2025. április 28., hétfő
2025. április 28., címkék:Mal 1,6–14 és 2Kor 2,12–17 (ÚSZ) „De hála legyen Istennek, aki Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére" (14–15). Ezeket az igéket olvasva Lázár feltámasztásának az eseménye jelenik meg a gondolataimban. Pontosabban az a pillanat, amikor Krisztus elrendeli, hogy a sírboltról vegyék el a követ, Mária pedig jószándékkal közbeszól: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos" (Jn 11,39). Bizony, ki kell jelenteni, hogy számos ilyen „negyednapos" helyzete van életünknek. Meghiúsult tervek, elvesztett célok, félresiklott barátságok, házasságok... Halott helyzetek. Hosszú lehetne a felsorolás. A mai üzenet azonban az, hogy még összetört állapotban, még halott helyzetekben is van reménység! A mi Istenünk Krisztus ereje által mindig diadalra vezet bennünket, és a feltámadt Úr ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. Így legyen!
Fohász: Uram, eléd számlálom reménytelenségeimet. Azokat a helyzeteket, amelyek nem a Te jó illatodat árasztják. De hálásan köszönöm mai ígéretedet és örök erődet, mely által negyednapos szagú élethelyzeteim is jó a Te illatoddá lehetnek! Hiszem, hogy ez Neked lehetséges! Ámen.
2025. április 27., vasárnap
2025. április 27., címkék:Mal 1,1–5 és 2Kor 2,5–11 (ÚSZ) „Hogy rá ne szedjen minket a Sátán. Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk" (10–11). Nem ismeretlenek előttünk a Sátán szándékai. Mégis sokan sodródnak az árral ma is, és észre sem veszik, hogy a gonosz uralja az életüket: szétzilálja gondolataikat, érzelmeiket, családjukat. Igen, gyakran a gyenge pontjainkon támad, tudja, hol vagyunk sebezhetőek. Ki kell hát nyitnunk a szemünket, figyelnünk kell a jelekre, nehogy a végén már csak a következményekkel szembesüljünk. Életünket éljük Istenre nézve! A földi küzdőtéren mindig engedelmes szívvel kövessük akaratát, nem feledve az ige útmutatását: „Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek" (Jak 4,7).
Fohász: Megvalljuk, Urunk, hogy a gonosz ma is gyakran rá akar szedni minket. Túl sokszor sikerül is neki. Kérünk, nyisd meg a szemünket, hogy időben észrevegyük szétdobáló munkáját. Te mutass utat számunkra, hogy megálljunk a hitben. Ámen.
2025. április 26., szombat
2025. április 26., címkék:Jóel 4 és 2Kor 1,23–2,4 (ÚSZ) „Hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok" (4). A korinthusiak nagyon fontosak Pál számára. Szeretettel sokat fáradozott értük. De rossz hírek érkeztek a gyülekezetről, melyek elszomorították, csalódást okoztak neki. Tudjuk, mit érezhetett az apostol, hiszen saját életünkből is van tapasztalatunk: minél közelebb áll valaki hozzánk, annál jobban fáj hűtlensége, szembefordulása, elidegenedése. De az apostol nem szomorúsággal akar visszamenni hozzájuk, hanem hálás akar lenni értük. A gyülekezettől azt várja Pál, hogyha meg is szomorították őt, immár oszlassák el a bánatát. Tanuljuk meg, hogy Isten nem bántásra, nem szomorúságra, gáncsoskodásra, hanem örömre rendelt minket egymás mellé. Erre törekedjünk!
Fohász: Urunk, köszönjük, hogy erőt adtál munkánk, feladataink végzéséhez, békességet adtál harcainkban, vigasztalást szomorúságunkban. Adj tisztánlátást, hogy saját hibáinkat is észrevegyük, megvalljuk, és kegyelmedet ezekre is elfogadjuk! Ámen.
