak illendően hallgatjuk, mint a nagy öregeket, akiknek kár ellentmondani. Amint ő és ősei, mi is jövevények vagyunk. Idegenben élünk. Még akkor is, ha hosszú életet kaptunk alig mozdulva szűkebb szülőföldünkről. Ez az idegenség rövidnek és rossz napokkal telinek mutatja életünket. De ez az idegenség csak Isten országának küszöbéig tart. Ott, nála van az ígéret földje, egyedüli békés otthonunk. Mindörökké, tele jó napokkal.
Fohász: Uram, ígéreteidben talál békességre nyugtalan szívem. Mert repül az idő, és nem fiatalodom. Mert rossz napokat élek, és alig találom azt, ami jó. De ha Rád emelem tekintetem, bízni kezdek. Tudom, hová tart az életem. Hozzád. Mennyei hazámba. Ahol örök boldogságban Veled lehetek mindörökké. Ámen.

2025. augusztus 15., péntek

2025. augusztus 15., címkék:

1Móz 46 és Mk 12,35–44 (ÓSZ) „Izráel tehát útnak indult mindenével, amije csak volt, és amikor Beérsebába ért, áldozatokat mutatott be atyja, Izsák Istenének" (1). Jákób, más néven Izráel meghozta az ésszerű döntést, elindul Egyiptomba. Földje déli határához érve azonban Isten tanácsát kéri. Mintha megfordult volna a helyes sorrend. Előbb az emberi döntés, utána az elkért áldás. Mintha mi is automata üzemmódban működnénk. Eszünkbe jut vezetést kérni Istentől? Te miben kérted legutóbb a tanácsát? Egyáltalán, kérted valaha? Izráel az Úr engedélye nélkül nem lépi át a határt. Azonban kezdeti döntését megelőzte valami nagyon fontos: Isten már ígéretet tett neki. Ezzel a bizalommal indul útnak. Tudja, hogy csak akkor lesz áldás az életén, ha Isten vele lesz. Beérsebában ebben kap megerősítést. Nélküle egy tapodtat sem szabad tennie. Ha éppen elakadtál valamiben, most már tudod, mit kell tenned! Emlékezz és kérj vezetést!
Fohász: „Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem. (...) Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra" (Zsolt 139,1.3). Tudod, miben van lemaradásom, miben akadtam el, miből nem találom a kiutat, merre kellene mennem. Kérlek, segíts! Nem szeretnék többé a Te akaratod ellenében élni. Rád bízom magad, vezess engem! Ámen.

2025. augusztus 14., csütörtök

2025. augusztus 14., címkék:

1Móz 45 és Mk 12,28–34 (ÓSZ) „Jöjjetek már közelebb hozzám" (4)! József egyiptomi kinézete csak az egyik ok. A másik a testvérek bűntudata, szégyenérzete. Ezért esik nehezükre az ölelésig közeledni egymáshoz. Pedig készen van már a bocsánat. Bizonnyal Te is szenvedsz attól, hogy akiktől várod, akiktől jólesne, nem kapod meg a lelki közelséget. Sokat csalódtál már. És éppen őbennük! Az őszintétlenség, sőt a hazugságok távolságot képeznek köztetek. Pedig vágysz rá, hogy túllépjetek az egészen. De az ölelés, a felszabadító sírás őszinteség nélkül nem érhető el. Marad hát számodra az imádság. Élj vele, kérlek! Évtizednyi idő telt el, míg József és testvérei eljutottak idáig. Ők is csak azért, mert Isten cselekedett. „Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok" (Jak 4,8). És egymáshoz is csak rajta keresztül közeledhetünk. Én próbáltam már mindenfélét. Trükköket a békességért. De nincs más mód. Közeledj először az Úrhoz!
Fohász: Mindenható Istenem! Őket hozom eléd, akikkel akaratom ellenére sem tudok békességben élni. Őket, akikkel nem tudjuk megölelni egymást. Mit tegyek Uram? Csak Benned bízhatok. Ha én hibáztam, bocsáss meg, és munkáld, hogy ők is megbocsássanak! Azt tudom, hogy engem megbántottak, készítsd el hát az én szívemben is a megbocsátást! Ámen.

