4Móz 14 és Róm 11,1–10 (ÓSZ) „Csak az Úr ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől"
(9)! A 14. fejezet kulcsfontosságú a könyv többi része szempontjából, mivel magyarázatot ad arra, hogy miért kellett Izráelnek negyven évig a sivatagban maradnia. Csak Káléb és Józsué tudja, hogy Isten hatalmas, és hogy bármit megtehet. Mindenki más pusztán emberi szemszögből ítéli meg a helyzetet. Ez egy olyan veszély, amellyel mindannyian szembesülünk. Folyamatosan emlékeztetnünk kell magunkat, hogy Istennel mindent megtehetünk, amire elhívott minket! Ehhez néha fel kell hagynunk azzal, hogy csupán a körülményekre figyelünk és magunkra hallgatunk. A történet a kiutat is megmutatja. Mózes közbenjárt Istennél a nép nevében. Komolyan veszi Isten haragját és irgalmát. Ugyanakkor látja az embereket a reménytelenség és az engedetlenség hálójában. Többé nem voltak képesek bocsánatot kérni, és segíteni magukon. Helyettük Mózes találja meg a szavakat, hogy Isten bocsánatát kérje.
Fohász: Uram, mennyei Atyám! Sokszor nehéz szavakat találni éppen arra a helyzetre, amiben vagyok vagy vagyunk. Nehéz olyat kérni, ami megoldást jelenthetne a jövőre nézve. Lelked által segíts szavakat találni, és könyörgésben Neked elmondani. Ámen.