2025. április 25., péntek
2025. április 25., címkék:Jóel 3 és 2Kor 1,12–22 (ÓSZ) „Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak" (1). A mi Urunk nem személyválogató, nincsenek kivételezettek előtte. Ígérete szerint válogatás nélkül minden emberre kitölti Lelkét. Említi az ifjakat és véneket, a fiakat és leányokat, szolgákat és szolgálókat. Mert Szentlelke olyan ajándék, aki mindenkié! Ő körülvesz bennünket, munkálkodik bennünk és általunk, egészen hétköznapi dolgokban is megmutatkozik ereje. Ha Isten üzenetét megértjük, ha szeretetét, jelenlétét átéljük, ha indítást érzünk arra, hogy valami jót tegyünk, hogy a békességet munkáljuk, ez mind a Lélek munkája! Engedjük Istennek, hogy kezébe vegye életünket, és Lelke által felkeltsen minket a megfáradásból, lendületet adjon a szolgálatra.
Fohász: Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy nem vagy személyválogató. Nem teszel kivételt. Munkálkodj bennünk, általunk! Használj minket, és küldj oda, ahol látni szeretnél! Hadd lehessünk engedelmes, Neked élő gyermekeid (RÉ21 823)! Ámen.
2025. április 24., csütörtök
2025. április 24., címkék:Jóel 2 és 2Kor 1,1–11 (ÚSZ) „Mert amilyen bőséggel részük van Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is" (5). Mindnyájan vigasztalásra szoruló emberek vagyunk. S ha életünk különböző próbái között nem találunk vigasztalásra, akkor megtörünk, elveszítjük minden reményünket. Pálnak többször is meg kellett járnia a halál árnyékának völgyét (Zsolt 23,4), nyomorúságok érték, egyik kudarc jött a másik után, mégsem veszítette el a hitét, el tudta mondani, hogy van vigasztalás az Úrban! Amikor szenvedéseiről beszél, azokat nem dicsekvésnek szánja, hanem bizonyságtételnek az Atya szabadító szeretetéről (2Kor 11,21–31). Az Úr ma is tud erőt, békességet adni minden helyzetben. Fordulj hozzá, hogy meggyőződhess róla!
Fohász: Urunk, egyedül Benned reménykedünk, hisszük, hogy Te minden próba vagy nehézség között is megvigasztalod a tieidet. Szeretnénk közelebb lépni Hozzád, mert közelségedben vagyunk igazán jó helyen. Melletted békességre és vigasztalásra lelhetünk. Ámen.
2025. április 23., szerda
2025. április 23., címkék:Jóel 1 és Lk 24,50–53 (ÚSZ) „Mindig a templomban voltak" (53). Végignézve gyülekezeteinken, alkalmaink látogatottságán, szomorú kép tárul elénk. Számos esetben megállapíthatjuk, hogy egyre kevesebben vagyunk. Akik pedig jöhetnének, nem jönnek. Beérik havi, esetleg évi egy-két templomlátogatással. Az is megfigyelhető, hogyha a lelkipásztort helyettesítik, az is visszaveti a látogatottságot. Az apostolokról ma azt tudjuk meg, hogy Urunk menybemenetele után mindig a templomban voltak. Nem érték be kevesebbel! Nem azért mentek, hogy lássák őket, vagy hogy mások ne mondhassák, hogy már régen voltak, hanem azért, mert ott volt bennük a csillapíthatatlan vágy Isten után. Ami az istentiszteleten történt, az nélkülözhetetlen része volt az Úrral való kapcsolatuknak! Testvérem, Te hogyan állsz a templomlátogatással?
Fohász: Istenem, köszönöm, hogy figyelmeztetsz: nekem az ünnep után is a templomban van a helyem. Bocsásd meg az eltékozolt lehetőségeket, amikor mehettem volna, de önmagamat fosztottam meg örök üzenetedtől és áldásaidtól. Kérlek, segíts, hogy ezután áron is megvegyem az alkalmakat (Ef 5,16)! Ámen.
