4Móz 10,11–36 és Róm 9,6–13 (ÓSZ) „Kelj föl, Uram" (35)! Áldozócsütörtök: feltámadás, felhő, tanácstalan, feszülten az égre néző tanítványok. Erre szoktunk gondolni ezen a napon, valamint arra is, hogy Jézus az apostolok szeme láttára eltávozik a földi világtól, és egy felhő takarja el őt a szemük elől. Ez a felhő most az a felhő, vagy ebből a felhőből lett az a felhő? Kelj föl, és térj vissza Uram! – mondja Mózes. A héber szerint: fussanak, repüljenek, pucoljanak előled ellenségeid. Az Exsurge, Domine (Támadj fel Uram!), egy régi keresztyén népének, amely kimondja, hogy ne hatalmaskodjék az ember, álljanak oda a nemzetek Isten orcája elé: „Ki fölveszel engem a halál kapuitól, hogy hirdessem dicséretedet Sion kapujában. Állítsd ítéletre. Kelj fel, Uram." Felettük van az Úr felhője, és el kell indulniuk, de nem akarnak Isten jelenléte nélkül élni. Érzik, hogy valamit elvesztettek Isten hatalmából, valamire nagyon nem figyeltek! Szent ünnepünkön ezért a felkelésért, visszatérésért, feltámadásért imádkozzunk.
Fohász: Hálát adunk, Urunk, hogy felette vagy annak, amiben élünk, mégis egészen benne. Könyörgünk, hogy amit sok földi tanítványod elrontott, vagy amiben ma is kárt vall, azt állítsd helyre. Támadj fel, Uram, győzd le mai ellenségeink minden erejét, és az ellenségeskedés minden kísértését. Ámen.