2024. január 24., szerda
2024. január 24., címkék:Hós 8 és Jn 6,66–71
(ÚSZ) „Vajon ti is el akartok menni? (...) Uram, kihez mehetnénk" (67.68)? Jézus beszéde és tanítása egyértelmű döntés elé állít minden embert. A tanítványok példájából látjuk, hogy voltak, akik egy idő után már nem voltak képesek arra, hogy Jézust kövessék. Nekünk is nehéz, amikor azt látjuk, hogy egyre kevesebben vagyunk a templomban, a magyar iskolában. Talán mi is azt kérdezzük azoktól, akik még velünk maradtak, hogy „ti is el akartok menni"? De ha elmegyünk, ki máshoz mehetnénk? Máshol talán kolbászból lesz a kerítés? Miért akarnánk máshoz menni, amikor az örök élet beszéde itt van, Jézusnál?
Fohász: Urunk, mi nem akarunk máshoz menni, mert az örök életet a Te Igédben és tanításodban találtuk meg. Én is itt maradok, közel Hozzád! Ámen.
2024. január 23., kedd
2024. január 23., címkék:Hós 7 és Jn 6,60–65
(ÚSZ) „A lélek az, aki életre kelt" (63). Ahogy mondani szoktuk: az ember életében minden változik, de egy dolog biztos. Ez pedig nem más, mint az, hogy földi életünknek valamikor vége lesz. Ez a tudat sok ember számára jelent szorongást, nehézséget. Keresztyén hitünk szerint a földi élet csak egy része egész létünknek. Földi életutunkat követően a mindenható Isten a benne bízóknak az örök életet készítette el, amelyet mindenki megkap, aki életét Jézusra bízta. Bízzuk ebben az esztendőben is életünket az Úrra!
Fohász: Bízom Benned, Uram. Újra és újra, minden elbukásom után. Életem a Te kezedben van a legjobb helyen. Krisztusom, köszönöm, hogy a Tiéd vagyok. Ámen.
2024. január 22., hétfő
2024. január 22., címkék:Hós 6 és Jn 6,52–59
(ÚSZ) „Élni fog énáltalam" (57). A Szentírásból több olyan történetet is ismerünk, amelyben Jézushoz az örök életre vezető út kérdésével jönnek. Jézus itt világosan kijelenti, hogy aki őbenne marad, az élni fog. Kisebbségi létünk egyik fontos jövőbeli kérdése a megmaradás. Megmaradunk-e keresztyénnek, megmaradunk-e magyarnak? Jézus azt ígéri minden embernek, hogy aki az ő kenyerét eszi, megmarad őbenne. Hogy ez így legyen, abban ő fog mindenkinek segíteni. Engedjük, hogy segíteni tudjon nekünk!
Fohász: Segíts meg, Urunk, hogy megmaradjunk a szolgáló életben, amelyre Te hívtál el bennünket. Ámen.
2024. január 21., vasárnap
2024. január 21., címkék:Hós 5 és Jn 6,41–51
(ÚSZ) „Nem Jézus ez, József fia" (42)? Amikor kenyértörésre kerül a dolog, amikor az ember valamilyen nagyon érzékeny témára tapint rá, ellenfelei hajlamosak minden etikátlan, övön aluli módszerrel támadni őt. Jézus vitapartnerei innentől kezdve már nem a sokaság, hanem a zsidók, akik egymás között morgolódnak azon, hogy Jézus nem legitim módon cselekszik. Éppen ezért támadják származásával, és azt mondják, hogy ő csak a József fia, nem szállhatott alá a mennyből. Bennünket is gyakran érhetnek támadások amiatt, hogy a mi – szavakkal és életünkkel való – igehirdetésünk nem hiteles. Éppen ezért nagyon fontos, hogy erre ne adjunk okot, és igyekezzünk egész életünkkel Krisztust hitelesen hirdetni a világban.
Fohász: Azért könyörgünk Hozzád, Urunk, hogy a mi egész életünk, hitünk, kegyességünk, egész keresztyénségünk hiteles legyen általad, és így hiteles legyen az emberek előtt. Szeretném, ha mások is meglátnának Téged fölöttem, mellettem, bennem. Ámen.
