A bábcsoportok és gyermekszínjátszó együttesek országos seregszemléjén a kisgéresi Mustármag bábcsoport eddigi mérlege rendkívül impozáns: listájukon négy gyémánt-, négy arany- és négy ezüstsávos minősítés szerepel. A darabok sikeréhez a bábcsoport vezetőjén, Blanár Gabriella kisgéresi beosztott lelkészen kívül kreativitásukkal még két másik rendező, Furik Mária és Tóthné Fülöp Veronika is hozzájárult. Az idei darabról az egyik rendezővel, Furik Máriával beszélgetünk.

Az idén miért Salamon király egyik bölcs döntésére esett a választás, s lett a bábelőadás címe „A király szülő”?

Minden évben, amikor véget ér a Duna Menti Tavasz, és az eredményhirdetés után hazafelé tartunk Dunaszerdahelyről, az autóbuszban már kiválasztjuk a jövő évi darabot. Az út elég hosszú, így bőven jut idő ezen gondolkodni. Így történt ez tavaly is. A papné, vagyis Blanár Gabriella megkérdezte tőlem, hogy melyik bibliai történet volt a kedvencem gyermekkoromban. Gondolkodás nélkül adtam meg a választ: az, amikor a bölcs Salamon király ketté akarja vágatni azt a gyereket, amelyen két asszony civakodott, hogy kiderüljön, ki az igazi anya. Egy kicsit mindketten ledöbbentünk, mert arra gondoltunk, vajon hogyan is lehetne színpadra vinni ezt a rövidke történetet úgy, hogy élvezetes legyen, és a tanulság is leszűrhető legyen belőle. Aztán a tiszteletes asszony átgondolta a történetet, és nagyon szépen megoldotta, hogy az kerek egészet alkosson.

Másoktól nem kérdezte meg, hogy melyik volt a kedvenc gyermekkori bibliai története, hogy legyen választási lehetősége?

De igen. Másoktól is meg szokta kérdezni, mert már feldolgoztunk jó néhány olyan darabot, amit kimondottan a gyerekek szerettek volna színpadra vinni. Akkor viszont éppen egymás mellett ültünk a buszon, így rám esett a választása. Ilyenkor rögtön beindul a fantáziája, és már csak az adott történettel, a „hogyan lehetne megoldani” kérdésével foglalkozik.

A salamoni történet azonban szokatlanul rövid, és ez az előadás teljesen másként is indul, hiszen a mai korban játszódik. A gyerekek elmondják, mi mindent csinálnának másként, ha felnőttek lennének. Az idei évben ünnepeljük a Kossuth-díjas írónő, Janikovszky Éva születésének 100. évfordulóját. A kerek jubileum alkalmából a Móra Kiadó és a Janikovszky Éva Alapítvány nagyszabású emlékévet hirdetett. Erre kapcsolódva az írónő Ha én felnőtt volnék című könyvében található óhajokat, kívánságokat adaptálta be a mi történetünkbe. Majd ezek felsorolása után, mintegy a végén elevenedik meg a bibliai történet. Én még elképzelni sem tudtam, hogyan lehetne ebből színpadi művet írni. Számomra is nagy csoda volt, hogy ő ezt a kettőt így, ilyen szépen össze tudta kombinálni.

Ezúttal egy kicsit másfajtára sikeredett az előadás, mert itt csak úgy, menet közben valahogyan belecsöppenünk egy ókori történetbe.

Elég jó hangú gyerekeink vannak, nagyon szépen tudnak énekelni, úgyhogy most már két-három éve mindig erre a fonálra építjük fel a darabokat, hogy legyen benne sok dal. Sok mondókát is használunk, a történet nekem rögtön összeállt, és szerintem az első pillanattól kezdve fantasztikus volt.

A többi rendezőnek milyen feladat jutott ebben a bábelőadásban?

Közösen hozzuk aztán az ötleteket, színesítjük a dolgokat. Én a zenei betéteket válogatom ki. Szeretem a zenét, a népdalokat. Kiválasztom a mondókákat, a hangszereket, ráadásul rengeteg hangeffektussal dolgozunk. Nagyon sokféle népi hangszerem van, amit bele tudok vinni a darabba. Van egy másik anyuka, Veronika, aki szintén segít nekünk a rendezésben. Neki pedig nagyon jó kreatív ötletei vannak, a papnéhoz hasonlóan különlegesen tudja látni a dolgokat. Így szerintem hárman sok mindent hozzá tudunk tenni még.

