2024. augusztus 25., vasárnap
2024. augusztus 25., címkék:Zsolt 36 és Mt 16,13–20
(ÓSZ) „A te világosságod által látunk világosságot" (10). Az Úr a mi világosságunk ebben a sötét, sok gonoszsággal telített világban. Általa mégis világosságba kerülhetünk, a sötétségben is megnyílhat a szemünk a jóra, a szépre, az igazra. Mindarra, ami Istentől való. Jézus magáról mondja: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben" (Jn 8,12). Ha az ő tiszta fénye ragyogja be az életünket, még a szívünkből is kiűzi a sötétséget. Egy városka szélén volt egy szép park. Nappal kellemes és békés volt, este viszont – lámpák hiányában – nagyon sötét. Szürkülettől hajnalig sok bűneset történt a parkban. Többeket kiraboltak, megvertek. A város vezetői végül úgy döntöttek, hogy nagy reflektorokkal világítják meg az egész területet. Miután megtették, meg is szűnt a bűnözés. Így van ez az életünkkel, a szívünkkel, ha megjelenik a világosság, távozik a sötétség.
Fohász: Köszönjük, Úr Jézus, hogy Te vagy a mi világosságunk, aki azért jött, hogy elűzze életünkből a sötétséget! Gyere és ragyogd be a szívünket, hadd láthassunk a Te világosságod által világosságot. Szükségünk van Rád, mert nagy a sötétség ezen a világon, s csak Te tudod ezt megváltoztatni bennünk és körülöttünk! Könyörülj rajtunk! Ámen.
2024. augusztus 24., szombat
2024. augusztus 24., címkék:Zsolt 35 és Mt 16,1–12
(ÓSZ) „Perelj URam, a velem perlőkkel, harcolj az ellenem harcolókkal" (1)! Dávid ismét hamis tanúk támadásaitól szenved, akik bántják, kigúnyolják, hazugságokat állítanak róla. És ő újra az Úrhoz fut oltalomért. A másik lehetőséget, hogy bosszút álljon önmagáért, elutasítja. Tudja, hogy egyedül az Úr képes megvédeni őt. Amikor mi megyünk ilyesmin keresztül, ami valljuk meg, nem ritka, jusson eszünkbe, hogy „mi nem test és vér ellen harcolunk" (Ef 6,12). Nem az emberek az ellenségeink, még akkor sem, ha bántanak minket, hanem a Sátán. Jobb ezért odafordulni Urunkhoz, aki a szívek ismerője és a vesék vizsgálója, aki igazságosan ítél. Amíg ő harcol értünk, addig mi imádkozhatunk az ellenségeinkért. Rossz természetünk miatt ez nem könnyű, de ha tudunk értük imádkozni, a mi szívünk is gyógyul a csalódásokból, a bántások okozta sebekből. Mert mi a jóval győzzük le a rosszat (Róm 12,21).
Fohász: Urunk, fájdalmas, amikor hamis dolgokat beszélnek rólunk, de köszönjük, hogy Neked ezt is elmondhatjuk! Kérünk, harcolj értünk és értük is! Áldd meg ellenségeinket, töltsd be szívüket és szájukat a Te igazságoddal, hogy megtisztulva járjanak utaidon. Könyörülj rajtunk, Urunk, hogy megbocsássunk minden hamisságot, és jóval győzzük meg a rosszat! Ámen.
2024. augusztus 23., péntek
2024. augusztus 23., címkék:Zsolt 34 és Mt 15,29–39
(ÓSZ) „Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR" (20). Ki az igaz ember? Aki jónak tartja magát? Aki Isten szemében igaz? „Nincs különbség, mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét" (Róm 3,22–23). Hogyan lehetünk mégis igazak? Úgy, hogy Isten Jézusért igaznak tart. Aki ezt hiszi, az az ember továbbra is ebben a világban él, abban a világban, amely megromlott, amelyhez hozzátartoznak fájdalmas és rossz dolgok. Baj, szenvedés, nyomorúság, betegség, szegénység, veszteség. De aki hiszi, hogy Jézus miatt az Atya igaznak tartja, az tudja, hogy nincs a nyomorúságban sem egyedül. Sőt, Isten meg tudja szabadítani. Ha az szolgálja az ember javát és Isten dicsőségét, ki tudja menteni, meg tudja gyógyítani. Mert Isten néha a bajok által tanít, így teszi próbára a hitünket. Ha Jézusban hiszünk, akkor még ez is a javunkat szolgálja.
