Zsolt 118 és Ef 5,21–24 (ÓSZ) „Nyomorúságomban az Urat hívtam segítségül. Az Úr meghallgatott, tágas térre vitt engem" (5). Mindaz, amit olvasunk, segítség, útmutatás. Mi is különféle problémákkal küzdünk, hol magunkkal, hol másokkal. De ne csüggedjünk el! Harcainkban nem vagyunk egyedül, Istenhez fordulhatunk. Igazából az volna a jó, ha azonnal őt keresnénk. Mielőtt túlbonyolódik egy helyzet, elmondhatjuk Urunknak a valóságot, és rábízhatjuk a megoldást. Mindezt abban a hitben tehetjük, hogy ő meghallgat. Ha kételyeink támadnak, vegyük elő az igét, akár ezt a mai zsoltárt, és olvassuk el újra a szerző bizonyságtételét. Ahogy őt meghallgatta az Úr, úgy minket is meg fog. Nem biztos, hogy azonnal és úgy kínál megoldást, ahogy azt mi elképzeljük. De a meghallgatás jelzi: törődik velünk, gondja van ránk.
Fohász: Uram, a mai nap terheivel, gondjaival is Hozzád jövök. Tudom, nem hagysz magamra, Nálad van a segítség. Ámen.