Hogyan zajlanak a felkészülések egy-egy előadásra, amelynek a célja a Dunaszerdahelyre, a Duna Menti Tavasz országos megmérettetésére való eljutás?

Az iskolai év második félévétől kezdjük el a próbákat. Eleinte hosszú összpontosításokat tartunk, amelyek általában szombatonként egy fél napot vesznek igénybe. Három-négy intenzív összpontosítás után már annyira összeáll a gyerekek fejében is a darab, hogy aztán már csak kétórás próbákat tartunk, amelyek keretében igyekszünk azt még jobbá tenni, szebbé formálni, igazítani. Az alkalmakat mindig imával kezdjük. Mindig valamelyik gyerek mondja el, mit szeretne megköszönni az Istennek: hogy együtt lehetünk, illetve kéri, hogy jól menjen a próba. A próbák után pedig ugyanígy megköszönjük, hogy sikerült, együtt lehettünk, és jól éreztük magunkat. Mindig kérjük azt is, hogy meglegyen az eredménye ennek a munkának.

A gyermekközönséghez is eljutott ennek a darabnak az üzenete?

Lent ültem, a szinpadi feljáró lépcsőjénél, ahonnan a zenét is szolgáltattam, illetve innen jól látom, hogy mi történik a színpadon. Elég apró gyerekek ültek, óvodások a nézőtéren, de  rögtön az első sorban hallom a gyerekeket, amikor azt mondta Salamon a katonának, vegye elő a kardját és vágja ketté a gyereket. Teljesen ledöbbentek, s az egyik gyerek félhangon ki is mondta, ezt most komolyan gondolja, hogy ketté kell vágni azt a gyereket? Szerintem igen, rájönnek arra a gyerekek, hogy miért hozta meg Salamon ezt a nem igazán emberbaráti döntését, és adta ki a parancsot a végrahajtására, illetve hová akart kilyukadni.

Tehát jó érzés, amikor a gyerekek ténylegesen odafigyelnek a történetre, és izgulnak azon, hogy mi is lesz ennek a végkifejlete?

Igen. Megdöbbentek. De azonnal megkönnyebbültek, amikor Salamon kimondta, hogy valójában ki is a gyermek anyja. Nagyon sokat ad szerintem a színészeknek, ezeknek a gyerekeknek, akik a színpadon állnak, hogy van visszajelzés. Látom rajtuk: amikor nevetnek a poénokon, akkor ők rögtön belelkesülnek, és sokkal több életet adnak bele egy-egy darabba, az előadásba. Amikor viszont unja a közönség, vagy nincs is közönség, akkor azért laposabb a dolog.

A bábozás sok időt is igényel. Mégis miért jó foglalkozni a bábozással, vagy miért szeret ebben a bábcsoportban együttműködni a gyerekekkel, a tiszteletes asszonnyal és mindazokkal, akik azon dolgoznak, hogy meglegyen az üzenet, és szép legyen ez az előadás?

Tizenkét évvel ezelőtt cseppentem bele a bábozásba, amikor a nagyfiam még kisiskolás volt a kisgéresi alapiskolában. Szerettem volna, ha ő is bábozik, versenyekre jár, és máshol is fellép a többiekkel együtt. De ő annyira félt mindig nélkülünk elmenni bárhová, így miatta inkább felajánlottam a segítségemet, a talentumaimat, s így vált részemmé a bábozás. Kényszerből ugyan, de ma már el sem tudom képzelni az életemet a bábozás nélkül. Holott nagyon sok csoportot vezetek Kisgéresben, és már azon gondolkodom, mit hagyjak abba, de valahogyan a bábozás még eddig soha nem jutott eszembe, mert nekem is nagyon sokat ad. Nagyon szeretek zenélni, nagyon szeretem azt a munkafolyamatot, amikor össze kell válogatni a darabhoz a megfelelő dalokat, mondókákat, s azt, amikor látom a gyerekeken, hogy ők is élvezik a játékot. Ha pedig eljutunk Dunaszerdahelyre, az nekünk egy egész hetes kirándulást jelent.

