2025. február 4., kedd
2025. február 04., címkék:5Móz 28,15–48 és Lk 9,28–36 (ÓSZ) „Nem szolgáltál Istenednek, az Úrnak örömmel és jó szívvel, amikor bőven volt mindened" (47). Tükröt tart elénk az ószövetségi igeszakasz: a mindenkori ember tükörképét látjuk meg benne. Amikor jól megy sorunk, rendes kerékvágásban haladnak dolgaink, még szolgálni is elfelejtünk Istennek, nemhogy örömmel és jó szívvel tennénk azt. Élvezzük szent fényének napsugarát anélkül, hogy eszünkbe jutna, mennyire nem természetes mindez. Aki bővelkedik, át sem érzi annak terhét, milyen is lehet híján lenni a dolgoknak. Azt gondolja, a maga becsületes munkája gyümölcseit élvezi, akinek pedig nincs, az léha, tékozló vagy lusta. Pedig a kérdés nem az, hogy bővelkedik vagy szűkölködik-e bárki. Minden azon fordul meg, tud-e örömmel és jó szívvel szolgálni. Jóban vagy rosszban, sima vagy göröngyös úton, de örömmel és jó szívvel szolgálni.
Fohász: Keskeny út vezet, Uram, az üdvösségre, amelyen, tudom, emberi önigazultságunkat, értelmetlen örömeinket le kell vetkeznünk. Taníts a bővelkedésben is, a szűkölködésben is Neked szolgálni jó szívvel. Ámen.
2025. február 3., hétfő
2025. február 03., címkék:5Móz 28,1–14 és Lk 9,23–27 (ÚSZ) „Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti" (24). Első pillanatban ellentmondásosnak vagy éppen fenyegetően hangzik Jézus szava. Pedig szavainak éppen nem ez az éle. Sokkal inkább arra mutat rá, hogy az az élet, amely önmaga körül forog, amely kíméli magát a szolgálatban, takaréklángon ég – az gyümölcstelen, haszontalan és hiábavaló élet. A vége mindenképp lassú elsorvadás. Meg akarta menteni magát, közben épp a lényeget veszítette el: elfelejtett élni. Amely élet pedig Jézusért égve él, végül igazi önmagára fog rátalálni. Krisztus követésében felragyog rajta Urának arca, kiformálódik eredeti, teremtett istenképűsége.
Fohász: Krisztusom, bár mindannyiunk vágya a hosszú, egészséggel, boldogsággal teljes emberi élet, mégis, hadd kérjek ma Tőled tartalmas életet, amely Téged szolgál, érted ég. Segíts krisztusi élettel dicsérnem nevedet! Ámen.
2025. február 2., vasárnap
2025. február 02., címkék:5Móz 27 és Lk 9,18–22 (ÚSZ) „Kinek mond engem a sokaság" (18)? Minden ember mutat egy látszólagos képet magáról a többiek felé. Szeretné, hogy jobbnak, többnek lássák mások. Egy egész iparág épül erre az emberi vágyra. „Kinek mond engem a sokaság?" Szépnek? Fittnek? Gazdagnak? Konyhatündérnek? Tökéletes szülőnek? Jézus viszont nem a tömeg elismerésére vágyik. Kérdése arra irányul, hogy mindenkiben magában megszülessen a felismerés: a szenvedő, a halált is felvállaló vándortanítóban maga a mindenható Isten jött közénk. Ő nem a semmit láttatja valaminek, hanem a semmire tartottban láttatja meg a mindenséget.
Fohász: Uram, Te gyengének, eltiporhatónak jöttél, hogy bennünket, porszemeket magadhoz emelve dicsőségre magasztaljál. Micsoda szeretet van Benned, hogy mindezt nem kioktatva, dörgedelmesen ítélve teszed, hanem szelíden, csendes áldozatoddal. Zengjen hát a dicséret, mely Téged magasztal a világ mind a négy sarkáig hatóan. Ámen.