Fohász: Köszönjük, Urunk, hogy Krisztusban megigazítottál bennünket! Köszönjük, hogy bár sok nehézségen kell átmennünk életünk folyamán, Te nem hagysz magunkra, hanem erőt adsz elhordozni a terheket! Sőt még a rosszat is a javunkra fordítod, mert tudjuk, hogy nekünk, akik szeretünk, minden a javunkat szolgálja. Ámen.
2024. augusztus 22., csütörtök
2024. augusztus 22., címkék:Zsolt 33 és Mt 15,21–28
(ÓSZ) „De az ÚR terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre" (11). Istennek van egy terve a világra, az emberiségre vonatkozóan, erről olvashatunk a Szentírásban. Isten az Úr Jézusban elkészítette a szabadulás útját minden ember számára. S amikor az Úr Jézus visszajön, megítél mindeneket és újjáteremt mindent. Ezt az ember nem tudja meghiúsítani, Isten véghezviszi tervét, mert az ő kezét senki nem tudja megkötni. Mintha napjainkban egyre inkább látnánk, hogyan teljesedik be mindaz, amit az Úr előre megmondott... Jó hír, hogy ebben a nagy tervben van benne a mi életünk is. Mindannyiunk számára adott a lehetőség, hogy megragadjuk az üdvösséget, a menekülés útját. Hogy Jézus Krisztusba kapaszkodjunk. Hogy betölthessük a feladatot, amelyet Isten személyesen nekünk szánt. Mert velünk vagy nélkülünk, de Isten az ő tervét véghezviszi nemzedékről nemzedékre.
Fohász: Köszönjük, Urunk, hogy nem hagytad magára ezt az ellened fellázadt világot, hanem megadtad a szabadulás útját! Köszönjük ígéretedet, hogy reménytejes jövőt készítettél a számunkra! Köszönjük, hogy ebben megvan a terved ránk vonatkozóan is. Köszönjük, hogy feladatot szántál nekünk, és hogy eszközeid legyünk a Te országod építésében! Ámen.
2024. augusztus 21., szerda
2024. augusztus 21., címkék:Zsolt 32 és Máté 15,10–20
(ÓSZ) „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett" (1). Átéreztük már a bűneink súlyát? Beláttuk már, hogy Isten előtt nem állhatunk meg, mert haragját és ítéletét érdemeljük? Ezen érzéseken és belátásokon keresztül vezet az út a boldogsághoz! Mert az Úr Jézus ott a kereszten eltörölte minden bűnünket. S aki megbánja, megvallja és bocsánatot kér vétkeiért, az az ember Jézus érdeméért bocsánatot kap Istentől. Szerintem nincs annál nagyobb boldogság a földön, hogy az ember rádöbben, mit tett érte Isten, hogy elfogadja vétkei eltörlését, hogy hittel belátja, Jézus Krisztus megmentette a kárhozattól és az örök ítélettől. Te átélted már ezt? Vagy csak vágysz rá? Talán éppen a bűneid súlya alatt roskadozol. De lehet, hogy még nem érted. Gyere az Úr Jézushoz, és nála megtapasztalhatod, mi is az igazi boldogság! „Ma még lehet, ma még szabad: Borulj le a kereszt alatt."
Fohász: Drága Urunk! Köszönjük, hogy Hozzád jöhetünk bűneinkkel! Kérünk, bocsáss meg nekünk! Köszönjük, hogy magadra vetted a mi vétkeinket, és véreddel eltörölted minden gonoszságunkat! Köszönjük bocsánatodat, köszönjük a boldogságot és szabadságot, a békességet és örömöt, amit Benned kaptunk és kapunk! Légy áldott, Urunk! Ámen.