2025. április 22., kedd
2025. április 22., címkék:Ez 48 és Lk 24,36–49 (ÚSZ) „Ti vagytok erre a tanúk" (48). Mindig megdöbbent az apostolok és az első keresztyének hitvallása és áldozatvállalása. Sokan az életük árán is ragaszkodtak a feltámadt Jézushoz, mert feltámadása utáni megjelenései és jelenléte annyira megragadták őket, hogy kétségük sem volt abban, hogy az Úr él. Ezért volt akkora ereje a tanúságtételüknek. Tertullianus, a korai egyház egyik legjelentősebb személyisége, a keresztyének szenvedéseiről azt mondja, hogy a hitvallók makacs ragaszkodása és kitartása meggyőzi a többieket, hogy az igazság oldalán állnak. A feltámadott Jézus szavai mai tanítványokként hozzánk szólnak, és a mi elköteleződésünket vizsgálják. Mert arra, ami húsvétkor történt, ma mi vagyunk a tanúk!
Fohász: Uram, az énekíróval együtt vallom: „A te jelenléted Megvidámít, éltet, Bátor szívet ad" (RÉ21 449). Hálás vagyok feltámadásod valóságáért, köszönöm, hogy a Te mint feltámadott erőt, lendületet adsz a számomra. Kérlek, segíts meg a hétköznapokban is, hadd mutathassak Rád hiteles tanúdként. Ámen.
2025. április 21., hétfő
2025. április 21., címkék:Ez 47,13–23 és Lk 24,13–35 (ÚSZ) „Beszélgettek egymással mindarról, ami történt" (14). Mai szakaszunk a feltámadás örömének terjedéséről szól. Két tanítvány halad együtt az úton, és beszélgetnek egymással Jézusról. Kettejük beszélgetése felveti bennem a kérdést, hogy van-e tanítványság beszélgetés nélkül? Az emmausi tanítványok története éppen azt üzeni, hogy egymással való beszélgetés nélkül a későbbiekben nincs Jézussal való beszélgetés, sem hitbeli meggyőződés az ő feltámadásáról! Sőt enélkül a hitről lehetetlen beszélni. Eszembe jutnak megromlott emberi kapcsolatok, akár még gyülekezeteken belül is, amelyekről elmondható, hogy a felek nem beszélnek, nemhogy Jézusról, de már az időjárásról sem. Hiszem, hogy a húsvéti üzenet feltámaszthat holt lelkeket, megromlott emberi kapcsolatokat, hogy együtt mi is felismerhessük és magasztalhassuk őt.
Fohász: Megváltó Krisztusom! Köszönöm szent példádat, hogy nem zárkóztál el senkitől. Tudom, hogy engem sem utasítasz el. Feltámadásod fényébe helyezem ma emberi kapcsolataimat. Könyörgök a testvéri közösségért, amelyben ma is közösen győződhetünk meg feltámadásod valóságáról. Ámen.
2025. április 20., vasárnap
2025. április 20., címkék:Ez 47,1–12 és Lk 24,1–12 (ÚSZ) „Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza: megmondta nektek még Galileában" (5–6). Az asszonyok húsvét hajnali igyekezetét lényegre törően foglalja össze az angyali üzenet. Ha a holtak között is, de legalább keresik Jézust. A legtöbben azonban csak a„holtak között" élik az életüket. Mulandó dolgokra törekedve, azokért aggódva, görcsölve és gürcölve élik az életüket, és nem kelti fel, vagy nem köti le figyelmüket húsvét öröme, Krisztus feltámadása. Az angyal útmutatása szerint az asszonyoknak ahhoz, hogy ez megváltozzon, vissza kellett emlékezniük arra, amit Jézus mondott nekik. A feltámadás öröme csak akkor lesz mienk, ha hallgatunk az útmutatásra, és megtanulunk visszaemlékezni Jézus szavaira. Ha van mire visszaemlékezned, az már az első lépés a húsvéti öröm átélésében!
Fohász: Drága, feltámadt Uram! A Te dicsőséged, ha van mire visszaemlékeznem. Emlékszem, amikor holt dolgaim közepette megszólítottál, és figyelmemet az örök élet irányába fordítottad. Köszönöm feltámadásod elvehetetlen örömét! Kérlek, ha mégis elvonna a világ, add a Te Lelkedet, hogy eszembe juttassa szavaidat! Ámen.
2025. április 19., szombat
2025. április 19., címkék:Ez 46,16–24 és Lk 23,50–56 (ÚSZ) „Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek Jézussal Galileából, és megnézték a sírboltot meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét" (55). Elköszönni a szeretteinktől sohasem egyszerű, legyen szó akár egy rövid távollétről, vagy különösen a végső e világi búcsúról. Mindig bennem van a kép, ahogyan legközelebbi szeretteim elkísérnek egészen a kapunkig, aztán addig néznek távolodó autónk után, amíg az a közeli magaslaton végleg el nem tűnik a szemük elől. Hasonlóan van mai szakaszunkban is. A galileai asszonyok addig kísérik Jézust, amíg csak emberileg lehetséges. Igénkben az asszonyok megnézik a sírboltot, és azt, hogy miképpen helyezik el Jézus Urunk testét. Később aztán még illatszereket és drága keneteket is készítenek. Ami ebben a helyzetben lehetséges, azt megteszik, nem is sejtve az emberileg felfoghatatlan folytatást. Vigyázz Testvérem, nehogy Te is csak a földiekkel törődj, megfeledkezve az odafennvalókról (Kol 3,2)!
Fohász: Istenem, minden helyzetben hinnem kell, amit tapasztaltam is már, hogy Te reményteljes jövőt készítettél számomra (Jer 29,11). Ha földi elfoglaltságaim közt ez mégis kiesne a szívemből, kérlek, Lelked által segíts erről mindig megbizonyosodnom. Ámen.
2025. április 18., péntek
2025. április 18., címkék:Ez 46,1–15 és Lk 23,44–49 (ÚSZ) „Ez az ember valóban igaz volt" (47). Ha valakitől végképp nem várnánk, hogy megrendüljön, dicsőítse Istent, vagy megértse Jézus titkát, az a római százados. Bizonyára nem először vezette, felügyelte a kivégzés lefolyását, katonaként számtalan halálesetet láthatott, Jézus halála viszont semmilyen korábbi tapasztalatához nem volt fogható. Így most a kereszt alatt megfogalmazódik ajkán a rendkívüli tapasztalat: „Ez az ember valóban igaz volt". Számos olyan élethelyzetünk lehet nekünk is, amikor azt gondolnánk, hogy most már mindennek vége, hiába volt a nagy a küzdelem, amit el akartunk érni, végképp elveszett. Biztasson bennünket a százados bizonyságtétele. Aki Istent dicsőíti Jézust magasztaló felismeréssel, az már a mindenható Isten népéhez tartozhat. Jézusért.
Fohász: Uram, ma csendben vagyok. Látom már, milyen drága áron váltottál meg engem! Hadd indítson ez engem is bűnbánatra és alázatra. Hadd vezessen hitvalló életre. Ámen.
2025. április 17., csütörtök
2025. április 17., címkék:Ez 45,13–25 és Lk 23,39–43 (ÚSZ) „De a másik megrótta" (40). Gyermekkorom meghatározó élményei közé tartoznak azok a pillanatok, amikor átélhettem, hogy valaki, akár egy felnőtt, a védelmemre kelt, engem megpártolt. De nem kell ehhez gyermeknek lenni. Ma is jó egy-egy vitás helyzetben átélni, ha valaki mellém áll, megvéd. A kereszten, fizikai fájdalmak, aljas és gúnyos beszólások között a Megváltó mellé szegül az egyik gonosztevő, és megvédi társával szemben. Ettől azonban még több is történik. Elrontott élete zárásaként – furcsa ezt egy keresztre szegezettről kimondani, mégis igaz, hogy – a legjobb helyen van. Jézushoz fordulhat, ellenségei előtt vallást tehet róla, sőt hozzá könyöröghet: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba" (42)! A mai üzenet ez: ne halogasd az Úr melletti kiállást, az Úr előtti leborulást! „Ma még lehet, ma még szabad, Borulj le a kereszt alatt" (RÉ 21 747).
