4Móz 16 és Róm 11,17–24 (ÓSZ) „Talán keveslitek, hogy Izráel Istene különválasztott benneteket Izráel közösségétől, és ti járulhattok elé, hogy ellássátok a szolgálatot az Úr hajlékánál, és a közösség szolgálatára álljatok" (9)?! A pusztai vándorlás történetében gyakran találkozunk az elégedetlenségnek, a személyi és tisztségbeli féltékenységnek, a meggondolatlan hatásköri túllépéseknek a példáival. A jelen történetben kétféle ellenséges magatartásról van szó, amelyek a két vezető, Mózes és Áron ellen irányultak. A hatásköri túllépések általában félreértett hitből adódnak. Amikor keveselljük a helyünket, keveselljük Isten adományait, vagy kevésnek találjuk azt, ami az egyházban, a gyülekezetben elérhető. „Talán keveslitek, hogy Izráel Istene különválasztott benneteket" – kérdezi Mózes a lázadókat. Talán kevés, kicsi, aprócska számotokra a kiválasztottság? Talán mikroszkopikusnak tűnik az Úr jelenléte, és makroszkopikus mindaz, ami naponta körbevesz?
Fohász: Uram, bocsáss meg, hogy van, amikor a gondolataimban összefogok ellened, és túl kicsinek, vagy nagyon kevésnek tartom azt, amit eddig nekem adtál. Könyörülj rajtam, és szabadíts meg minden kicsinyességtől. Ámen.