2024. január 20., szombat
2024. január 20., címkék:Hós 4 és Jn 6,35–40
(ÚSZ) „Én vagyok az élet kenyere" (35). Jézus nemcsak adni tudja a sokaságnak az immáron általuk kért kenyeret, hanem azt mondja, hogy ő maga ez a mennyei kenyér. Az akkori zsidó teológia a mózesi törvénnyel kapcsolatban azt vallotta, hogy aki abból eszik, még inkább éhezik majd utána. Mostantól fogva ez nem így lesz! Már nem Mózes, a manna vagy a Tóra ad kenyeret a világnak, hanem Jézus. Jézus a mi számunkra is felkínálja az élet kenyerét és az élet vizét. „Jöjjetek, igyatok hát éltető vizet! Halljátok meg e jó hírt, emberek" (RÉ21 802).
Fohász: Köszönjük, Neked, Urunk, hogy Te az élet kenyere vagy, aki az örök életre táplál minden egyes embert. Bocsásd meg, ha én más lelki táplálékkal is megelégednék. Rád éhezem igazán. Ámen.
2024. január 19., péntek
2024. január 19., címkék:Hós 3 és Jn 6,28–34
(ÚSZ) „Az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret" (32). Jézus Atyja, a mindenható Isten kenyerének két jellemzője van. Egyrészt a mennyből száll alá, ugyanúgy ahogyan Jézus is a mennyből szállt alá, és öltött testet; másrészt életet ad az egész világnak. Ez az élet nem a vegetatív önfenntartás értelmében vett élet. Az eredeti nyelvet használva: nem a biosz, hanem a dzóé, amely Istennel, mint az élet forrásával teszi lehetővé számunkra a közösséget. A Jézussal vitázók ezek után felkiáltanak és azt mondják: „add nekünk mindig ezt a kenyeret"!
Fohász: Add, Urunk, hogy mi is felismerjük: örök életnek forrása van Tenálad. És add, Urunk, hogy ma is igyunk ebből a forrásból. Ámen.
2024. január 18., csütörtök
2024. január 18., címkék:Hós 2 és Jn 6,22–27
(ÚSZ) „Mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok" (26). Jézus megállapítja, hogy a sokaságot még csak nem is az előző napi csoda érdekli, hanem a kenyér. Csak az érdekli őket, hogy megint ingyen tömjék meg bendőjüket. Galilea lakosságának többsége nagyon szegény volt, számukra tehát ez az ingyen kenyér valóban az életet jelentette. Jézus viszont arra akar rámutatni, hogy ne a veszendő ételt keressék, ami elfogy, hanem azt a kenyeret, amely az örök életre táplálja az embert. Mi se az e világi, veszendő dolgokkal foglalkozzunk leginkább, mert azok mind egytől egyig elmúlnak, hanem keressünk magunknak kincseket a mennyben, amelyek maradandóak lesznek.
Fohász: Vezess bennünket, Urunk, hogy olyan kincseket gyűjtsünk, amelyeket senki és semmi nem tud elvenni, elpusztítani. Ámen.
2024. január 18., csütörtök
2024. január 18., címkék:Hós 2 és Jn 6,22–27
(ÚSZ) „Mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok" (26). Jézus megállapítja, hogy a sokaságot még csak nem is az előző napi csoda érdekli, hanem a kenyér. Csak az érdekli őket, hogy megint ingyen tömjék meg bendőjüket. Galilea lakosságának többsége nagyon szegény volt, számukra tehát ez az ingyen kenyér valóban az életet jelentette. Jézus viszont arra akar rámutatni, hogy ne a veszendő ételt keressék, ami elfogy, hanem azt a kenyeret, amely az örök életre táplálja az embert. Mi se az e világi, veszendő dolgokkal foglalkozzunk leginkább, mert azok mind egytől egyig elmúlnak, hanem keressünk magunknak kincseket a mennyben, amelyek maradandóak lesznek.
Fohász: Vezess bennünket, Urunk, hogy olyan kincseket gyűjtsünk, amelyeket senki és semmi nem tud elvenni, elpusztítani. Ámen.
