2024. február 26., hétfő
2024. február 26., címkék:Zak 7 és Jn 12,27–33
(ÓSZ) „Szívüket gyémántkeménnyé tették" (12). Zakariás visszatekint a nemzet múltjára: szerinte a régiek nem hallgattak sem a papi törvényre, sem a prófétai igére. Befogták a fülüket, megkeményítették a szívüket Isten szavával szemben. Ezért nem maradt el az ítélet: bekövetkezett a szétszóratás, az ország pusztulása. Zakariás szerint maga a nép tette így pusztává a „gyönyörű országot". A szív keményen nem jó, és a kemény szívből nem származhatnak jó dolgok. A nép fiai belül kemények maradtak, mint a gyémántok, ezért összetörtek mindent, és szétszóródtak az egész világon. Ha találkozik Isten szavának keménysége a szívünk gyémántkeménységével, abból csak nagy törések következhetnek. „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait" (Zsid 4,12).
Fohász: Uram, segíts, hogy ne arra törekedjek, hogy egyre keményebb és egyre ellenálóbb legyek Veled szemben. Add Lelked erejét, hogy szavad utat törjön a szívembe, és minden parancsolatod áthassa gondolataimat, érzéseimet, szavaimat és tetteimet. Ámen.
2024. február 25., vasárnap
2024. február 25., címkék:Zak 6 és Jn 12,20–26
(ÓSZ) „Ezt mondd neki: Így szól a Seregek URa: Van egy férfi, akinek Sarjadék a neve. Minden sarjadásnak indul a kezei alatt, ő felépíti majd az ÚR templomát" (12). Három férfi jön Babilonból, ahol sok zsidó maradt, még Ezsdrás és Nehémiás visszatérése után is. Ajándékokat visznek az újonnan épült jeruzsálemi templomba. Aranyból és ezüstből készült kettős koronát tesznek Jósua főpap fejére. Az arany a papságát, az ezüst a királyi méltóságát jelezte. Példátlan volt a zsidó államban, hogy ugyanaz az ember legyen a király és a pap. De minél közelebb volt a Messiás eljövetele, annál világosabbá vált, hogy ő az a Sarjadék, Dávid törzsének ága, akiben megtapasztalja a nép az igazságosság és szeretet ötvözetét. Keresztyén emberekként tudjuk, hogy Jézus Krisztus arany és ezüst korona nélkül is azzá a királlyá és főpappá lett, akinek a keze alatt ma is minden sarjadásnak indul.
Fohász: Köszönöm, