Zsolt 111 és Ef 3,1–13 (ÓSZ) „A bölcsesség kezdete az Úr félelme" (10). Nagy felismerést fogalmaz meg a zsoltáros. Minden az Úrral kezdődik, a bölcsesség is. Amíg valaki nem ismeri, és nem féli őt, addig nem igazán nevezhető bölcsnek. Természetesen lehet okos, nagy tudásra tehet szert, de ha nem hódol meg az Úr előtt, akkor a bölcsesség hiányzik. Aki Istent keresi, az rádöbben erre a hiányra. De arra is, hogy egyedül az Úr töltheti be ezt a hiányt. Jakab levelében erre bátorítást és ígéretet is kapunk (Jak 5,15-16). Kérjünk, és megkapjuk! Az istenfélelem nem azt jelenti, hogy félek Istentől, hanem azt, hogy mivel megismertem őt, igyekszem hálából az ő akaratát cselekedni. Igyekszem Istennek tetsző módon élni. Az istenfélő élet természete a növekedés, de ehhez táplálkozni kell Isten Igéjével. Minél jobban megismered az Úr Igéjét, annál inkább fogod tudni, miben szükséges változtatnod.
Fohász: Uram, köszönöm, hogy kegyelmedből megismerhettelek, mert Benned van a bölcsesség minden kincse elrejtve. Ezért kérlek, Lelked által ajándékozz meg igazi bölcsességgel. Ámen.