Zsolt 112 és Ef 3,14–21 (ÓSZ) „Boldog ember az, aki az Urat féli” (1). Mindenki boldog szeretne lenni, keressük ehhez a receptet, és a zsoltáros elmondja, mi a megoldás. Megtudjuk, ki a boldog ember: „az, aki az Urat féli”. De ezt nem úgy mond-ja, mint egy megmondóember, hogy ez van, és kész. Ez egy személyes bizonyságtétel. Elhangzik az előzmény, bizony, élt ő úgy, hogy nem félte az Urat. Össze tudja hasonlítani az Isten nélküli életet az Úrba vetett hittel. Maga tapasztalta, mi a különbség. Elmondja: a régi élet nem volt boldog. Rádöbbent, hogy Isten ismerete és a neki átadott élet nélkül lehet gazdag, világlátott, politikai és egyéb ismeretekkel rendelkező, elismert ember, de boldog nem tud lenni. Ez nagyon fontos felismerés: az Istennel való élő kapcsolat nélkül nem lesz igazán boldog az életed. Fohász: Uram, köszönöm az Ige világosságát, amely által elvezettél a boldogság forrásához. Sokfelé kerestem, de Benned találtam meg a boldogságot, Uram, Jézusom. Ámen.