2024. január 17., szerda
2024. január 17., címkék:Hós 1 és Jn 6,16–21
(ÚSZ) „Sötét volt már" (17). A sötétség jelentése mindig jelképes János evangéliumában. Ebben az esetben is. Attól a pillanattól kezdve, ahogy a tanítványok követték Jézust, most először vannak Jézus nélkül. Jézus nélkül lenni itt valójában azt jelenti, hogy: sötétségben lenni. Ez a sötétség hasonló, mint amely Magdolnát vette körül húsvét hajnalán. Jézus nélkül lenni, Jézus nélkül járni a mi életünkben is azt jelenti: a sötétségben járni. Ellenben Jézussal együtt lenni, benne bízni, az biztonságot és fényt jelent az alagút végén.
Fohász: Hálát adunk, Neked, Urunk azért, hogy Te vagy a világ világossága, aki utat mutatsz nekünk ebben a sötét világban. Ámen.
2024. január 16., kedd
2024. január 16., címkék:Jer 52 és Jn 6,1–15
(ÚSZ) „Van itt egy gyermek" (9). A tanítványok, látva a sok embert, valamint azt, hogy éhesek, leginkább azzal foglalkoznak, hogy nem tudnak enni adni ennyi embernek. A megoldást nem valami hatalmas dolog jelenti, hanem egy kisgyermek. András veszi őt észre. Van, amikor mi is valami hatalmas dologra várunk, pedig a megoldás ott van az orrunk előtt. Kérjük a mindenható Istent, hogy képesek legyünk felismerni azokat a lehetőségeket, amelyek előttünk állnak, és amelyek akár olyan helyről is jöhetnek, ahonnan mi azt nem várnánk. Akár a legkisebbektől is. De végső soron: mindig Jézustól.
Fohász: Urunk, adj alázatot nekünk, keményszívűeknek, hogy tanulni tudjunk a mi legkisebbjeinktől is. Ámen.
2024. január 15., hétfő
2024. január 15., címkék:Jer 51,41–64 és Jn 5,37–47
(ÚSZ) „Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek" (39). Nagyon fontos, hogy amikor az Írásokat olvassuk és kutatjuk – keressük és értsük is meg annak üzenetét. Ehhez pedig halló fülekre van szüksége minden embernek. Kérjük a mindenható Isten segítségét, hogy nyissa meg előttünk titkait, és adja meg, hogy az Írások elvezessenek bennünket is Jézushoz és az általa felkínált örök életre. Rendszeresen, naponta időt kell szánni erre. Továbbra is kész vagy rá?
Fohász: Kérünk, Téged, Urunk, nyisd meg a mi szívünket, és tégy bennünket késszé Igéd üzenetének meghallására és befogadására. Ámen.
2024. január 14., vasárnap
2024. január 14., címkék:Jer 51,1–40 és Jn 5,31–36
(ÚSZ) „Ha én magamról tennék tanúbizonyságot, az én bizonyságtételem nem volna igaz" (31). Minden jogrendszer alaptétele, hogy önmaga mellett senki sem tanúskodhat. Ha Jézus így tenne, hiteltelen lenne az ő igehirdetése és az ő egész munkássága. A zsidó pereknél ezen felül többet törődtek a tanúk hitelességével és méltóságával, mint a tények kiderítésével. János evangéliuma ezen részében Jézus mellett négy tanú is tanúskodik: Keresztelő János, saját tettei, az Atya és az Írások. Ezzel tudja magát megvédeni vádlóival szemben, és ezért nyer tanítása további hitelt.
Fohász: Köszönjük, Neked, Urunk, hogy a szolgálatunkat: mindazt, amit a Te dicsőségedre végzünk, Szentlelked által Te magad igazolod. Ámen.