Fohász: Uram, bocsásd meg nekem azokat az időket, amikor bármilyen okból nem számíthattál rám, amikor nem álltam ki melletted. Köszönöm, hogy Te nem így tettél velem! Köszönöm, hogy leborulva áldhatlak ezért. Ámen.
2025. április 16., szerda
2025. április 16., címkék:Ez 45,1–12 és Lk 23,32–38 (ÚSZ) „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek" (34)! Szakaszunkban szinte halljuk a morajt, amely nagypénteken felbolydítja Jeruzsálemet. A két gonosztevőt is a vesztőhelyre viszik és megfeszítik, Urunk ruháin sorsvetéssel osztozkodnak, a nép bámészkodik és a főemberekkel együtt csúfolódik, a katonák kigúnyolják Jézust. Mindeközben a Megváltó halkan és szelíden így könyörög: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!" A világ és benne az életünk nagyhéten is hangos. A hatalmas hangzavarban most egy pillanatra állj meg, kérlek! Jussanak eszedbe a saját hangoskodásaid: kritikáid, elégedetlenkedéseid, türelmetlenséged, indulataid... Elkeserednél, de biztasson, hogy az Úr Jézus csendes tekintete most rajtad pihen meg. Érted fohászkodik.
Fohász: Úr Jézus, köszönöm a Te halk és szelíd hangodat! Áldalak, mert tudom, hogy zajos életem legnagyszerűbb pillanatai azok, amikor hangodat meghallhatom. Köszönöm, hogy zajló életem forgatagában ma is látsz és könyörögsz értem! Ámen.
2025. április 15., kedd
2025. április 15., címkék:Ez 44 és LK 23,26–31 (ÚSZ) „Megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után" (26). Nagy sokaság szemlélte a kereszt felé tartó Jézust. Többségük kíváncsi, bámészkodó. Aztán megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, hogy vigye a keresztet. Talán, ha nem lett volna ez az utasítás, eszébe sem jutott volna, hogy emberséget gyakoroljon. Valószínű, hogy ez kényelmetlen, kellemetlen, sőt fájdalmas, megalázó lehetett Simon számára, mégis a legjobb irányba haladt: a megváltás hegye felé. Találkozása Jézussal hitre szólít, bennünket is kényszerít, hogy az Úrhoz forduljunk. Ha váratlan dolog történik az életedben, amit nem értesz, amivel nem tudsz mit kezdeni, gondolj arra, hogy Isten gyermekeinek életében nincsenek véletlenek. Ne perlekedj, ne lázadozz, ne zúgolódj, hanem azt keresd, mi lehet Isten terve, célja a Veled történtekkel.
Fohász: Köszönjük, Urunk, hogy minden erőtlenségeinken felül erősebb vagy Te. Köszönjük, hogy a váratlan helyzetekben is ott vagy velünk, és ezek is miértünk történnek, hogy dicsőíthessünk Téged. Mindig méltó vagy rá! Ámen.
2025. április 14., hétfő
2025. április 14., címkék:Ez 43,13–27 és Lk 23,13–25 (ÚSZ) „Pilátus ekkor úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak: szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadás és gyilkosság miatt volt börtönben" (24 –25). Bizonyára már mindannyian álltunk olyan választási helyzet előtt, amikor nem volt egyszerű a döntés. Jónak tűnő lehetőség nélküli dilemmák, hosszú őrlődések, vég nélküli mérlegelések. Most is egy választási lehetőség áll előttünk. Jézus vagy Barabbás. Pilátus, aki felismeri Jézus ártatlanságát, háromszor próbálkozik meggyőzni a sokaságot, hogy nem bizonyítható az ő bűnössége, a vádakat ejteni kell. De minden hiába. A nép egyre hangosabb, egyre vehemensebb, míg végül Pilátus meghasonlik önmagával. Krisztus követőiként – mert azoknak kellene lennünk – mi hogyan választunk az adódó lehetőségek közül? Hogyan hozzuk meg döntéseinket? Engedjük, hogy Jézus munkálja bennünk a jó döntéseket, hogy Jézus mindazt kivesse életünkből, ami Barabbásra emlékeztet!