2025. február 1., szombat
2025. február 01., címkék:5Móz 26 és Lk 9,12–17 (ÓSZ) „Istenednek az Úrnak szent népe leszel, ahogyan megígérte" (19). Minden szent, ami Isten számára lett elkülönítve. Szent a perselypénz, mert előre félreteszem, hogy vasárnap bedobjam a templomi perselybe. Szent az úrvacsorai kenyér, mert kiemelem hétköznapi valóságából, és a bűnbocsánat jegyeként felajánlom. Szent az időm, amikor a nap meghatározott pontján elcsendesedem, imádságos lélekkel elolvasom az igét. Én magam pedig akkor vagyok szent, amikor életemet Istennek ajánlva engedem, hogy nagy cselekedetei mások előtt is nyilvánvalókká legyenek. Mindezek mögött az én döntésem áll. Mennyivel erősebb azonban az a szent lét, amely Isten elhívásán alapul: márpedig így vagyunk az Úrnak szent népe. Elválasztott, kiemelt bennünket a hétköznapiságból, a maga számára különített el.
Fohász: Háromszor szent a Te neved, Uram, Istenem! Köszönöm, hogy minden melletted való döntésem mögött ott áll a Te örökkévaló hívásod. Hála Neked, hogy szent népedet kézen fogva vezeted és megtartod mind a világ végezetéig. Ámen.
2025. január 31., péntek
2025. január 31., címkék:5Móz 25 és Lk 9,1–11 (ÚSZ) „Azután elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát" (2). Minden szülőnek elmondom a keresztelés előtt, hogy egyikünk sem tudja a gyermekébe a hitet furkósbottal beleverni. Ez nincs a hatalmunkban. De az igen, hogy szavainkkal, tetteinkkel bizonyságot tegyünk előttük Jézusról. Hogy a hétköznapokban és az ünnepekben a személyes hitünket odaéljük eléjük. Ezt megtehetjük, sőt pontosan ez az, amit elvár tőlünk Isten. Ez a küldetésünk. Gyermekünknek, házastársunknak, szüleinknek, barátunknak, kollégánknak, szobatársunknak, betegtársunknak hirdetnünk kell Isten országát. Pál apostol is erről beszél: „De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akiről nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Amint meg van írva: Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik" (Róm 10,14-15)! Fohász: Uram, köszönöm, hogy engem is megbízol szolgálattal. Te nem vársz tőlem sem többet, sem mást, mint azt, hogy amit melletted megtapasztaltam és Igédben felismertem, arról mások előtt szeretettel bizonyságot tegyek. Légy velem, Uram, ebben a küldetésben! Ámen.
2025. január 30., csütörtök
2025. január 30., címkék:5Móz 24 és Lk 8,40–56 (ÚSZ) „Valaki megérintett, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem" (46). Csodás, gyógyító érintések. Engedjük mi is, hogy Jézus megérintsen! Nem fizikai érintésre kell gondolnunk, hanem a vele való őszinte, bizalmi kapcsolatra. Arra a hitre, ami Jairusban volt, ami a beteg nőben volt: hogyha megérintem, ha kapcsolatba kerülök vele, akkor meggyógyulok. Így kell Isten elé járulnunk szívünk és lelkünk feltárásával. Ha kényelmetlennek érezzük is, de fel kell tárnunk előtte életünk fájdalmait, bűneit. Talán azt, hogy jobban figyeltünk a tömegre, a környezetünkre, a világra, mint saját lelkünkre, szeretteinkre, családtagjainkra, és legfőképpen, mint őrá, Istenre. Őszinte bűnbánattal, nyílt szívvel – férfiként, apaként, férjként vagy nőként, anyaként, feleségként – térdre kell esni Isten előtt, elismerve hatalmát és dicsőségét. Ez hozza az isteni erő átáramlását az életünkbe. Ez ad új életet. Fohász: Úr Jézus, köszönöm, hogy személyes kapcsolatom lehet Veled! Lélekben előtted leborulva eléd hozhatom minden gondomat, fájdalmamat, betegségemet, halott ügyeimet, sérült kapcsolatomat, egész megsebzett életemet. Köszönöm, hogy gyengéd szereteteddel nekem is azt mondod: „ne félj, csak higgy" (Mk 5,36)!