2024. augusztus 20., kedd
2024. augusztus 20., címkék:Zsolt 31 és Mt 15,1–9
(ÓSZ) „Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan" (2)! Megszégyenítés. Egyaránt sokszor éri a gyermeket és a felnőttet. A mai világban különösen. Sokan vannak, akik mindent jobban tudnak a másiknál, akik irgalmatlanul törtetnek át a másikon. Az, hogy közben megszégyenítik a másikat, megalázzák, letiporják az önbecsülését, mit sem számít. Kit érdekel, hogy mit gondol vagy érez a másik?! Az Úr tisztítson és óvjon meg minket ettől a lelkülettől. És meneküljünk hozzá, ha a velünk bánnak így! Mert ha ő mellettünk van, nem szégyenülünk meg. „Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik" (Lk 14,11).
Fohász: Urunk, szabadíts meg minket a megszégyenítéstől, a megaláztatástól. S közben tisztogass bennünket, adj nekünk alázatot, hogy szeretettel, megbecsüléssel tudjunk szolgálni egymás felé! Köszönjük, hogy meghallgatsz minket! Ámen.
2024. augusztus 19., hétfő
2024. augusztus 19., címkék:Zsolt 30 és Mt 14,22–36
(ÓSZ) „URam, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba" (4). Van, hogy az ember olyan állapotba kerül, vagy olyan betegség éri, hogy azt gondolja, itt a vég. Nincs tovább. De milyen nagy kegyelem, ha Isten egyszer csak valakit megment: meggyógyít egy súlyos betegségből, kihoz egy mélységes lelki állapotból, nem engedi a holtak hazájába! A zsoltáros is azért ad hálát Istennek, hogy megtartotta az életét. Úgy látom, sokak akkor kezdik igazán értékelni, hogy milyen nagy ajándék az élet, amikor megrettenti őket a halál árnyéka. Sokszor, amíg nem érinti meg őket a halál szele, fel sem fogják milyen értékes az életük. Adja az Úr, hogy enélkül is becsüljük meg ezt a nagy ajándékot, amit kaptunk. Mert csak egyszeri lehetőségünk van élni. Legyen benne az Úr a főszereplő!
Fohász: Drága Urunk, köszönjük Neked az életünket! Köszönjük, hogy napjainkhoz napokat toldasz, hogy Te vagy az, aki megtartod az életünket! Könyörülj rajtunk, hogy ajándéknak tartsuk egyetlen életünket, s a Te dicsőségedre, illetve egymás javára éljük! Ámen.
2024. augusztus 18., vasárnap
2024. augusztus 18., címkék:Zsolt 29 és Mt 14,13–21
(ÓSZ) „Magasztaljátok az URat" (1). Több zsoltárban is azt olvassuk, énekeljük, hogy magasztaljuk az Urat. De vajon értjük, hogy mit jelent a magasztalás? Az értelmező kéziszótárak szerint a magasztal szó jelentése: „dicsérni, magasra tenni, felemelni; jó tulajdonságokat megdicsérni, kiemelni; nagyon dicsérni, nagyon dicsőíteni egy személyt, dolgot a valóságos vagy képzelt érdeme vagy értéke miatt". Istent tehát csak magasztalás illeti azért, aki; azért, amit értünk tett. Csak az méltó hozzá, ha leborulunk előtte, és dicsérjük őt. És miközben ezt tesszük, erő árad belénk, átjár bennünket a tőle jövő békesség és öröm, mert nem gondolunk semmi másra, csak arra, hogy milyen csodás és hatalmas Istenünk van. Tegyünk hát így, magasztaljuk és dicsérjük, mert megérdemli! Mert így éljük át, hogy „az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel".
Fohász: Magasztalunk, Urunk, mert olyan hatalmas, erős és csodálatos Isten vagy, mert Te mindent megteszel és megtettél értünk. Te gondoskodsz rólunk, szeretsz, megoltalmazol és megszabadítasz. Sokszor nem tudjuk szavakba foglalni, mennyire csodálunk Téged, Urunk! Taníts minket továbbra is Téged magasztalni! Mert ez méltó Hozzád. Ámen.
