Zsolt 114 és Ef 4,17–32 (ÓSZ) „Látta a tenger, és elfutott, a Jordán pedig meghátrált" (3). Egy újabb nap, és annyi problémád van, annyi akadály tornyosul eléd. Lehetetlennek tűnik a továbbhaladás, az Úr útján való járás. Ebben a helyzetben a zsoltáros Isten korábbi munkáira támaszkodik, és azokból merít erőt. Látja, milyen hatalmas az Úr, a tenger és a Jordán meghátrált, és elfutott előle. Az Úr előtt vált szét a tenger és a Jordán, nem Izráel előtt. Az Úr szava volt a döntő, ha szólt, a természet erői engedelmeskedtek. Ott volt a nép, de nem az ő szavukra történtek a csodák. Mindez azt jelenti, hogy a múltban cselekvő Isten ma is munkálkodik. Ő nem változik. Hatalma szavával fenntartja a mindenséget. Ha csüggednél, akkor tekints őreá. Ne a vizekre, a hegyekre, hanem a keresztre, az Úr Jézusra, és maradj meg ma is Urad nyomában. Engedd, hogy ő menjen előtted, te pedig légy kész követni őt.
Fohász: Köszönöm, hogy a viharok közt is Rád tekinthetek! Olyan jó tudni, Jézus, hogy szilárdan áll kereszted, ahová mindig mehetek, ahol mindig megerősödhetek, ahol mindig békességre találok. Ámen.