2025. január 29., szerda
2025. január 29., címkék:5Móz 23,2–26 és Lk 8,26–39 (ÚSZ) „Leborult előtte, és hangosan ezt mondta: (...) ne gyötörj en gem" (28)! Szomorú azt látni, hogy a történetben sem a disznópásztorok, sem a gadaraiak, de még a tanítványok sem, egyetlen ember sem, csak a démonok borulnak le Jézus előtt. Isten azonban csak a démonokkal, a gonosszal szemben kíméletlen. Az emberrel viszont – bár nem érdemeljük meg – végtelenül türelmes. Nem akarja, hogy elvesszünk, hanem hogy megtérjünk és éljünk (ApCsel 11,18). Ennek az isteni üdvtervnek kicsinyített mása a gadarai megszállott ember meggyógyításának a története. Isten átlépte a menny és a föld határát, eljött ebbe az őt elutasító embervilágba. De nem megsemmisíteni jött, hanem végtelen szeretetével meggyógyítani. Megmenteni és örök országának ajándékával meggazdagítani. Az Úr Jézus végtelen szeretettel és türelemmel közeledik ma is mi- hozzánk. Fohász: Uram, Jézus, a Te kezedben van minden hatalom mennyen és földön, és Te ítélsz meg élőket és holtakat, de igazságodat átragyogja a Te szereteted és a Te kegyelmed. Köszönjük, hogy nem elveszíteni, nem elítélni akarsz minket, hanem megtartani, megtisztítani, meggyógyítani. Nekem is erre van szükségem, Uram. Ámen
2025. január 28., kedd
2025. január 28., címkék:5Móz 22,13–23,1 és Lk 8,19–25 (ÚSZ) „Az én anyám és az én testvéreim" (21). Az első legációmra készülve nagyon izgultam az igeszolgálat miatt, de a messze levő gyülekezetekbe való eljutás miatt is. Azonban a legnehezebb az volt, amikor tudatosult bennem, hogy éppen a legmeghittebb ünnepet, a karácsonyt – életemben először – nem a családommal fogom eltölteni. Viszont a mai napig emlékszem arra is, hogy mindezt mély békesség, sőt vágyakozó öröm váltotta fel, amikor rájöttem, hogy nem idegenekhez megyek, hanem olyan emberekhez, akik várnak engem, várják Jézus karácsonyi örömüzenetét, amit én vihetek hozzájuk. Olyan emberekhez megyek, akik szintén Krisztus családjába tartoznak, vagyis egy család vagyunk. A keresztyének közösségéhez tartozni, azokhoz, akik az Úrra figyelnek, az ő szeretetét élik meg: óriási kegyelem és hatalmas gazdagság mindnyájunknak. Éljünk úgy, hogy ezt más is így gondolja! Fohász: Úr Jézus Krisztus, köszönöm, hogy tagja lehetek a Te nagy családodnak. Köszönöm a gyülekezetet, amelyben Tőled testvéreket, szülőket, gyermekeket kaptam. Segíts nekünk, Uram, a szeretet nagy parancsát megélve a Te dicsőségedet szolgálni, hogy mások is vágyjanak közénk jönni és Hozzád tartozni. Ámen.
2025. január 27., hétfő
2025. január 27., címkék:5Móz 22,1–12 és Lk 8,16–18 (ÚSZ) „Lássák a világosságot" (16). Lehet igen díszes és nagyon drága egy csillár, de ha nem világít, akkor éjjel, a sötétben semmi hasznát nem vesszük. Akkor felesleges. A lámpa lényege, hogy be van-e kötve az áramforrásba, és így betölti-e a funkcióját. Persze lehet egy működésképtelen lámpa különösen szép, viszont így semmivel sem különb egy másik dísztárgynál. És lehet, hogy egy lámpa nagyon szegényes, talán csak egy foglalatból meg egy izzóból áll, de ha világít, mert be van kötve az áramkörbe, akkor hasznos. Hiszen világít a sötétben. Az egyház esetében is ez a lényeg. A gyülekezetünk életében és a személyes hitéletünkben is az a fontos, hogy összeköttetésben legyünk Istennel, hogy kapcsolódjunk az Úrhoz, hogy világítsunk. Minden más Isten kegyelmétől és örök tervétől függ. Fohász: Uram, Istenem, köszönöm, hogyha életem szegényes is, erőm elhagy, hitem sokszor bizonytalan, mégis: összeköttetésben lehetek Veled. Add, hogy egyre fényesebben ragyogjon át mindenen, amit teszek, amit szólok az, hogy én a Tied vagyok. Megbocsátó és megszentelő kegyelmeddel jöjj, és formálj engem és gyülekezetemet, hogy minél több ember lássa, hogy a Tieid vagyunk. Ámen.
