3Móz 27 és Róm 6,15–18 (ÓSZ) „Minden esküvel odaszentelt dolog igen szent tulajdona az Úrnak" (28). A munka ünnepén érdemes belegondolni abba, hogy mi a munkánk: szertartás, szentség, valaki parancsa, vagy szabad akaratból végrehajtott szent kötelesség? Mennyi munkáért, milyen bért kapunk? Nem vagyunk-e alulfizetettek vagy túlfizetettek? Megbecsülnek-e bennünket az odaszánt időért, a figyelemért, a szorgalomért? Izráelben mindenkinek és mindennek megvolt a becsült értéke. Tudták, hogy az emberi életnek és minden szerzett, valamint ajándékba kapott tulajdonnak felbecsülhető és felbecsülhetetlen része is van. Az életünk, a munkánk, a társunk, a gyermekeink, minden tulajdonunk az Úr szent tulajdonában vannak, és ezek szerint illik velük bánni. Akár munkáról, akár pihenésről van szó. Hiszen ma is: elsősorban nem a tennivalót, hanem a nekünk munkát, megélhetést és megbecsülést adó Urat ünnepeljük.
Fohász: Drága Uram, köszönöm, hogy van megélhetésem. Bár tudom: mindennap fáradsággal szerzett kenyeret eszek, és sokszor több a tövis, mint a megbecsülés. Könyörülj rajtam, adj jókedvet minden munkámhoz és szolgálatomhoz, és segíts hálát adni minden elvégzett dologért. Ámen.