Reformátusságunk maradandó érték

2021. február 28., vasárnap

Más felekezetű testvéreink, és talán néhányan a saját berkeinkből is, félreértelmezve az eleve elrendelés tanát, a református embert felelőtlennek és fennhéjázónak gondolják, mondván, ha Isten mindent előre eldöntött, akkor nekem semmit sem kell tennem. Az isteni elhívás és kiválasztás, valamint a Tőle kapott küldetés valóban fontos fogalmak a református bibliaértelmezésben, de ugyanilyen fontos az ember bűnös voltának felismerése is.

Csak együtt, azonos súllyal látva ezeket a tényeket, juthatunk el a helyes értelmezéshez, vagyis a kegyelemből való megigazulás tanához, ami nemhogy felelőtlenséget, és a világgal való nem törődést okoz, hanem egyenesen megalapozza a felelősségvállalást a felebarát, a gyülekezet, a nemzet, a nép és a világ iránt. Hiszen az történik, hogy a Hatalmas Isten, e Világ Teremtője, tudomására hozza a Szentírásban, hogy előtte meg nem állhat, és méltó a halálra, de ennek ellenére kegyelemből, mégis bevonja őt a vele való közösségbe, sőt, feladatot ad neki országa építésében.

Egy gyülekezet életére nézve ez azt jelenti, hogy tagjai egymást bátorítják, intik, vigasztalják és segítik. Felismerve kegyelmi ajándékaikat, azokkal egymásnak szolgálnak. A református egyházban erre építkezik a szeretetszolgálat. Egy református közösségbe tartozni tehát azért is érték, mert annak tagjai törődnek egymással. Egy gyülekezeten belül ez egy olyan szociális háló, nem hagyja segítség nélkül a tagokat, és amely egy-egy krízishelyzetben sokkal gyorsabban képes lépni, mint az állami bürokráciával túlterhelt és túlbonyolított szolgáltatás. Úgy gondolom, hogy Egyházunknak és a közösségeinknek ez lehet az egyik fő ereje.

Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy a felebaráti szeretet és a segítségnyújtás csak a templom ajtajáig terjedne. Kálvin János hangsúlyozta a társadalmi és politikai felelősségvállalás fontosságát, mondván, ha van erőnk, hogy segítsünk, akkor az kötelességünk is. Elmagányosodó világunkban ez egy olyan értékes biblikus hozzáállás, amelyre kevés példa adódik. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központja a fent vázolt elvek szerint végzi a segítségnyújtás és a képviselet szolgálatát, és lehetőséget nyújt egyéni kezdeményezések, akár önkéntes szolgálat végzésére is. Ezek az egyénileg, a gyülekezeti közösségben és a társadalomban végzett cselekedetek valódi értékként jelennek meg mindenki javára, szemben az agyonhasznált és kiüresített tolerancia frázisával. Utóbbi megfoghatatlan azért is, mert mértékadója az ember, aki egyik nap ezt mondja, a másik nap pedig az ellenkezőjét. A szeretet parancsa ezzel szembe soha el nem múlik, örök értéket képvisel. Reformátusnak lenni tehát jó, mert küldetést, közösséget és a világban való eligazodást jelent.

Haris Szilárd

Népszámlálás 2021

események továbbiak →