4Móz 3 és Róm 7,7–13 (ÓSZ) „Legyenek azért a léviták az enyéim" (12). Ősréginek tartható az a rendelkezés, hogy minden elsőszülöttet az Úrnak kell szentelni. A jelen textus egyenesen úgy mutatja be a lévitákat, mint akik az elsőszülöttek helyett, azok megváltásául vannak az Úr szolgálatára szentelve, kiváltságban és elkötelezésben. „Legyenek az enyéim" – ez az elsőszülöttek joga és kötelessége. A leviták voltak az egyetlen olyan törzs, amelyet kiválasztottak a szent sátor szent dolgainak hordozására, és az ottani szolgálat elvégzésére. A gyülekezet számára ez azt jelenti, hogy minden tag, minden hívő felelős a gyülekezet életéhez való hozzájárulásért. Mindenért, amit Isten a gyülekezetnek adott, ránk bízta a felelősséget, hogy mindent sértetlenül vigyünk át a „sivatagon", és juttassunk el a rendeltetési helyére. Isten minden gyermeke és a gyülekezet minden tagja ilyen értelemben lévita: az elsőszülöttség minden jogával és kötelességével.
Fohász: Mennyei Atyám, tudom, hogy volt olyan gyermeked, aki lemondott elsőszülöttségi jogáról. Ráadásul olyan is volt, aki csalással akart elsőszülött lenni. Kérlek, add, hogy jól értsem, miért vagyok mindennap a Te megváltó kegyelmed elsőszülöttje, és tudjam, mit kell adnom cserébe ezért az áldásért. Ámen.