A Lámpás bábcsoport gyémántsávos minősítést elnyert Első templom című előadás kulisszatitkaiba Blanár Gabriella kisgéresi lelkész ad betekintést. 

Mikor és milyen céllal alakult meg a Lámpás bábcsoport?

A Mustármag mellett tavasszal létrehoztunk egy teljesen új bábcsoportot is Lámpás névvel, amelyben konfirmandusok játszanak. Olyan gyerekek, akikkel hetente egy alkalommal találkozunk a konfirmációra való felkészítés keretében. Hála az Úrnak, sokan kérdezik tőlünk, miért tart nálunk, Kisgéresben három évig a konfirmáció oktatása. Pontosan azért, hogy az ilyen foglalkozások is beleférjenek: elkészítsünk egy bábelőadást, majd eljöjjünk Dunaszerdahelyre, és megmérettessük magunkat a Duna Menti Tavaszon – beleértve azt is, hogy ne sajnáljuk az elmaradt néhány óra kátéoktatást. Helyette inkább próbálunk és alkotunk, gyakorlati módon élve meg a missziót.

Karácsonykor a betlehemezés helyett egy kis árnyjátékot adtunk elő, amit a fiatalok nagyon élveztek, és ügyesen is kezelték a bábokat. Erre a pozitív élményre alapozva vetettem fel a gondolatot, s kérdeztem meg tőlük: mit szólnának hozzá, ha létrehoznánk egy árnyjátékkal foglalkozó bábcsoportot? Mivel igent mondtak, összegyűjtöttem azokat, akiknek kedvük volt ebben részt venni. Néhányan átjöttek hozzájuk kísérőnek a Mustármag bábcsoportból, hogy minél több kéz legyen. Az árnyjátékhoz ugyanis rengeteg kézre van szükség, és a figyelem sem elhanyagolható. Így jött létre a bábcsoport, amelynek a Lámpás nevet adtuk.

Miért Lámpás lett a bábcsoport neve?

Nagyon találónak tartom. Többször is elhangzik a Bibliában a felszólítás: „Legyetek lámpások!” és „Legyen világosság!” Vagyis a címből adódóan nem rejtjük el az ágy alá a lámpásunkat. Ebből is fakad a névadás, meg joggal is adtuk ezt a nevet, hiszen árnyjátékot készítünk: hátulról egy lámpával világítjuk meg a paravánt ahhoz, hogy látszódjék a varázslatos papírbábos árnyjáték, életre keltve az előadott meséket.

Mi az érdekessége ennek a bábcsoportnak, illetve a bábcsoport tagjainak?

A csoport egyik részét azok a konfirmandusok alkotják, akik nem Kisgéresbe jártak alsó tagozatra, hanem első osztályos koruktól a királyhelmeci szlovák alapiskolát látogatják. Vannak olyanok is, akik szintén első osztálytól Királyhelmecre járnak iskolába, de ők a magyar nyelvűbe. Olyanok is akadnak közöttük, akik az alsó tagozatot Kisgéresben végezték ugyan, de amikor négy éven keresztül lehetőségük lett volna a bábozásra, nem vették a fáradságot, hogy beálljanak a csapatba a többiek közé. Most viszont, kis ösztönzés eredményeként, tizenkét-tizenhárom évesen bevállalták. Ez pedig nagy eredmény.

Elég volt az igen válaszhoz néhány biztató szó?

A gyerekek, a fiatalok nagyon szeretik a dicséretet. Ez sokszor elég is számukra. S az sem mellékes, hogy bízunk bennük. Az is motiválta őket, hogy a verseny ideje alatt öt napig nem kell iskolába menniük, és egyfajta kirándulásként fogják fel a dunaszerdahelyi, országos megmérettetést. A többiek, akiknek már több alkalommal volt lehetőségük ilyen versenyen kipróbálni magukat, elmesélték nekik az élményeiket, hogy mi minden van itt, milyen szórakozási lehetőségek közül lehet választani. Ez pedig elég meggyőzően hatott rájuk, s aztán már nem volt kérdés a bábozás.

Az árnyjátékos előadás címe Az első templom. Mi adta a témáját, illetve miről szól a történet?

Ez egy ősi zsidó mese. Elég régen olvastuk, de nagyon szeretem felhozni ezt a történetet példaként. Két testvérről szól. Az egyiknek van családja, a másiknak nincs, egyedül él. A szérűjük, a búzájuk közös. Az egyiknek bőségesen termett. Éjszaka azonban nem tudnak aludni. Imádkoznak. Mégsem tudják lehunyni a szemüket, mert az eszük máson jár. Az, akinek sok gyereke van, arra gondol: szegény testvére, aki egyedül van, mit fog enni, ha idős lesz? Azt, akinek nincs családja, pedig az foglalkoztatja, hogy a testvérének mennyi szájat kell etetnie, mit fog enni ő és a családja. Felnyalábolnak annyi búzát, amennyit csak elbírnak, és éjszaka, titokban akarják egymásnak elvinni az ajándékukat, segítve ezzel a másikat. Útközben pedig összetalálkoznak, csak nézik egymást, majd egymás nyakába borulnak. Megértette mindkettő, hogy mindketten a másikon akarnak segíteni.

