Zsolt 116 és Ef 5,15–17 (ÓSZ) „Ó, Uram, mentsd meg életemet" (4)! Nagyon mélyen lehetett lelkileg ez az ember, de nem adta fel, hanem az Úr nevét hívta segítségül. Ezzel nekünk is megmutatja a helyes lépést. Hívjuk segítségül Urunkat, merjünk így kiáltani, bármiben legyünk is: „Ó, Uram, mentsd meg életemet"! Az életben sok nyomorúság fon körül, nagy erőkkel támad a gonosz, és csak az Úr tud megmenteni. Megtanulhatjuk az igéből önmagunk lelkigondozását. Nem mindegy, mit mondunk magunknak. A zsoltáros így szól: „légy újból nyugodt, lelkem" (7)! Nyugodj meg, mert jól bánt veled az Úr. Egyedül Isten munkájának megtapasztalása, szavának ereje ad nyugalmat és békességet. Tegyük ki magunkat rendszeresen az Ige hatásának. Álljunk be ebbe a lelki zuhanyzóba, és engedjük, hogy áradjon az Úr szava. Mint ahogy a zuhanyzó vize megmos, úgy mossa át szívünket az Ige. Megtisztít a rossz gondolatoktól, rávezet az Isten szerinti döntésre.
Fohász: Uram, beállok Igéd zuhanya alá, mert azt ígéred, fehérebb és tisztább leszek a hónál is. Szennyes vagyok, kérlek, tisztíts meg! Ámen.