4Móz 7,1–47 és Róm 8,12–17 (ÓSZ) „A fejedelmek odavitték áldozati ajándékukat az oltár elé" (10). Az igeversek visszautalnak a 2 Mózes 40-re, ahol a szent sátornak és tartozékainak, közöttük az áldozati oltárnak a felszentelése van leírva. Az ismétlés, az újbóli leírás a példaadás és a felelősség miatt történik. A törzsek vezető emberei az oltár felszentelésének kapcsán mindnyájan egyforma értékű drága adományt vittek a szentély javára: állatokat az összes áldozati fajtákhoz, az ételáldozathoz való lisztet és olajat pedig a kiegészítő tömjénnel egyenesen ezüst- és aranyedényekben adták. A paradigmaszerű ábrázolás a törzsek együttesének, valamint a vezető embereknek szent kötelességként mutatja be az oltár és a szentély szükségleteiről való áldozatos gondoskodást. Mi volt akkoriban, és mi most az oltár? Akkoriban, az ősatyák korától az áldozat levágásának és feláldozásának helye. Nekünk az oltárt az úrasztala helyettesíti. Ott lehetünk igazán „fejedelmek", akik áldozati ajándékaikat: szívüket, lelküket, bűneiket adják az Úrnak.
Fohász: Köszönöm, Uram, hogy áldozatos gondoskodásra hívtál el. A dolgom ma is az, hogy felelősségem teljes tudatában, példaadással járjak elöl mindenben. Kegyelmeddel ebben segíts meg. Ámen.