Családban marad: Jézus családja

2018. február 07., szerda

Családban marad, ez a sorozatunk mindenképpen. Ugyanis 2018-ban, minden hónapban megjelentetünk egy újabb írást, amely a házasság, a család, a gyerekek, az otthon, a családi konfliktusok és azok megoldásának témájával foglalkozik. Nyitásként azzal az örömhírrel kezdünk, hogy keresztyénként saját családunkon túl, bizony Isten családjának is tagjai vagyunk. Hát nem remek…?

Jézus földi élete több szempontból is összekötötte az Eget és a Földet. Jézus által nevezhetjük az Istent Atyánknak, egymást pedig lelki testvérnek. Nem a vérszerinti származás, hanem a lelki kötődés válik mérvadóvá. Ez az én szeretett Fiam – hangzik először Jézus megkeresztelésekor a Jordánnál, másodszor pedig a megdicsőüléskor a hegyen. Amikor fölöttünk is elhangzik Jézus parancsa: Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, akkor befogadást, azaz összeköttetést nyerünk az Isten családjába Jézus Krisztus kiontott vére által. 

Úgy tűnhet, hogy Jézus nem találja a helyét saját családjában, mégsem arról van szó, hogy elutasítaná a földi kötelékeket, éppen ellenkezőleg, kiterjeszti azokat. Amikor szülei keresik őt, ő megnyugtatja őket, hogy nem kell aggodalmaskodniuk. Amikor anyja és testvérei beszélni szerettek volna vele, megnyitja a kérdést és kiterjeszti egy másik dimenzióba: Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem és az én anyám (Mt 12,48–50). Amikor Mária zokogva végignézi fia halálát, összeköti őt János tanítvánnyal. Így a legfőbb ismertető és egyben a legfontosabb feltétel a lelki családi kötelékben a szeretet! Ez nem egy érzelgős fellángolás, hanem a parancs betöltése: Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást (Jn 13,34–35).

Bár hajlamosak vagyunk természetesnek venni azt, hogy a testvérek elfogadóan kötődnek egymáshoz, valóságban magunkban hordozzuk az első testvérpárnak, Káin és Ábelnek a kapcsolati feszültségét. A másikat jobban szeretik, mint engem? A másiknak több jut, mint nekem? A másik irigykedik rám, átver és netán az életemre is tör? Jézus maga is átélte ezt a nyomást, de az Atya akaratát előtérbe helyezve saját teste és vére feláldozásával „test-vérré” fogadta az ellenségeit is.

Ezt a szeretetköteléket kínálja nekünk is, hogy közösen szólítsuk meg imáinkban a Gondviselő Atyát, aki apaként ismeri a legalapvetőbb szükségleteinket, félelmeinket és vágyainkat is. Bennünket pedig családba helyez, ahol tudunk egymásra támaszkodni, számíthatunk egymásra, elfogadjuk, számon tarthatjuk egymást, és egymásért egy lelki családként közbenjárhatunk.

Süll Tamás

Családban marad sorozatunk részei:
Házasságkötés
Családi gyökereink

események továbbiak →