2024. augusztus 17., szombat
2024. augusztus 17., címkék:Zsolt 28 és Mt 14,1–12
(ÓSZ) „Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát" (7). Ebben a zsoltárban arról olvashatunk, hogy Dávid Istenhez fordult segítségért a gonoszokkal szemben, akiknek rossz szándék van a szívükben a másik ember felé. Isten meghallgatta kérést, és pajzs volt az ő Dávid számára. A pajzs egy olyan harci eszköz, amelyet támadások kivédésére használtak, hogy az ellenség nyilait, kardcsapásait kivédjék. A támadások idején Dávid számára maga az Isten volt a pajzs! Isten mást gondol, mást mond és végeredményben máshogy ítél róla, mint a támadói. És mindig Istennek van igaza. Így óvta meg Dávidot. Látszik, hogy itt lelki terhekről, támadásokról volt szó, mert a vidám szív és az éneklő száj nagy felszabadultságot, megkönnyebbülést mutat. Ha biztos védelemre van szükséged, az Úr legyen a Te pajzsod is!
Fohász: Urunk, köszönjük, hogy Te vagy a mi erőnk és pajzsunk, és köszönjük, hogy Te ma is imameghallgató Isten vagy! Jó néha visszatekinteni az életünkre, és meglátni, milyen sokszor vettél körül bennünket, mint egy pajzs, és hányszor hallgattad meg imáinkat. Légy ezért áldott! Ámen.
2024. augusztus 16., péntek
2024. augusztus 16., címkék:Zsolt 27 és Mt 13,53–58
(ÓSZ) „Reménykedj az ÚRban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az ÚRban" (14)! Reménykedjünk! – szoktuk mondani egymásnak bátorításképp. De mi nem akármiben reménykedünk, hanem az Úrban! „Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya" (Zsid 6,19). Az Úrban való reménység megtart a viharok és próbatételek idején, ahogyan a horgony a hajót a viharos tengeren. Még akkor is, amikor támad az ellenség, a betegség, a magány. De az Úr sohasem hagy el. Tőle meríthetjük erőnket, bátorságunkat. Ha az Úr a szívünkben él, akkor nincs semmi és senki, akitől félnünk vagy rettegnünk kellene. Legyen hát lelkünk erős horgonya a reménység, hogy az Úr Jézus Krisztus a mi szabadítónk!
Fohász: Urunk, Benned van minden reményünk... Tőled kérjük és várjuk, hogy Te adj bátorságot, erőt, amikor próbatételek, támadások érnek! Vedd el félelmeinket, segíts kitartani, Beléd kapaszkodni a viharok idején is! Ámen.
2024. augusztus 15., csütörtök
2024. augusztus 15., címkék:Zsolt 26 és Mt 13,44–52
(ÓSZ) „URam, szolgáltass nekem igazságot" (1). Dávid igazságszolgáltatásért fordul az Úrhoz. Viszont amikor ezt teszi, azt is kéri, hogy az Úr vizsgálja meg a szívét, kutassa át, hogy nem vétett-e ő is. Amikor minket igazságtalanságok, hamis vádak érnek, bármily nehéz, először nekünk is meg kell kérnünk, hogy az Úr bennünket világítson át, nem követtünk-e el mi magunk is valami súlyos bűnt. Mert érhetnek jogos és jogtalan vádak, viszont az is lehet, hogy a bűneink következményeit kell viselnünk. Hála legyen Urunknak, mert ő ismeri a szívünket és helyzetünket. Sőt a másik ember szívét is, aki lehet, hogy éppen a rágalmazónk. Ha jogtalanul vádolnak, nincs félnivalónk, az Úr meg fog segíteni. Ki fog derülni az igazság. „Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna" (Mk 4,22) Ha pedig jogosan vádolnak, az Úr akkor is szeret.
Fohász: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján" (Zsolt 139,23–24)! Ámen.
