Zsolt 120 és Ef 6,21–24 (ÓSZ) „Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltok, és ő meghallgat engem"
(1). A zsoltáros ezzel a vallomással elmondja, miért megy a templomba, miért teszi meg a sok-sok kilométert. Azért, mert az Úr elé akarja tárni életét, minden gondját-baját. Mindezt azzal a bizonyossággal teszi, hogy Isten meghallgatja. Tehát nemcsak arról van szó, hogy megkönnyebbül, miután kibeszélte magából a bajokat, hanem tudja, kinek mondta el, és bizonyos afelől, hogy Istene meg is hallgatja. Vizsgáljuk meg magunkat, hogy vajon mi mindig ezzel az elhatározással megyünk-e a gyülekezetbe, és van-e ilyen bizonyosság a szívünkben a meghallgatás felől?
Fohász: Uram, Jézus Krisztus, mindig érted akarok a gyülekezetbe menni. Veled akarok találkozni, és szeretném mindig megtapasztalni jelenlétedet. Ámen.