4Móz 21,21–35 és Róm 12,14–21 (ÓSZ) „Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt egész hadinépével és országával együtt! Úgy bánj el vele, ahogyan elbántál Szíhónnal, az emóriak királyával, aki Hesbónban lakott" (34). Bevallom: furcsa számomra, hogy az Ószövetség ismételten nyíltan beszél arról, hogy Isten Izráel kezébe adja az ellenséget. Háború Isten nevében? Vajon Isten egy hadúr? Ha egy országot megtámadnak, képesnek kell lennie megvédeni magát. No de Isten nevében? Isten viszonyát népe történelmének háborúihoz így értem: Isten kezét népe felett tartja, harcol értük, átsegíti őket a puszta minden kihívásán és az ellenséggel szemben is. Ő az Úr. Megvédi népét úton az ígéret földje felé, amely majd a hazájukká válik. Mert a puszta, az ellenség, és a leendő ország is az övé.
Fohász: Mennyei Atyám, találkoztam már én is igazi nagy ellenséggel, amit jó lett volna legyőzni. Szembesültem már bűneimmel és függőségeimmel, és jó lett volna szabadulni. Köszönöm, hogy mindez egyedül Ve-led és Általad lehetséges. Ámen.