2025. augusztus 13., szerda

2025. augusztus 13., címkék:

1Móz 44 és Mk 12,18–27 (ÓSZ) „Isten hozta napvilágra szolgáid bűnét" (16). Az elrejtett serlegről olvasva talán bosszút vélsz felfedezni József viselkedésében. Hadd csillapítsam az eddigi, sérelmeket felhalmozó emberismeretedből fakadó gyanakvásodat! József itt és most Isten eszközeként cselekszik. Képies nyelven: József Isten kitárt karja a testvérek felé. Az Úr pedig éppen szorít ölelő karján. Hogy kisajtolja a testvérekből az ellágyulást: az őszinteséget és a bűnvallást. Bizony: Júda könyörgését is. Aki – a későbbiek alapján nyugtázni merem, hogy – mindnyájuk nevében szól. És Te? Mikor feledkeznek végre bele Isten ölelésébe? Meddig lógatod még bűnös karjaid? Lelkileg kamasz az, aki így tesz, aki ellenáll. Mikor viszonzod végre Atyád ölelését? A júdabeli Jézus közbenjárt Teérted is. Kitárta karját a kereszten. Valld meg bűneid, mert él ő, aki életét adta, hogy megbocsáttassanak!
Fohász: Irgalmas Atyám! Vádol a lelkiismeretem. Vétkeztem minden lehetséges módon. Nevedre szégyent hoztam, felebarátaimat megbántottam. Elítélem magam, de vágyom irgalmadra. Bocsáss meg nekem! Ölelj magadhoz, nem utasítalak el többé! Csak Te szeretsz úgy, amint vágyom rá! Köszönöm! Ámen.

2025. augusztus 12., kedd

2025. augusztus 12., címkék:

1Móz 43 és Mk 12,1–17 (ÓSZ) „Legyetek nyugodtak, ne féljetek" (23)! Át kell mennünk a próbatételeken. Mert piszkosak vagyunk, mert csak így tisztulhatunk. Ezért jó felismerni, hogy nem ellenünkre, hanem értünk használja Urunk a próbákat. József családját a nehéz életkörülmények, a gazdasági helyzet szorítja rá, hogy cselekedjen. Jellemző: próbálkoznak a halogatással, és más, tipikus megoldásokkal, lásd: ajándékok – de ekkor már isteni kényszerek munkálnak. A próbatétel pedig kinek így, kinek úgy adatik. Nem kerülhetjük meg: fájnia kell. Jákóbnak el kell engednie Benjámint. A testvéreknek meg ragaszkodniuk kell egymáshoz. És mindennek hátterében ott morajlik bűntudatuk. De hála legyen Istennek, hogy ilyenkor megszólal egy váratlan, biztató hang: „ne féljetek"! Mert meg kell, hogy szülessen bennük a bizalom: Isten megbocsát. „Adja a Mindenható Isten, hogy" Te is irgalomra találj a megérdemelt ítélet helyett!
Fohász: Kegyelmes Jóatyám! Békítsd meg szívemet, hadd lássam próbatételnek azt, ami eddig bántásnak, akadályoztatásnak, gondnak, fájdalomnak tűnt. Köszönöm, hogy nem mondtál le rólam, köszönöm, hogy tisztogatni akarsz. Rám fér. Csak arra kérlek, vigyázz rám, mert nagyon gyenge a hitem, a kitartásom és állhatatosságom. De reményemmel Beléd kapaszkodom. Ámen.

2025. augusztus 11., hétfő

2025. augusztus 11., címkék:

1Móz 42 és Mk 11,27–33 (ÓSZ) „Bizony, a testvérünkért bűnhődünk most" (21). Amíg vádol a lelkiismereted, addig van remény. Amikor aztán felismered, szorító körülményeidben Isten cselekszik, hogy szembenézz magaddal, az már a bűnbánat kezdete. És amikor meglátod, hogy ez próbatétel, nem kísértés, akkor tudod elfogadni a kegyelemet. Ma feszült helyzetekről olvasunk, mégis örömmel nyugtázzuk, hogy Isten nem mond le róluk sem. József testvéreiről. Vajon megváltoztak-e? Hogyan viselkednek olyan helyzetekben, amelyekbe Isten próbatételként vezeti őket? Mint a falnak rúgott labda, amely mindig visszapattan. Mint a radioaktív anyag, amely elásva is sugárzik. Ilyen a bűn. József testvérei Egyiptom hallatán ezért néznek egymásra. Hiszen odavitték testvérüket, akit halottnak hazudtak. És ezért említik testvérüket, amikor Egyiptomban testvériségüket éri kihívás. Amíg vádol a lelkiismeretük, addig van remény.
Fohász: Jóságos Atyám! Bevallom előtted, hogy nyomorult, bűnös ember vagyok. Mintha nem ismernélek: úgy élek, úgy cselekszem, úgy beszélek. Elhatároztam már, hogy megváltozom, mert akkor jobb lesz. De mindhiába. Kegyelmedre vágyakozom. Bocsáss meg nekem Jézus Krisztus áldozatáért. Szentlelkeddel újíts meg engem, hogy a Te dicsőségedre éljek. Ámen.