2025. január 26., vasárnap
2025. január 26., címkék:5Móz 21 és Lk 8,4–15 (ÚSZ) „Ezek pedig azok, akik igaz és jó szívvel hallgatják az igét" (15). A magvető maga az Úr Jézus. A mag az Isten beszéde, az Ige. A szántóföld pedig az igehallgatók: mi, emberek. A gond az, hogy az ember a bűneset óta nem szántóföld akar lenni, hanem magvető. Ma, az internet világában, az online térben már mindenki közölni akar valamit. Mindenkinek van mondandója, ötlete, tanácsa, véleménye az élet bármely területével kapcsolatosan. Mindenki szórni akarja a magot. Hogy az hasznos vagy nem, igaz vagy nem, jó, szép, célszerű vagy sem, az nem érdekes. Igénk viszont egyértelműen azt mondja, hogy a magvető az Emberfia, vagyis Jézus Krisztus. Az ember pedig a szántóföld. Mi a szántóföld kell, hogy legyünk. És ez igen nagy áldás a számunkra, mert amikor hallhatjuk és befogadhatjuk Isten örök érvényű igéjét, akkor gyümölcsöző és boldog lesz az életünk. Fohász: Uram, Jézus, köszönöm Neked mindazt, amit szívembe hullajtott igéddel eddig elvégeztél az életemben. Dicsőség Neked mindazért az igért, ami nem tért Hozzád üresen, hanem megcselekedte bennem azt, amit Te akartál (Ézs 55,11), amely sok jó gyümölcsöt hozott az életembe. Ámen.
2025. január 25., szombat
2025. január 25., címkék:5Móz 20 és Lk 8,1–3 (ÚSZ) „És néhány asszony..." (2). Ahogyan tegnap, ma is a nők vannak Isten üzenetének középpontjában. Méghozzá a Jézust követő, az őt és tanítványait szolgáló, segítő asszonyok. Bizony, ma is fontos szerepet töltenek be a nők Krisztus egyházában, gyülekezeteink életében. Példaadó hűséggel és áldozatkész szolgálattal részt vesznek az istentiszteleteken, bibliaórákon, énekkarban, a gyülekezeti alkalmak szervezésében. Anyagi támogatás, fizikai munka terén, de lelki téren, imaszolgálatban is elől járnak Isten országának építésében, az evangélium terjesztésében. Gondviselő szeretettel állnak mellettünk anyaként, feleségként, nagymamaként, nagynéniként. Vajon megkapják-e a kellő figyelmet és megbecsülést a részünkről? Fejezzük ki hálánkat feléjük! Hadd tudják és érezzék, hogy látjuk és értékeljük az értünk, a családunkért, a gyülekezetért, Krisztus egyházáért sokszor erejükön felül végzett szolgálatukat! Fohász: Uram, Istenem, köszönöm Neked a Téged és tanítványaidat szolgáló asszonyok példáját. És köszönöm azokat, akik engem is ilyen gondviselő szeretettel neveltek, támogattak, és a Te követésedre buzdítottak, vezettek. Segíts hálámat méltó módon kifejezni feléjük, akik az evangélium terjedését ma is lankadatlanul szolgálják. Ámen.
2025. január 24., péntek
2025. január 24., címkék:5Móz 19 és Lk 7,36–50 (ÚSZ) „Hiszen nagyon szeretett" (47). Nem valószínű, hogy ennek a nőnek egy egész polcnyi nárduskenete volt odahaza alabástromtartókban. Valószínűleg a legdrágábbat, a legértékesebbet hozta. Nem kalkulált, nem számolgatta a költségeket, amikor Jézus iránti szeretetét akarta kifejezni. Mert az Isten iránti szeretet és hála ilyen, nem méricskél. Nem azt nézi, hogy mások mennyit szoktak adni, vagy mennyi a kötelező, az előre meghatározott. Mindenét adja. Ennek a nőnek a tettét nem képes megérteni más, csak az, aki már tudja, hogy mit köszönhet Jézusnak. Aki tudja, Jézus föláldozta magát érte. Ez az asszony azt tette, ami tőle telt. De, ami tőle telt, azt megtette. Vajon tőlünk mi telik? És ami kitelik, azt megtesszük-e? Az igazság az, hogy vagy Jézusra „pazaroljuk" az életünk, vagy valami másra, ami nem örök. Akkor vállunk igazán Krisztust követő tanítványokká, ha ilyen szent tékozlással tudjuk szeretni őt! Fohász: Úr Jézus, köszönöm, hogy nem tekintetted pazarlásnak életedet, véredet adni értünk, bűnös életünkért. Segíts, hogy mi is úgy tudjunk szeretni Téged, ahogyan ez az asszony. Hogy mi se méricskéljünk, hanem amint tőlünk telik, teljes szívünk imádatával szolgáljunk Téged. Ámen.
