Családban marad: házasságkötés

2018. február 26., hétfő

Családban marad, ez a sorozatunk mindenképpen. Ugyanis 2018-ban, minden hónapban megjelentetünk egy újabb írást, amely a házasság, a család, a gyerekek, az otthon, a családi konfliktusok és azok megoldásának témájával foglalkozik. A második rész témája a házasságkötés, amely egyszerre jelent elszakadást és kapcsolódást…

Paradox módon minden házasságkötés és családalapítás feltételez egy elhagyást, egy elszakadást, egy kilépést, egy kockázatvállalást. Amíg a kapcsolódás pozitív megtapasztalás, addig az elhagyás önmagában negatív élmény, szinte trauma is lehet. Ezt a kettősséget éljük meg minden házasságkötésnél.

Figyelemre méltó, hogy az elhagyja apját és anyját kijelentés éppen Ádám és Éva fölött hangzik el, pedig az ő esetükben tudjuk, hogy nem születtek, hanem teremtettek és megformáltattak közvetlenül Isten által. De Ádám és Éva is megélték az elhagyás, az elszakítás traumáját. Hiszen ők is – bár önhibájukból – arra kényszerültek, hogy elhagyják az Éden kertet, a biztonságos közeget, azt az éltető burkot, ahol semmiben sem volt hiányuk. Mintha ők is azt a születési folyamatot élnék meg, mint amin egyébként egy magzat megy keresztül, amikor elhagyni kényszerül az anyaméhet, és elvágják az összekötő köldökzsinórt. Ádámnak és Évának is egy valós világba kell lépniük, megtapasztalva az egymásra való ráutaltságot. Saját családot kell alapítaniuk, melyben eggyé válhatnak. Közösen kell megküzdeniük azzal az új helyzettel, hogy miként tudnak megélni és újat alakítani úgy, hogy mégis kapcsolatban maradjanak Teremtőjükkel. Hiszen többé már nem tudnak közvetlenül kommunikálni azzal, aki addig minden szükségletüket betöltötte. Bízniuk kell abban, hogy Isten velük marad. Ezt pedig legjobban a saját kapcsolatukon belül gyakorolhatják: mennyire tudnak egymásban megbízni, mennyire tudják egymást megérteni, mennyire tudnak teret biztosítani annak, hogy a másik is szóhoz jusson, kibontakozhasson.

Isten jelenlétének egyik jele éppen az egységük gyümölcse, a megfogant és megszületett gyermekek. Hiszen Isten adta a parancsolatot, hogy szaporodjanak és sokasodjanak. De nem csak a születéshez fűződő örvendetes élmény, hanem az élet kimúlásának, azaz a halál és a gyász közös megélésének a megtapasztalása is jel számukra, hogy Isten velük van, mint Vigasztaló.

Isten a házassági intézmény szerzője, aki maga is bekapcsolódik ebbe a szövetségbe. Kötelezi magát, hogy Istene lesz a létrejött családi közösség minden tagjának, de nem csak az éppen akkor élőknek, hanem a jövőben megszületendőknek is, és ugyancsak Istene marad az elhunytaknak is. Ezért olvashatjuk gyakran azt a kijelentést, hogy Ő Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Isten ezt a hűségét kínálja fel mindnyájunknak!

Süll Tamás

Családban marad sorozatunk részei:
Jézus családja
Családi gyökereink

események továbbiak →