2024. augusztus 14., szerda
2024. augusztus 14., címkék:Zsolt 25 és Mt 13,36–43
(ÓSZ) „Azt az embert, aki féli az URat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza" (12). Sokszor kérjük Istent, mutassa meg, merre menjünk, hogyan döntsünk életünk egy-egy nehéz helyzetében, fontos kérdésében. De ahhoz, hogy megértsük válaszát, félni kell az Urat: ismerni, szeretni és követni. Engedelmeskedni a szavának. Hogy minél inkább megértsük az akaratát, a kis dolgokban is kérni kell Tőle az útmutatását Az ige is azt mondja, hogy azt az ember vezeti, aki féli őt, aki hisz benne és komolyan veszi tanácsait. S mivel az Úr ma is tud tanácsot adni és útba igazítani, így bátran jöhetsz hozzá Te is, ha segítség kell, vagy döntés előtt állsz. Ha rá támaszkodsz, ha benne bízol, nem fogsz eltévedni.
Fohász: Urunk, köszönjük Neked, hogy Te útbaigazítasz bennünket és tanácsot adsz. Jó, hogy jöhetünk eléd, amikor fontos döntéseket kell meghoznunk, de az egyszerű, hétköznapi dolgainkban is kérhetjük útmutatásodat! Vezess bennünket és taníts minket akaratod felismerésére, hogy szerinted való döntéseket tudjunk hozni! Ámen.
2024. augusztus 13., kedd
2024. augusztus 13., címkék:Zsolt 24 és Mt 13,31–35
(ÓSZ) „Ki az a dicső király? A Seregek URa, ő a dicső király" (10)! Az ószövetségi nép királyt akart magának, olyat, amilyen a többi népnek is volt. Nem volt elég számukra, hogy az Úr az ő igazi Királyuk. Dávid, akit Isten választott ki földi királlyá, mégis megénekli a zsoltárban, hogy kicsoda is az igazi, a dicső király. Nem valamely földi király nevét olvassuk, hanem a Seregek Ura a dicső király. Mi azonban már azt is tudjuk, hogy Isten nem olyan király, mint a földi királyok, nem úgy uralkodik. Az Úr Jézusban eljött erre a földre, lemondott mennyei dicsőségéről, megüresítette önmagát, szegénnyé lett, és az életét adta értünk. Így uralkodik ő, ilyen az ő országa. És amikor majd visszajön, már teljes dicsőségében, és ez lesz az új neve: „királyoknak Királya és uraknak a Ura" (Jel 19,16). Ilyen Királyunk van, aki mindent a kezében tart, és minden földi és mennyei seregnek is Ura!
Fohász: Olyan fenséges ez a név: Seregek Ura – erő és hatalom árad belőle. Köszönjük, Urunk, hogy tudhatjuk: Te vagy a menny és a föld Ura, Te vagy mi Királyunk. Légy is valóban szívünk Királya! Ámen.
2024. augusztus 12., hétfő
2024. augusztus 12., címkék:Zsolt 23 és Mt 13,24–30
(ÓSZ) „Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm" (1). Mindig jó arra gondolni, hogy van egy Pásztorunk, aki vezet, aki előttünk jár. Aki terelgeti az életünket, aki megóv, ha jön a farkas, ha jön a veszedelem. Aki mindennel ellát, amire ebben az életben szükségünk van. Jó, hogy nem szenvedünk hiányt semmiben, mert ő mindenét nekünk adja ajándékba. Ezért nem kell szűkölködnünk. Ez a Pásztor maga az Úr Jézus Krisztus, aki nem kímélte magát, eljött a földre, és ma is utánunk jön, megkeres bennünket, elveszetteket. Aki a vállán hordoz, aki meggyógyítja a sebeinket, aki jól tart. Sőt, az örök életre is elvezet bennünket. Dicsőség, neked, Urunk!
Fohász: Úr Jézus, köszönjük, hogy Te vagy a mi jó Pásztorunk, mert vezetsz, terelgetsz minket, mert utánunk jössz, és bekötözöd sebeinket. Köszönjük, hogy nem kell nélkülöznünk: Te mindig gondoskodsz rólunk. Fel sem fogjuk sokszor, mennyire szeretsz bennünket. Ezért is: egyedül Tied a dicsőség, dicséret és hálaadás! Ámen.