2025. január 23., csütörtök
2025. január 23., címkék:5Móz 18 és Lk 7,18–35 (ÚSZ) „Ezért így válaszolt nekik..." (22). Keresztelő János a börtönben van, és onnan próbál kapcsolatba lépni Jézussal. Ez nem egyszerű, hiszen nem látja személyesen azt, akitől a választ várja. Van tehát távolság Isten és az ember között, de ez nem zárja ki a párbeszédet. Lám, János is választ kap. Mert Isten számára fontos, hogy választ adjon. Az nem kérdés, hogy Isten tud válaszolni minden kérdésünkre, az annál inkább, hogy mi tényleg kíváncsiak vagyunk-e rá? Valamilyen válaszra biztosan kíváncsiak vagyunk, merüljön az fel életünk bármelyik területén, de vajon Isten válaszára kíváncsiak vagyunk-e? Na, ez a döntő! Érdekel-e, hogy mit mond Isten? Ha elindulunk Isten válaszának a kikutatására, ha olvassunk a Szentírást, ha imádságban zörgetünk nála, és kérjük a válaszát, ha vágyunk megismerni tanácsát, akkor ő ezt megjutalmazza, és ma is választ ad. Fohász: Úr Jézus, köszönöm, hogy Te mindig hallótávolságon belül vagy. Add, hogy mindennap kíváncsi legyek Rád, és keresselek Téged. Add, hogy minél többen keressük a Veled való kapcsolatot, és hogy készek legyünk arra is, hogyha Te kérdezel minket, akkor a neked szentelt életünk legyen a válaszunk. Ámen.
2025. január 22., szerda
2025. január 22., címkék:5Móz 17 és Lk 7,11–17 (ÚSZ) „Ne sírj" (13)! Jó érzés, amikor valakin segíteni tudunk. Gyermekünk kedves játéka tönkremegy, eltörik. Elkezd sírni miatta. Jó érzés, amikor oda- lépve mellé azt tudjuk mondjuk neki: ne sírj, majd én megjavítom. Milyen jó, ha tényleg képesek vagyunk rá, ha helyre tudjuk hozni azt, ami elromlott! Azonban sokszor bármennyire szeretnénk, nem tudunk segíteni sem magunkon, sem a másik emberen. Képtelenek vagyunk megoldást találni, helyrehozni dolgokat. Ilyenkor, ha azt mondjuk: „ne sírj", szavaink üresen csengenek, nincs mögöttük erő és tudás. Viszont Jézus egyetlen szava sem ilyen! Ő bármit mond, abban erő, hatalom és a képesség van, isteni mindenhatóság. Ez igaz a halállal szemben is. A gyászban, vagy a mikor a halál minket rettent, gondoljunk arra, hogy ő ezt mondja nekünk: „ne sírj", „ne félj", mert „én vagyok a feltámadás és az élet" (Jn 11,25). Fohász: Úr Jézus, olyan jó, hogy a Te egyetlen egyes szavad sem üres, hanem tele van igazsággal, erővel, hatalommal. Segíts ezt mindig tudatosítanom, komolyan vennem, amikor igédet hallgatom, olvasom és a szívembe fogadom. Még a feltámadással és örök élettel kapcsolatban is. Ámen.
2025. január 21., kedd
2025. január 21., címkék:5Móz 16 és Lk 7,1–10 (ÚSZ) „Csak szólj, és meggyógyul" (7). Mi vajon megelégednénk Jézusnak egyetlen szavával, amikor segítséget kérünk tőle? Leggyakrabban sokkal többet várunk, igaz? Pedig hányszor megtapasztaltuk már azt, hogy egyetlen szónak is milyen ereje tud lenni. Fényt derít valamire, könnyet töröl le, újra reménységgel tölt el, vigasztalást, bátorítást ad. Néha egy-egy igaz és helyén mondott szó sokkal több, mint egyszerű beszéd. Ha az emberi szó ilyen lehet, mennyivel inkább Isten szava. Minden szó, amelyet Jézus mond, gazdag áldást hordoz. Ő olyan hitet talált ebben a katonaemberben, amilyenre nekünk is szükségünk van. Olyan hitet, amely ma is így figyel Istenre, így hallgatja, így fogadja be az ő szavát, így olvassa a Bibliát. Erre van szükségünk, mert így telítődik kegyelmes segítséggel, az Úr csodáival az életünk! Fohász: Uram, Istenem, minden egyes szavad, örök érvényű Igéd mai, személyes üzenettel bír, csodálatos erő van benne, és bárki, aki hittel fogad- ja, annak megtisztul, kiteljesedik és meggyógyul az élete. Légy áldott, Uram, minden egyes percért, amit Rád figyelve tölthetek! Ámen.
