Zsolt 107 és Ef 1,1–14 (ÓSZ) „De az Úrhoz kiáltottak" (13). A kiáltás imádság. Tömör, rövid, lényegre törő imádság. Segíts rajtam! Ezt kérte Bartimeus és a macedón férfi is, aki megjelent Pálnak látomásban. A zsoltárok könyve egy imádságoskönyv. Akik imakönyveket keresnek, hát itt van! Ezeket az imádságokat bármikor elővehetjük, tanulhatunk belőlük. Ezekben benne van az is, amit magunktól nem tudunk megfogalmazni. Ezek az imádságok az Istennel való mély kapcsolatban születtek. Mindez jelzi: az imádság nem más, mint az élő Istennel folytatott beszélgetés. Ima közben beléphetünk az ő szent jelenlétébe. Nagy lehetőség mindenki számára: kereshetjük, megszólíthatjuk Istent. Éljünk ezzel a lehetőséggel! Csendesedjünk el, és emeljük hozzá szívünket! Mondjuk el, ami bennünk van, majd figyeljünk arra, amit ő mond. Mert az imádkozás lényege a párbeszéd: ne csak mi mondjuk a magunkét, hanem várjuk meg, amíg az Úr is szól. Mert neki is van mondanivalója.
Fohász: Hálás a szívem, Uram, hogy kapcsolatban lehetek Veled. Ne haragudj, hogy türelmetlen vagyok! Segíts kivárni, amíg Te is szólsz! Ámen.