2024. augusztus 11., vasárnap
2024. augusztus 11., címkék:Zsolt 22 és Mt 13,10–23
(ÓSZ) „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem" (2)? Ez a mondat hangzott el az Úr Jézus ajkáról a kereszten. S az életünk során néha mi is azt tapasztaljuk, hogy olyan, mintha elhagyott volna bennünket Isten. De ez a zsoltár nemcsak erről szól. Ha végigolvassuk, meglátjuk benne, hogyan szabadítja meg Isten a hozzá fordulót szenvedéséből, gyötrődéséből, magányából. És hogyan válik e szabadítás megtapasztalása dicséretté az ajkán. Talán Isten Téged is azért engedett bele mélységekbe, gyötrődésekbe, hogy más minőségben tapasztald meg az ő szabadítását, hogy még hatalmasabban ragyogjon fel előtted az ő kegyelme, szeretete. Hogy bizonyosan elhidd, nem hagyott el Téged. Most is itt van.
Fohász: Urunk, köszönjük, hogy Te a mi mélységeinkben is velünk vagy, soha nem hagysz el bennünket. Bocsásd meg, ha olykor mégsem érezzük, hogy velünk vagy! Köszönjük, hogy Te ilyenekor is hozzánk hajolsz, újra és újra felemelsz, és meggyőzöl minket szeretetedről, irgalmadról, kegyelmedről! Ámen.
2024. augusztus 10., szombat
2024. augusztus 10., címkék:Zsolt 21 és Mt 13,1–9
(ÓSZ) „Mutasd meg hatalmadat, URam! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről" (14)! Újra és újra ez a mi kérésünk. Most is, ugyanúgy, mint Dávid idejében. Azt látjuk, hogy széthullik a világ. Háborúk, járványok, természeti katasztrófák, az emberi beképzeltség és butaság pusztítása. Az ember Isten ellen lázad, s az Isten népét egyre inkább üldözni, támadni fogják. S bár mi, az Újszövetség népe tudjuk a mi Urunktól, hogy mindennek sajnos meg kell lennie, de ma újra így fohászkodunk: „Mutasd meg hatalmadat, URam! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről!"
Fohász: Urunk, alázattal kérünk, mutasd meg hatalmadat a világban, rajtunk és közöttünk! Küldd el a Te Szentlelkedet: adj ébredést, add, hogy minél többen odaforduljanak Hozzád, hogy senki el ne vesszen, hanem mindenkinek örök élete legyen! Ámen.
2024. augusztus 9., péntek
2024. augusztus 09., címkék:Zsolt 20 és Mt 12,46–50
(ÓSZ) „Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az ÚRnak a nevét" (8). Azok az emberek, akik nem ismerik Istent, nem őt hívják segítségül, nem bíznak benne, a maguk erejére, esetleg a pénzükre, kapcsolataikra, hatalmukra támaszkodnak. Hányszor mondja az ember: majd én megmutatom, majd én megcsinálom?! Isten népének azonban Isten a támasza és segítsége. Minden dolgunkban őt hívhatjuk, és hívjuk is segítségül! Tőle várjuk a győzelmet, az erőt, a megoldást! S ha így teszünk, újra és újra megtapasztaljuk, hogy valóban, aki benne bízik, ha elesik is, felkel, ha meginog is, talpon marad, és győzedelmeskedik. Aki viszont nem Istenre támaszkodik, az előbb-utóbb térdre esik, összeroppan, és végül minden tekintetben veszíteni fog.
Fohász: Urunk, mi Téged emlegetünk, a Te nagy nevedben bízunk, amelynél nincsen nagyobb! Légy segítségül rajtunk! Emelj fel bennünket magadhoz, tartsd meg kezedben életünket! Ámen.