2025. január 20., hétfő
2025. január 20., címkék:5Móz 15 és Lk 6,43–49 (ÚSZ) „Mélyre ásott, és a kősziklára alapozott" (48). Ami régen nem volt kérdés, mert egyértelmű és alapvető tény, rend, erkölcsi érték volt, az ma már nincs. Igen, az alapokat el lehet veszíteni. El lehet hanyagolni. Sőt meg lehet tagadni. De az Isten teremtési rendjét és a Krisztus kegyelmét megtagadó ember talajvesztetté és kiszolgáltatottá vált. Ennek következménye pedig csak egy lehetett: bukás, összetörettetés, pusztulás. Egyénileg is, társadalmilag is. De a mai ige azt mondja, hogy a biztos alapot meg lehet találni, újra ki lehet kutatni. Akár egy teljesen új életet is fel lehet rá építeni. Sok mindent építünk az életben: családi, baráti, munkatársi kapcsolatokat; karriert, jövőt; és igen: gyülekezetet, egyházi szolgálatokat, közösségeket... Ne kísérletezgessünk! Mindezek alapja legyen Krisztus és az ő igéje, mert amit építünk, így lesz mindenféle nehézségek közepette maradandó! Fohász: Áldalak és magasztallak, Téged, Uram, mert a Te megváltó és gondviselő szereteted lehet az én életemnek alapja. Köszönöm, mert aki Rád épít, aki Igédnek engedelmeskedik, annak az élete a viharok közepette is megáll. Kérlek, építsd továbbra is bennem a hitet, a reménységet és a szeretetet! Ámen.
2025. január 19., vasárnap
2025. január 19., címkék:5Móz 14 és Lk 6,37–42 (ÚSZ) „Olyan lesz, mint a mestere" (40). Vajon ez az igeszakasz csupán csak egy illemtankönyv részlete, amely minket helyes keresztyéni viselkedésre akar tanítani? Bizony, erre is nagy szükség volna. De az Úr Jézus nem azért jött, hogy minket illedelmes viselkedésre tanítson, hanem hogy Isten felfoghatatlan szeretetét megmutassa, és nekünk kínálja. Az Istennel való helyes viszonyunk pedig hatással van a másik emberrel való viszonyunkra. Mert lehet, hogy az embertársunk nem érdemli meg bocsánatunkat, szeretetünket, irgalmunkat. De mi vajon megérdemeltük Isten irgalmát és kegyelmét? Megérdemeltük, hogy Jézus önmagát áldozza fel értünk és helyettünk? Nem! Ő mégis megtette! Aki már átélte ezt az isteni szeretetet, az olyan erővel telik meg, amely másoknak is áldást hoz az életébe. Emberi kapcsolataink csak Istennel működnek jól, csak vele gyógyulnak és rendeződnek. Fohász: Köszönöm, Uram, Istenem, hogy Te nem úgy bánsz velem, ahogyan megérdemelném, hanem igyekszel szeretettel az örök élet útjára vezetni, és azon megtartani. Segíts, nekem ezt a Tőled kapott kegyelmet és szeretetet mások felé megélni, sugározni, hogy az emberek, látva jó cselekedeteimet, dicsőítsenek Téged. Ámen.