Fohász: Köszönjük, Urunk, hogy bennünket is választás elé állítasz! Kérünk, munkáld bennünk mindenkor a helyes döntéseket, hogy válasszuk az életet, válasszuk Jézust! Tölts el minket Szentlélek Isten! Ámen.
2025. április 13., vasárnap
2025. április 13., címkék:Ez 43,1–12 és Lk 23,6–12 (ÚSZ) „De Jézus semmit sem válaszolt neki" (9). Pilátus kibúvót ismert föl, amikor megtudta, hogy Jézus Galileából való. Átküldte hát Heródeshez, aki éppen a városban tartózkodott, hiszen az ő területén élő embernek az ügyéről volt szó. Heródes örült Jézus láttán, mert sokat hallott már felőle, szerette volna közelebbről megismerni, azt remélve, hogy valami csodát tesz majd a szeme láttára. Bár hosszasan kérdezgette, Jézus végig higgadt maradt. Semmit sem válaszolt. Hasonlóan, mint ahogyan virágvasárnapon. Ő akkor is és ma is válasz nélkül hagyja az öncélú csodát váró kíváncsiságot. A megaláztatást is szó nélkül tűrte. Jézusnak nem volt szava azok számára, akik lábbal taposták Isten kegyelmét. Vannak olyanok, akikkel az Úr nem áll szóba. „Mint a bárány, ... ő sem nyitotta ki száját" (Ézs 53,7). Kegyelmi állapotban vagyunk, ha Jézus nem hallgat, hanem szól.
Fohász: Urunk, Istenünk, magasztalunk, hogy a Te Igéd a mi lábaink szövétneke (Zsolt 119,105). Magasztalunk, hogy megvilágítja előttünk az utat, amelyen járnunk kell. Kérünk, adj hitet és engedelmességet előrelépni a megvilágított úton! Ámen.
2025. április 12., szombat
2025. április 12., címkék:Ez 42 és Lk 23,1–5 (ÚSZ) „Ezután valamennyien elindultak, és elvitték őt Pilátushoz" (1). Pilátus már tudott Jézus ügyéről, mielőtt elé vezették volna. A nagytanács tagjai arra számítottak, hogy Pilátus a korábbi esetekhez hasonlóan gyorsan és röviden végez Jézussal, és megerősíti az általuk már kimondott halálos ítéletet. Számításukban azonban csalódniuk kellett. Mert Pilátus meggyőződött róla, hogy Jézus távolról sem olyan, amilyennek vádolói állítják, nem lázadó, még kevésbé veszedelmes politikai ellenfél. Ez is aláhúzza, hogy a Megváltó nem emberi tervek eredményeképpen jut ítélőszék elé majd keresztre, hanem azért, mert ő úgy dönt, hogy leteszi az életét. Nem emberek döntöttek sorsa felől, hanem maga áldozta fel életét a mi megváltásunkért. Ma is vannak, aki Jézus mellett állnak, és vannak, aki ellene. Ha mellette vagy, egyre jobban hasonlítani fogsz rá. Ám, ha ellene, akkor olyanná válsz, mint azok, akik gyűlölték őt. Ki mellett állsz? Hogyan döntesz?
Fohász: Drága Urunk, sokszor kemény a szívünk, jobban ragaszkodunk saját gondolatainkhoz, mint a Te tanításodhoz. Annyi minden betölt minket, hogy nem jut idő, hely a Te áldott szavad számára. Szeretnénk Rád hasonlítani, és Téged követni. Ámen.