Blanár Gabriella, akit a gyerekek egyszerűen csak „papnéniként” emlegetnek, elárulja: a sokféle tennivalója miatt még bele sem gondolt abba, hogy már húsz éve foglalkozik a bábozással. Ez az időszak magában foglalja a különféle típusú bábok elkészítését – általában a családtagjai segítségével –, valamint az erős üzenettel bíró történetek kiválasztását a Szentírásból, hogy azokat a helyi, bábozás iránt fogékony alapiskolások bevonásával elevenítsék meg a színpadon.

„A Kisgéresi Alapiskola 1–4. osztályos tanulóival kezdtük el a bábozást. Amikor az alsó tagozatról más iskolába mentek tanulni, a munkát akkor sem hagyták abba, hanem visszajártak, mert folytatni szerették volna a közös játékot, az önkifejezésnek ezt a formáját. Természetesen nagyon tetszett nekik maga a játék és a történetek megelevenítése is. Így most már tizennégy évesek is vannak közöttünk. Csodálatos látni, amikor a többnapos Duna Menti Tavaszon a nagyok odafigyelnek a kisebbekre. Nagyon jó ez a közösség, és bár néha előjönnek kisebb meg nem értések, ezeket igyekszünk szeretettel megoldani. A gyerekeknek jót tesz a bábjáték és a színpadi szereplés. Úgy gondolom, egyfajta magvetés is ez a bábcsoport. Adjon erőt az Úr ahhoz, hogy még sokáig bábozhassunk együtt a gyerekekkel!” – nyilatkozta a lelkipásztor.

A gyémántminősítésben részesült idén, tavasszal alakult Lámpás bábcsoport Első templom című bábjátékról készült beszélgetés Blanár Gabriella rendező-lelkésszel itt olvasható.

Eddig elért eredmények:

Ezüstsávos minősítés – 38. Duna Menti Tavasz – 2013 – Az ég három kulcsa

Aranysávos minősítés – 39. Duna Menti Tavasz – 2014 Sámson és Delila

Gyémántsávos minősítés - 40. Duna Menti Tavasz – 2015 – Dávid és Góliát

Aranysávos minősítés – 41. Duna Menti Tavasz – 2016 – József, az álomlátó

Ezüstsávos minősítés – 42. Duna Menti Tavasz – 2017 – Csillagj!

Gyémántsávos minősítés – 43. Duna Menti Tavasz – 2018 – A víz az Úr?

Ezüstsávos minősítés – 44. Duna Menti Tavasz – 2019 – 3+1

Ezüstsávos minősítés – 45. Duna Menti Tavasz – 2022 – Ősök szelleme

Gyémántsávos minősítés – 47. Duna Menti Tavasz – 2023 – Pásztorajtó

Gyémántsávos minősítés – 48. Duna Menti Tavasz – 2024 – Az edzőért és a csapatkapitányért!

Aranysávos minősítés – 49. Duna Menti Tavasz – 2025 – Lukács 14, A nagy vacsora

Aranysávos minősítés –  50. Duna Menti Tavasz – 2026 – A király szülő

A kisgéresi Mustármag bábcsoport többnyire bibliai történeteket, illetve evangéliumi üzenetű népmesét, mesét dolgoz fel.

Az örömért, fejlődésért, tapasztalatok szerzéséért, élményekért, barátságok mélyüléséért, hitünk megerősödéséért báboznak. Vallják, hogy a bábozás a gyerekek testi-lelki fejlődésüket egyaránt segíti. Szociális, társas kapcsolatok, csapatmunka terén is nagyon hasznos a bábos foglalkozás. Sőt, azt is tapasztalják, hogy érzelmek, akár negatív, pozitív feldolgozásában is sokat segít. A beszéd, színpadi mozgás, emberek előtti megnyilatkozásban pedig sokat segít, ami által az esztétikai érzékük is fejlődik a gyermekeknek.

A csapat mottója:

„Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet szántóföldjébe. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor megnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy jönnek az ég madarai, és fészket raknak ágai között.” Máté 13, 31-32

Kép és szöveg: Iski Ibolya