2025. január 18., szombat
2025. január 18., címkék:5Móz 13 és Lk 6,20–36 (ÚSZ) „Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek ... az Emberfiáért" (2). Sok ember fél attól, hogyha követi Jézust, akkor elveszti az élet örömeit. Mert hát a boldog élet az igazi férfival vagy nővel kezdődik. A boldog élet a lottófődíj megnyerése, a mulatással töltött hétvége. Meg az előléptetésekért, pozícióért átdogozott hetek, hónapok, évek, évtizedek. Aztán ebbe a boldognak nevezett életbe hányan, de hányan megcsömörlöttek, belerokkantak, teljesen kiüresedtek és egyedül maradtak... Mert nincs, aki őszintén megvigasztalja őket. Mert nem tudják megtartani azt, amiért oly sok mindent feladtak. Mert bár lehet, hogy sok fontos embert ismernek, de sosem találkoztak Istennel, és nem élték át, mit jelent Isten gyermekének lenni. Mert bár erősen markolják, nemcsak a földi élet folyik ki az ujjaik közül, hanem a mennyek országa sem lesz az övék. Csak Krisztussal igazán áldott és valóban boldog az élet! Fohász: Köszönöm, Uram, hogy melletted békére lelhetek, hogy a legszomorúbb időkben is megvigasztalsz, hogy „csordultig van poharam" (Zsolt 23,5), és sohasem vagyok egyedül, mert a Te gyermeked lettem. És legfőbbképpen köszönöm, hogy a kereszten megszerezted nekem az örökké tartó boldogságot. Ámen.
2025. január 17., péntek
2025. január 17., címkék:5Móz 12,20–31 és Lk 6,12–19 (ÚSZ) „Azért jöttek, hogy hallgassák őt" (18). Biztosan voltak Jézus idejében is olyanok, akik – mikor látták a nagy néptömeget az utcákon vonulva az Úr Jézushoz menni – azt gondolták magukban, hogy hát ezeknek nincsen jobb dolguk? Nincs házuk meg kertjük? Nincs gyerekük, férjük, feleségük, akiket el kell látni? Ezek ennyire ráérnek? Ma is így van. Mindig akad valami, amit ahelyett tehetnénk, hogy Istenre figyelünk, hogy Jézushoz megyünk és őt hallgatjuk. De az Úristen ezt mondja: hidd el, jól tudom, hogy van feladat bőven, amely rád vár; mégis, gyere hozzám, emelkedj ki a hétköznapi dolgok és teendők végzéséből, és ülj le mellém, figyelj rám! Próbáld ki, hogy vajon tényleg hiányzik-e az az óra az életedből, amit rám szántál?! Vagy belátod, átéled, hogy én az vagyok, akiből erő árad, aki meggyógyítja az életedet! Fohász: Uram, Jézus, boldog vagyok, hogy a Te szavad, biztatásod, vezetésed, vigasztalásod elérhető a számomra is. Kérlek, ne engedd, hogy a halaszthatatlannak vélt teendőim, vagy éppen a lustaságom megakadályozzon abban, hogy Téged keresselek, hogy Rád időt szánjak, és így Hozzád közelebb kerüljek! Ámen.
2025. január 16., csütörtök
2025. január 16., címkék:5Móz 12,1–19 és Lk 6,1–11 (ÚSZ) „Az Emberfia ura a szombatnak" (5). Mindkét történet a szombathoz kapcsolódó zsidó törvények, a vallási rend megszegéséről szól. Vagy mégsem? Hiszen ne feledjük, hogy itt az eredeti törvény, a Tízparancsolat adója: Isten áll előttünk Jézus Krisztusban. Aki kijelenti, hogy ő ura a szombatnak is. Jó volna, ha ezt mi is így gondolnánk! Bizony, Jézus az ura a mi vasárnapjainknak is! Régen így nevezték: az Úr napja. A nap, amikor összegyűlhetünk, hogy hálát adjunk annak, aki gondunkat viseli. A nap, amikor Igéjét hallgathatjuk, hogy megtanuljuk, mi a jó és mi a rossz; mi az, ami rombolja az életünket és mi az, ami gyógyítja a testet és lelket. Hogy egyre jobban és jobban megismerjük őt, aki ura nemcsak a szombatnak, de a hétköznapoknak is. Aki Ura életnek és a halálnak. Használjuk ki a lehetőséget, és legyünk hálásak, hogy szabad nekünk összegyűlni, és őt hallgatni. Fohász: Uram, Jézus, nemcsak a szombatnak vagy a vasárnapnak, hanem életem minden napjának Te vagy az ura. Te vagy, aki éltetsz és megtartasz, nemcsak itt, ebben a törékeny testben való életben, hanem Te vagy az, aki az örök szombatba is átvezetsz, ha eljön az a nap. Dicsőség és hála érte! Ámen.