Családban marad: családi gyökereink

2018. május 30., szerda

Családban marad, ez a sorozatunk mindenképpen. Ugyanis 2018-ban, minden hónapban megjelentetünk egy újabb írást, amely a házasság, a család, a gyerekek, az otthon, a családi konfliktusok és azok megoldásának témájával foglalkozik. A harmadik rész témája családi gyökereink, melyek  láthatóan vagy láthatatlanul kötik össze a múltat a jelennel, és a jövővel.

Minden fának van gyökere, mely nagyban meghatározza a fa életét. Néhány fafajta lombkoronája tükrözi a földben rejlő gyökérzet formáját. Minden embernek vannak elődei, felmenői, akik a történelemben összekötődnek, az életük ilyen gyökérként szerteágazódik, és talán mi is hasonlóan tükrözzük saját életünk lombkoronájával ezeket az ősöket, akik már átadták lelküket a Teremtőnek, és testük újra porrá lett, láthatatlanok. 

Van, aki vakbuzgósággal kutatja felmenőit, és rátalálva egy-egy nemesi ágra büszkén hangoztatja, hogy akár a múltban, úgy a jelenben is kiváltságos „fa”. Van, aki bűntudatot és szégyent érez felmenői iránt, szembesülve azzal, hogy vannak közöttük, akik embertelenül éltek, öltek. Van, aki tudatosan el akarja vágni a múlttal összekötő gyökereit, hogy befolyásolás nélkül csak előre tekinthessen. Van, aki hiába keresi a legközelebbi felmenőit, szembesül azzal a fájdalommal, hogy őt elszakították a gyökerektől. Akár tudomásul vesszük, akár nem, a múlt és az elődeink élete nagyban befolyásolja jelenünket és jövőnket is.

Figyelve önmagunkat, összehasonlítva szüleinkkel bizonyára felfedezünk hasonlóságokat. Van, amikor éppen az unoka hordozza erőteljesebben nagyszülei vonásait. Ez a hasonlóság nem csupán a külső kinézetre, hanem a belsőre, lelki és szellemi tulajdonságokra is vonatkozik. A genetika tudománya ebben egy óriási és szinte kikutathatalan területre bukkant rá. A kikutathatalanság és a titok talán ott kezdődik, hogy minden új élet egyedi, de mivel magunkban hordozzuk őseink génjeit, egy-egy meghatározó pillanatban azok mégis nagy befolyásolással vannak ránk.

A Bibliában ismert nemzetségtáblázatoknál nem csupán szétágazódó családfákkal találkozunk, hanem egy-egy apai ág egyenes leszármazottainak láncleírásával is. Jézus esetében is Dávid királyon és Ábrahámon keresztül egészen Ádámig lekövethető a származása (Lk 3,23–38). A zsidóknál ez azért volt fontos, mert a származás adta a jogot a birtokláshoz, de a különböző hivatások, mint pl. a papság, betöltéséhez is. A farizeusoknál a nemzetségtáblázat már főleg presztízs kérdés, hiszen magukat ezáltal többnek tartották. Pál erre figyelmeztet, amikor Titusznak azt írja, hogy „kerüld az ostoba vitatkozásokat, a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket, a viszálykodásokat és a törvényeskedő harcokat, mert ezek haszontalanok és hiábavalók” (Tit 3,9).

Az egyik legfontosabb szerepe a családfának számunkra egyszerűen az lehet, hogy összeköt, összekapcsol. Annak tudatosítása, hogy nem vagyunk egyedül, életünk alapfeltétele, de egyben kihívás is, hogy el tudjuk fogadni az ismeretlen – vagy akár ismert – őseinket, és hittel, felelősséggel tudjunk előre tekinteni azokra, akiket még nem láthatunk.

Ehhez kínálja Isten a hitet, hogy önmagunkra is tudjunk úgy tekinteni, akinek élete beleoltatott Krisztus életfájába.

Süll Tamás

Családban marad sorozatunk részei:
Jézus családja
Házasságkötés

események továbbiak →