2024. augusztus 8., csütörtök
2024. augusztus 08., címkék:Zsolt 19 és Mt 12,38–45
(ÓSZ) „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny" (2). Néhány évvel ezelőtt utazás közben az autóból a tájat csodáltam. Nagyon szép napos idő volt. Váratlanul felhők gyülekeztek felettünk. A felhők között azonban átragyogott a nap fénye, és ahogy a sugarai megvilágították az eget és a földet, csodálatos látványban lehetett részem. Elkezdtem fotózni, persze a képek nem adták vissza, amit akkor láthattam. De a mai napig emlékszem, mit éreztem. Pontosan a zsoltárnak ez a sora jutott eszembe. Gyönyörködve dicsértem magamban Istent. Átjárt az öröm, hogy a teremtett világon mennyi minden beszél róla, még az ég is az ő dicsőségét hirdeti. Fontos, hogy ezt észrevegyük. Hogy meglássuk a szürke hétköznapokban, az egyszerűnek tűnő dolgokban Isten dicsőségét. S ha erre felnyílik a szemünk, tele lesz a szívünk örömmel és hálával. Jó megtapasztalni Isten dicsőségét!
Fohász: Urunk, csodálatos, ahogyan a teremtett világ is Téged dicsér, Rólad tesz bizonyságot. Kérünk, segíts ezt észrevennünk a saját életünkben – észrevenni hétköznapi csodáidat egy felhős égen, egy tó tiszta tükrében, egy fűszálban, egy kis virágban. És miden teremtményedben meglátni, hogy Te csodálatos Isten vagy! Ámen.
2024. augusztus 7., szerda
2024. augusztus 07., címkék:Zsolt 18 és Mt 12,22–37
(ÓSZ) „Kimentette őt az ÚR" (1). Miután Istenhez fordul szabadításért, Dávid valóban megtapasztalja, milyen hatalmas az Úr, mert megmenti őt ellenségei karjából. Nem is feledkezik meg Istenről, hanem dicséri őt, mert győzhetett és megmenekülhetett. Ha megtapasztaljuk, hogy Isten meghallgatja imádságunkat, és megszabadít a bajból, ne felejtsük el mi sem dicséretet mondani neki. Az Úrnak címzett hálaadás jótékony hatással van életünk minden területére. S ha nincs éppen a szemünk előtt, hogy miért lehetni őt dicsérni és magasztalni, bár ez hitünk renyhesége miatt van, összeszedve minden lelki erőnket: adjunk hálát azért, mert megmentett minket a bűn, a Sátán és a halál rabságából. Dicsőség legyen ezért az Úr Jézus Krisztusnak! A hálánk egyre növelni fogja a bizalmunkat. Soha ne felejtkezzünk meg arról, hogy nyomorúságainkban az Úrhoz fordulhatunk, a győzelmet mindig ő adja.
Fohász: Drága Urunk, köszönjük, hogy Te szabadító Isten, Te győztes Király vagy, aki bennünket is meg akarsz és meg tudsz szabadítani a mi ellenségeinktől és nyomorúságunkból! Ezért dicsérünk, magasztalunk, és egyedül Neked adunk hálát, Jézus nevében! Ámen.
2024. augusztus 6., kedd
2024. augusztus 06., címkék:Zsolt 17 és Mt 12,9–21
(ÓSZ) „Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába" (8). Dávid azért fohászkodik, hogy az Úr szabadítsa meg vádlóitól, ellenségeitől. Ezt is teljes bizalommal teszi, mert tudja, hogy az Úr látja az életét, látja, hogy nincs a szívében álnokság, és tudja, hogy az Úr képes őt megmenteni. Ahogyan a tyúkanyó elrejti kiscsibéit a szárnyai alá, Dávid is így menekül oltalomért az Úrhoz. Mert az Úrnak hatalmában áll elrejteni, megvédeni őt, megóvni és megőrizni, mint a szeme fényét. Mi is menjünk oda Urunkhoz, hogy bizonyosak lehessünk afelől, hogy bennünket is megvéd és megőriz, hiszen annyira fontosak és értékesek vagyunk az ő szemében, hogy egyszülött Fiát adta értünk. És ő ma is ugyanaz az Isten, nem változik, hanem mindig az lesz, aki volt.
Fohász: Urunk, köszönjük, hogy a szárnyaid árnyékában rejtőzhetünk, amikor támad az ellenség! Köszönjük, hogy bennünket is megőrzöl és megóvsz! Köszönjük, hogy Te ma is ugyanaz az Isten vagy, aki Dávid idejében is voltál, mert Te soha nem változol! Ámen.