2025. augusztus 10., vasárnap

2025. augusztus 10., címkék:

1Móz 41,37–57 és Mk 11,20–26 (ÓSZ) „Elfeledtette velem Isten minden gyötrelmemet és atyámnak egész házát. (...) Megszaporított engem Isten nyomorúságom földjén" (51.52). A felszín: József pecsétgyűrűt és aranyláncot kap, ünnepélyesen beiktatják hivatalába, a fáraó helyettese lesz. És a mély: gyermekei nevében ott van József minden lelki küzdelme, imádsága. Isten elfeledtette vele a gyötrelmeket, az otthontól, a családtól való elválás fájdalmát. Már csak az áldásokat emlegeti. A Te lelki békéd sem állhat addig helyre, amíg továbbra is így gondolkodsz: szeretem Istent, tehát alkalmazkodjon hozzám; tegye meg, amit én akarok. Nem! Te alkalmazkodj őhozzá! Tölts vele minél több időd, engedelmeskedj szavának! József tizenhárom évvel ezelőtt egy tenyérbemászó figura volt. Most – bár nem felejtette el, honnan jött, és min ment keresztül – már tudja: kinek köszönhet mindent. Te hol tartasz ezen az úton? Gyorsítsd meg lépteid!
Fohász: Kegyelmes Istenem! Áldalak és magasztallak, mert egyedül az méltó Hozzád, hogy teremtményeid szíve és szája telve legyen neveddel. Tudom, hogy Te őriztél meg, szabadítottál ki, és tartasz meg ma is, ha gyötrelmek érnének. Hiszem, hogy minden áldás Nálad van, amire szükségem lehet. Nem félek már, egyedül Benned bízom. Ámen.

2025. augusztus 9., szombat

2025. augusztus 09., címkék:

1Móz 41,1–36 és Mk 11,15–19 (ÓSZ) „Ezt tegye a fáraó" (34)! A fáraó nyugtalan, két álmot is látott. Tudja, hogy valami jelentésük van, de nem működnek a korábbi megoldások, nincs megfejtés, nincs érthető, egyértelmű üzenet. A fáraón érződik az egész ország sorsa miatti teher. Ekkor szólítják elő Józsefet. És nem egy igazságtalanságoktól, emberi ármánykodásoktól megnyomorított embert látunk. Akit átvertek, akiről megfeledkeztek. Tartása van, tiszta beszédű, naprakész tanácsot ad. Úgy mondanánk, hogy: egyben van. József Isten embere. A békesség levegője lengi körül. Nem tart attól, hogy ellentmondjon a fáraónak, hogy helyreigazítsa. „Nem én, hanem Isten ad megnyugtató választ a fáraónak" (16). Ilyen az az ember, aki igyekszik mindenben átadni az uralmat Istennek. „Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz" (Zsolt 40,5). Én ma még az első zsoltárt is elolvasnám.
Fohász: Uram, sokat emlegetem az engem ért sérelmeket, balsorsomat, a gondokat, melyeket hordoznom kell. Ezzel mintha szeretetedet kisebbíteném, pedig annál semmi sem nagyobb. Átadom Neked a vezetést teljes életem felett! Hogyan engedelmeskedhetek Neked a családomban, gyülekezeteben, munkámban? Legyen meg a Te akaratod! Ámen.

2025. augusztus 8., péntek

2025. augusztus 08., címkék:

1Móz 40 és Mk 11,1–14 (ÓSZ) „De a főpohárnok nem gondolt Józsefre, hanem megfeledkezett róla" (23). Ez így már soknak tűnik. Bár nem szolgált rá, Józsefnek újra hát ratételt kell elszenvednie. Igaznak tűnik a közmondás átfogalmazása: jótett helyébe jót ne várj. És az istentelen kortárs népi bölcsesség így folytatja: Csak magadnak kaparj! Nem érdemes jót tenni! Majd a karma mindent kiegyenlít! De hogyan viseli a hátratételt József? Eleve hangsúlyozza, hogy ő csak közvetítő. A főemberek álmaira „Istennél van a megfejtés" (8). A jótett Istentől jön, József csak továbbadja. A jótett helyébe ne emberektől várj jót. Vagyis: ne azért cselekedj jót, hogy viszonozzák. Isten az, aki nem feledkezik el sem Józsefről, sem rólunk. Mert ez az igazságtalanság is jó lesz még valamire. Én személyesen is a legtöbbet a rosszból tanultam, ha abban Istent is felismertem. Bármi is történt, „de az Úr Józseffel volt".
Fohász: Jó Atyám! Te tudod, mitől és kitől szenvedek, tudod, hogy milyen igazságtalanság ért. Segíts meglátni és bevallani bűneimet, hogy csillapodjon felháborodásom. Segíts meglátni és elfogadni a Te akaratodat, hogy lefegyverezzen békességed. Ha Te velem vagy, hiszem: jótett helyébe egyedül Tőled lehet jót várni. Sőt, Te már eleve jót tettél velem. Köszönöm! Ámen.

2025. augusztus 7., csütörtök

2025. augusztus 07., címkék:

1Móz 39 és Mk 10,46–52 (ÓSZ) „De az Úr Józseffel volt" (21). Számold csak meg, hányszor szerepel a történetben az idézett mondat! József egy pillanatig sincs egyedül. Magadra ismersz? Nézzük meg az események mozgatórugóit. Potifár felesége aljas módon cselekszik. Vágyakból és hazugságokból készít nyúlós, lemoshatatlannak tűnő masszát, és azzal keni be Józsefet. Úgy állítja be, hogy a sérelem nemcsak őt, hanem egész házát érte, rájátszik az idegenből jött emberrel szembeni irigységre, a férjének sem ad választási lehetőséget, lejáratja magát, ha kételkedik az asszony szavában. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott" (Róm 8,28). Lehet, hogy sokan nem cserélnének Veled, de ha tudod, hogy az Úr Veled van, fölismerhető lesz az isteni többletet életeden. Lehet, hogy sokan nem irigyelnek, de az Urat dicsérik Miattad. Ezért megéri!
Fohász: Uram, nem mindig látom, ezért nem mindig látszik rajtam, hogy Te mindig velem vagy. Pedig hiszem, hogy így van, nem is tudnék élni Nélküled. Éppen a nehézségekben, a hátratételekben, az igaztalan bántásokban hadd érezzem, Te soha nem hagysz el! Hiszem, hogy valami nagyobb jót készítesz nekem. Ámen.

2025. augusztus 6., szerda

2025. augusztus 06., címkék:

1Móz 38 és Mk10,32–45 (ÓSZ) „Igaza van velem szemben, mert nem adtam őt a fiamhoz, Sélához" (26). Érdemes a családod történetével mélyebben foglalkoznod. Mesélj, ha van, kinek; és kérdezz, ha van kitől. Mert a múltadban felismerheted Isten jelenlétét, munkáját. Ő javítja, átírja, amit éltünkkel írunk. Júdának talán nem kellett volna kánaáni feleséget választania. Fia, Ér gonosz ember volt, nem lehetett könnyű mellette feleségének, Támárnak. Másik fiának kötelessége volt az özvegyet feleségül vennie, hogy utódot támasszon bátyjának, de Ónán önző módon nem teljestette kötelességét. Mivel a harmadik fiút, Sélát nem adták Támárhoz, maga ragadta meg azt, amihez joga volt. Végül, az Úrnak nem tetsző módon apósától, Júdától lettek gyermekei. Lehet, hogy fájdalmas, de érdemes megismerni családunk múltját. Mert Isten javítja, átírja, amit éltünkkel írunk. A Júdától és Támártól született Pérec Dávid és így Jézus egyik ősatyja lett.
Fohász: Uram, ha hittel kereslek, Te mindenütt megtalálható vagy. Kérlek, mu tasd meg Magad a családom történetében, a múltamban. Hadd lássam, hogy ami siker és öröm, vagy nehézség és szenvedés volt, abban Te ott voltál, megajándékoztál és megőriztél. Kérlek, javítsd ki és írd át, amit életünkkel, bűnös kézzel írunk! Ámen.

