Zsolt 117 és Ef 5,18–20 (ÓSZ) „Az Úr hűsége örökké tart" (2). Csodálatos bizonyságtétel: „az Úr hűsége örökké tart". Ő nem változik: megígérte, hogy megvált, az övéi leszünk, nem hagy el. És ez így is van. Ebben a világban lassan ismeretlen fogalom lesz a hűség. Ezért is jó azt olvasni, hogy az Úr szótárából nincs kitörölve. De nemcsak mondja, hanem a zsoltáros meg is tapasztalta ezt a hűséget. És mi is látjuk. Amint Pál leírta: „Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja" (2Tim 2,13). A hűség Isten alaptulajdonsága. Az Úr Jézus élete is erről vall, azért jött el, mert Isten hű maradt, és nem fordult el a hűtlenné vált emberiségtől. Isten nem igazodik hozzánk, ahogyan mi igazodunk a világhoz. Azért szólít meg, hogy ezentúl mi is hozzá igazodjunk. Olyan szomorú, amikor még Isten gyermekei közül is a világhoz kezdenek igazodni némelyek. Mi az Úr Jézushoz igazodjunk!
Fohász: Magasztallak, Uram, hűségedért, és kérlek, tégy engem is hűségessé irántad és a Te néped iránt! Segíts, hogy mindig Hozzád igazodjam! Ámen.