2024. január 13., szombat
2024. január 13., címkék:Jer 50 és Jn 5,24–30
(ÚSZ) „Aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van" (24). Jézus világosan kimondja, hogy annak van örök élete, aki hallja az általa elmondott igét, és hisz annak, aki elküldte őt, vagyis az Atyának. Akinek pedig örök élete van, az már nem megy ítéletre, mivel az az ember, aki hisz Jézus igéinek, már elfordul régi énjétől. A Heidelbergi Káté talán ezt akarja kifejezni, amikor az óember megöldökléséről és az új ember megelevenítéséről értekezik. Minden ember számára az az igazi élet, amely már a hitben kiteljesedve történik.
Fohász: Uram, én hiszem, hogy Te az Atyától jöttél és az ő szabadítását hoztad el nekünk. Köszönöm, hogy e hitben szabad vagyok bűneim büntetésétől. Ámen.
2024. január 12., péntek
2024. január 12., címkék:Jer 49 és Jn 5,19–23
(ÚSZ) „És ezeknél nagyobb tetteket is mutat majd neki" (20). Jézust az Atya nemcsak az Isten országa elközelítésének hirdetésével bízta meg, hanem valami sokkal többel. Az ő kezében lesz a feltámadás és a megelevenítés is. A vita a szombati gyógyítás miatt robbant ki. Ez mindennapi szinten valóban a törvény megtörését jelentette, de Jézus úgy mutatta be az egészet, hogy Isten szombaton is ad életet. Jézus bennünket is valami sokkal többel bíz meg, mint amire magunk gondolnánk, vagy amire mi erőt érzünk. Azonban amivel ő megbíz bennünket, ahhoz ad erőt és kitartást, hogy munkánk gyümölcsöző legyen.
Fohász: Köszönjük, Neked, mindenható Urunk, hogy a reánk bízott feladatok elvégzésében mellettünk állsz és megsegítesz bennünket. Hálásak vagyunk ezért. Ámen.
2024. január 11., csütörtök
2024. január 11., címkék:Jer 48 és Jn 5,16–18
(ÚSZ) „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom" (17). Jézus az ő Atyja szolgálatában van, ezért neki is az a dolga, hogy munkálkodjon. A mindenható Isten kegyelmének nincsenek határai. A zsidó ellenfelek szemében a legnagyobb megbotránkoztatást az jelentette, hogy Jézus megengedte a betesdai betegnek felvennie ágyát éspedig szombaton. A mi igehirdetésünknek sem szabad határokat szabni. Egész életünkkel és létünkkel azt az örömhírt hirdetjük, amely minden ember számára az örök élet forrásává és élő vízzé válhat. Legyünk kitartóak és állhatatosak ebben a szolgálatban.
Fohász: Add, Urunk, hogy a Tőled kapott szolgálatunkat felismerjük, komolyan vegyük, és kitartóak legyünk benne. Adj alázatot és állhatatosságot! Ámen.
2024. január 10., szerda
2024. január 10., címkék:Jer 47 és Jn 5,10–15
(ÚSZ) „Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz" (14). A történet folytatásából megtudjuk, hogy testi gyógyulása mellett valami sokkalta nagyobb is történt ezzel az emberrel. Megbocsáttattak bűnei. Jézus gyógyítási történeteiben a testi gyógyulás szinte mindig lelki gyógyulást is jelent, sőt talán az az elsőrendű. Ez történik itt is. A szemmel látható gyógyítás a bűnbocsánat láthatatlan eseményét demonstrálta. Az „Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsájtani" (Mt 9,6), sőt nincs olyan bűn, amelyet ne bocsátana meg. Bátran jöhetnek hozzá ma is mindazok, akiket saját közössége kitaszított magából, mert esetleg egy kicsit mások, mint a többség.
Fohász: Alázattal jövünk eléd mindenható Urunk, és azért könyörgünk, hogy bocsásd meg a mi bűneinket. Bűnös gondolatainkat, szavainkat, tetteinket és mulasztásainkat. Ámen.