Ez a történet egy jó testvéri kapcsolatról szól. A lényeg az, hogy az Úristen lenéz a Földre, és ez az Ő szívét is melengeti. Ott, ahol egymást megölelték, épült fel az első templom. A történet egy paravánból készült ház ablakában játszódik, amelyet a végén templommá alakítottunk át.

A történet azonban a Szentírás szerinti teremtéstörténettel kezdődik. Mintegy felvezetésként alkalmazták?

Nagyon egyszerű oka volt ennek. Ez egy eléggé rövid történet, így ki kellett egészíteni. Gyönyörű népi imádságokat találtam arra, hogy az Úristen az embert, Ádámot megteremtette. Gondoltam, ez megfelelő lesz az elejére. A felvezetés pedig ott ért véget, hogy miután a kígyó rávette Évát, ő pedig Ádámot, Isten kiűzte őket a paradicsomból, és nincs hajlékuk. A két testvér történetének a végét pedig Fabiny Tamás egyik versének a részleteivel zártuk: „Urunk, Te voltál nekünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre”, és hogy álmunk az Isten, és akármikor mész, otthon van az Isten, vár rád, és zsoltárízű csendre találsz benne.

Mi adja meg a történet üzenetét?

Az Úristen abban gyönyörködik, és ott építi fel a templomát, ahol gyönyörűséget lát, amikor az atyafiak együtt muzsikálnak, vagy segítik egymást. Ott van a templom, a gyülekezet. Ott van az Isten országa, az a hajlék, ahol megpihenhetünk, ahol feltöltekezhetünk lélekben. Igazából egy kicsit a mennyei paradicsomnak a földi képe, hogy valamivel elviselhetőbb legyen ez az eléggé gonosz világunk.

Ez egy teljesen új megoldás, hogy árnyjátékban mondjanak el bibliai vagy evangelizációs történetet vagy korábban is próbálkoztak már ezzel a módszerrel?

Talán tíz évvel ezelőtt a tékozló fiú történetét vittük színre ily módon egy másik kátés csapattal. Azzal a darabbal sajnos nem jutottunk el Dunaszerdahelyre, bár mindenhová elvittük bemutatni, például Kassára, az Ipari középiskolába, meg falunapokra is. Pedig szép üzenete volt annak is. De mivel nem nyerte el a válogató zsűri tetszését a próbálkozásunk, inkább abbahagytuk. Úgy gondoltuk, hogy nem vagyunk benne profik, nem is nagyon ismerjük a technikát. Most is az interneten néztem utána, miként működik az árnyjáték, és próbálkoztunk mindenféle megoldással, hogy kivitelezhető és látványos is legyen.

Mennyire játszott szerepet ebben a közös alkotás öröme a csoport tagjaival?

Ez egy nagy összmunka volt. Végre olyan bábjaink lettek, amiket ők is tudtak nyírni, karcolni. Az árnyjátékban használt elemeket ki kellett karcolni, majd ragasztani, rakosgatni a megfelelő helyre. A férjem (Blanár Erik lelkipásztor) készítette a paravánt, amit szintén nem volt egyszerű kivitelezni. A paravánunk nem egy egyszerű kihúzott fehér lepedőből állt, ahogy az árnyjátéknál bevett szokás. Nekünk ez egy ház volt, amelynek az ablakain keresztül mozgattuk, illetve jelentek meg az árnyjátékos szereplők. A ház a történet végén tornyot kapva templommá alakult át. Nagyon nagy munka volt ezzel az árnyjátékos történettel, viszont élveztük a próbák minden percét.

Hogyan fogadta a zsűri döntését, a gyémántminősítést?

Nagy örömmel. Titokban vártuk is a jó eredményt. Amikor a konfirmandusaink előadták a darabot, síri csönd uralkodott a színházteremben. Mindenki nagyon figyelt, végül nagy tapssal jutalmazták a produkciójukat.

A kisgéresiek Duna Menti Tavaszon való szereplése és kettős sikere mintapéldája annak, hogyan képes a hit, a közösségi összefogás és a kreativitás élményt adni. A Lámpás bábcsoport gyémánt minősítésű debütálása és a Mustármag bábcsoport aranya bizonyítja: ha a gyermekek szívvel-lélekkel alkotnak, az a befogadó közönséget és a szakmai zsűrit is képes lenyűgözni.

A folytatásban A Mustármag bábcsoport A Király szülő bábelőadásáról lehet majd olvasni.

Kép és szöveg: Iski Ibolya