2025. augusztus 5., kedd

2025. augusztus 05., címkék:

1Móz 37 és Mk 10,17–31 (ÓSZ) „Gyertek, öljük meg, dobjuk bele egy kútba, és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg! Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból" (20)! Bár félünk tőle, most őszintének kell lenni! Ki javíthat ki ennyi hibát? József testvérei besúgója volt, az most lényegtelen, hogy igazat beszélt-e. Jákób őt jobban szerette, mint a többi gyermekét. Tarka ruhát adni, amikor az öltözet még rangot jelentett?! A kivételezésnek sajnos volt hagyománya a családban, de ez nem lehet felmentés. József nagyravágyása akár természetes is lehetne, de miért viseli ilyen bután különleges képességét? A testvéreiben nem véletlenül alakul ki gyűlölet és féltékenység. Rúben és Júda jó szándéka persze semmit sem ér! Hogy ki adta el Józsefet? A testvérek eldöntötték, a midjániak megtették. Végül pedig a Jákóbnak beadott hazugság! „De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem" (Róm 5,20). Isten már ott ólálkodik körülöttük.
Fohász: Ez az életem, Uram! Pattanásig feszülnek bennem a kusza szálak. Elismerem, mindez bűn ellened és felebarátaim ellen. Te hiányzol. Rád nem figyelek. Nem eléd viszem, ami megoldhatatlan nekem. Nem Benned bízom, hanem nélküled harcolok. Bocsásd meg ezt! Kérlek, bőségesebben áraszd rám kegyelmedet! Tölts el Szentlelkeddel! Ámen.

2025. augusztus 4., hétfő

2025. augusztus 04., címkék:

1Móz 36 és Mk 10,1–16 (ÓSZ) „Ezek Ézsau fiai, akik Kánaán földjén születtek" (5). Tetszik, amint Isten számontartja Ézsau fiait. Gondoskodást ismerek fel ebben. Az is tetszik, hogy a Szentírásban Izráel és a környező népek kapcsolata árnyalt bemutatást kap. Ez tehát Isten véleménye. Nóé fiai értelemszerűen testvérei egymásnak. Ábrahám fiai, Izmael és Izsák féltestvérek. Izsák fiai, Ézsau és Jákób ikertestvérek. Mint egy nagy folyó különböző ágai. Eredetileg testvérek, később lesznek ellenfelek, sőt ellenségek. Alázatra int, hogy csak egyikük a kegyelmi kiválasztás részese. Ez kettéválaszt családokat, közösségeket. Alázattal ismerem fel, hogy az önhatalmú és független Úristen korlátlan és kizárólagos joga, hogy így tegyen. Hálával olvasom az igét: „Ezért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené" (Róm 9,16). Hálás vagyok, hogy ez az egyetlen magyarázat arra, hogy a választottak közé tartozhatunk.
Fohász: Uram, Ézsaunak érzem magam, és Te Jákóbként tekintesz rám. Hálás vagyok, hogy Te számomra közeli, kedves és könyörülő Isten vagy. Alázattal imádkozom mindazokért, akár szeretteim, akár ismerőseim, akár gyülekezetem tagjai, akár ismerőseim, kiken azt látom, hogy még nem a Tieid. Ugye, csak a szemem csal meg? Légy kegyelmes hozzánk! Ámen.

2025. augusztus 3., vasárnap

2025. augusztus 03., címkék:

1Móz 35 és Mk 9,42–52 (ÓSZ) „Én vagyok a Mindenható Isten" (11)! A hegyekben épült kilátókról a fák koronája fölé emelkedve gyönyörű távlat mutatkozik. Lelkiekben is fontos távlatosan ránézni életünkre. Ne csak földhözragadtan, a mában éljünk; szükséges fölülemelkedni: megismerni Isten terveit! Jákób hazatérése után Bételbe ment. Ott Isten megáldotta, és az Izráel nevet adta neki. De messzebbre is láthatott Jákób. Először akkor járt Bételben, amikor menekülőben volt Ézsau haragja és saját bűntudata elől. Isten támogatást és visszatérést ígért neki (1Móz 28,10–22). De még ettől is messzebbre láthatott Jákób. Nagyapja, Ábrahám szinte teljesen hasonló ígéretet kapott Istentől (1Móz 17,1–6). Áldás, ha megláthatjuk sorsunk nagyobb összefüggéseit. A Mindenható Istent tervét, beteljesedő ígéreteit. Bételből hazafelé sajnos meghalt Jákób felesége, Ráhel. De ami fáj, nem teszi semmissé a Mindenható Isten ígéreteit!
Fohász: Mindenható Isten! Jóságos Atyám! Segíts fölülemelkedni mai kötelességeimen, gondjaimon és magammal hordozott fájdalmaimon, csalódásaimon. Hiszem, hogy kiválasztottál, bűneimet Jézus Krisztus áldozatával megbocsátottad, és elkészítetted számomra az örök életet. Örök ajándékaidból szeretnék élni ma is! Ámen.