2024. január 9., kedd
2024. január 09., címkék:Jer 46 és Jn 5,1–9
(ÚSZ) „Akarsz-e meggyógyulni" (6)? Jézus kérdése a Betesda tavánál fekvő beteghez egy kissé infantilisnek tűnik. Ki az, aki beteg, és ne akarna meggyógyulni? Pozitív válasz helyett a beteg azt kezdi el magyarázni, hogy nincs embere, aki segítsen rajta, és bevigye a felkavart vízbe. A kérdés, hogy akar-e meggyógyulni valójában felhívja ennek a betegnek a figyelmét arra, hogy van már, aki segíteni tud neki. Nem úgy, ahogyan ő vagy bárki más várná. Jézus ugyanígy hívja fel a mi figyelmünket is, és kérdezi, hogy akarunk-e meggyógyulni? Akarunk-e bűntől, megkötöttségtől szabadok lenni? Mert ő segíteni tud nekünk abban, hogy ez meg is valósuljon.
Fohász: Uram, szeretnék meggyógyulni! Lélekben megtisztulni. Csak Neked, a Te dicsőségedre élni. Ámen.
2024. január 8., hétfő
2024. január 08., címkék:Jer 45 és Jn 4,46–54
(ÚSZ) „A te fiad él" (50)! Jézus első csodáját Kánában tette, ebben a történetben pedig visszatér a tett színhelyére. Egy királyi tisztviselő könyörög gyermeke életéért, ám Jézus első reakciója látszólag elutasító. Az apa azonban nem hagyja magát, és kérleli Jézust, hogy segítsen rajtuk. Jézus válasza a történetben még háromszor jelenik meg: „a te fiad él". A királyi ember vakon hisz Jézus szavának és hazamegy. János evangélista érzékeltetni akarja minden olvasójával, hogy mindannyian hihetünk, ha Jézus szavát halljuk vagy olvassuk. Mindez az evangélium végén Tamás történetén keresztül válik egyértelművé mindenkinek, amikor elhangzik: „boldogok, akik nem látnak és hisznek" (Jn 20,29).
Fohász: Hiszünk Uram, légy segítségül a mi hitetlenségünkön. Add, hogy elhiggyük: aki Téged elfogad, Veled él örökké. Ámen.
2024. január 7., vasárnap
2024. január 07., címkék:Jer 44 és Jn 4,43–45
(ÚSZ) „Befogadták őt" (45). A többi evangéliumból is jól ismerjük azokat a történeteket, amelyek szerint Jézust Názáretben, ahol felnevelkedett, nem fogadják kitörő örömmel. Erre utalnak ezek a versek is, amelyek megerősítik számunkra, hogy „nincs becsülete a prófétának saját hazájában". Ennek ellenére, amikor Jézus Galileába érkezik, elfogadják őt. Ez az elfogadás egyelőre még nem hitbeli befogadás jelent, de az ott élők mindenképp adnak esélyt arra, hogy Jézus tanítását mélyebben megismerjék. Vajon milyen a mi hitünk? Elfogadó, szimpatizáló, vagy már valami mélyebbre ható? Vajon Jézus tanítását mélyen a szívünkbe zárjuk és befogadjuk?
Fohász: Segíts meg, Urunk, abban, hogy a mi hitünk egyre mélyebb és szárnyalóbb, egyre könnyedebb és szilárdabb, egyre tisztább és kipróbáltabb legyen. Köszönjük! Ámen.
2024. január 6., szombat
2024. január 06., címkék:Jer 43 és Jn 4,39–42
(ÚSZ) „Tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője" (42). Jézus samáriai missziója sikeres volt. Arra kérik őt, hogy maradjon náluk, és ő ennek a kérésnek örömmel tesz eleget. Ottlétének eredménye pedig az, hogy még többen hisznek benne. Felismerik, hogy „valóban ő a világ megváltója". Az egész történet azzal kezdődött, hogy az asszony Jézusban egy fáradt, elgyötört zsidó embert látott, aki inni kért tőle, most pedig azzal ér véget, hogy a samaritánusok közössége felismeri benne a világ Megváltóját. Isten útjai kifürkészhetetlenek. Adjunk esélyt mi is arra, hogy Isten szava vezessen el bennünket az igazi kincs felismerésére.
Fohász: Hálát adunk, Neked, Urunk, hogy számodra mindenki egyaránt fontos. Köszönjük, hogy Te mindenkit elfogadsz, aki Hozzád jön. Ámen.