2025. április 11., péntek
2025. április 11., címkék:Ez 40,48–41,26 és Lk 22,39–71 (ÚSZ) „Mikor pedig odaért, így szólt hozzájuk: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek" (40)! Jézus tanítványaival az Olajfák hegyére ment, és ott töltötte az éjszakát. Amikor megérkeztek, imádkozásra szólította fel a tanítványokat. Ebben az imaharcban Jézusnak szüksége lett volna a tanítványaira is, ezért kérte őket, hogy imádkozzanak vele. A tanítványok azonban fáradtan, elnehezülten többször is elaludtak imádság közben. Egészen egyedül maradt Jézus, nem támaszkodhatott rájuk. Mégis vállalta az imaharcot. Vannak olyan pillanatok az életünkben, amikor különösen fontos, hogy imádságban keressük Istennel a kapcsolatot. Hányszor megtörtént már velünk, hogy belealudtunk könyörgéseinkbe?! Vagy abbahagytuk az imádkozást a kísértésnek engedve?! Jézus, aki Istennek kedves életet élt, aki Istennek Fia, minden időt megragadott, hogy Atyjával beszéljen. Tanuljunk mi is tőle, legyünk állhatatosak az imádkozásban!
Fohász: Mennyei Atyánk, könyörülj rajtunk, amikor kísértések közé jutunk, adj nekünk kitartást az imádkozásban, közösséged keresésében, a Krisztushoz való ragaszkodásban. Könyörülj, rajtunk, amikor a láthatók elbizonytalanítanak, add nekünk a hit látását! Ámen.
2025. április 10., csütörtök
2025. április 10., címkék:Ez 40,1–47 és Lk 22,7–38 (ÚSZ) „Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon" (31). Amikor arra figyelmezteti Jézus Pétert, hogy a Sátán kikérte a tanítványokat, hogy megrostálja őket, mint a búzát, akkor ő magabiztosan azt válaszolja: „Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, akár a halálba is" (33)! Mintha azt mondaná: Uram, te nem ismersz engem. Aztán tudjuk, meddig tartott Péter bátorsága. Egyáltalán nem volt tisztában azzal, hogy hogyan fog majd helytállni ennek a rostálásnak az idején. A Sátán szándéka az, hogy ha már valaki elkötelezte magát Jézus Krisztus mellett, ne érjen célba. Azt akarja, hogy menet közben bukjunk el, tagadókká legyünk. Ne abban bízzatok hát, hogy elég erőtök lesz kitartani Jézus mellett, ne a magatok hűségében higgyetek, mert az megrendül; hanem Jézus hűségében, mert az megmarad! Jézusra nézzetek! A magabiztos Péter is a Sátán rostájában tanulta meg az alázatot, amely alkalmassá tette őt Isten kegyelmének elfogadására.
Fohász: Urunk, annyi versengés, harc, viszálykodás nyer teret közöttünk, mert nem a Te tanításodra, hanem a világ értékrendjére figyelünk. Emberi indulataink irányítanak és nem a Te szereteted. Te, aki megaláztad magad, taníts nekünk alázatot; Te, aki magadra vetted bűneinket, mutasd meg nekünk a békesség útját! Ámen.
2025. április 9., szerda
2025. április 09., címkék:Ez 39 és Lk 22,1–6 (ÚSZ) „A Sátán pedig bement Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek. Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükre" (3–4). Nehéz megérteni, hogyan jutott el Júdás oda, hogy elárulja Jézust. Mindennap mellette volt. A Sátán sugallata mellett ismerte azt a másik, szelíd hangot is, amely a békességet, az üdvösséget hirdette, hiszen Júdás egyike volt a tizenkettőnek. De valamiért elbizonytalanodott Jézus követésében, megrendül. Ezt a rést használja ki a kísértő. Júdás feltárhatta volna Jézusnak belső vívódásait, de nem tette, úgy gondolta, hogy majd megbirkózik ezzel, elrendezi magában. A gonosz pedig hatalmába kerítette. Gyengének bizonyult. Figyelmeztet hát mindnyájunkat az ige: „Vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan" (1Pt 5,8–9).
Fohász: Úr Jézus, kérünk, őrizz meg minket a földi siker, a pénz csalóka vágyától, hogy az örökkévalót soha fel ne adjuk a mulandóért; végtelen szeretetedet fel ne áldozzuk semmit sem érő emberi elismerésért, dicséretért. Erősíts minket hitünkben, hogy megállhassunk a Sátán minden kísértésével szemben! Ámen.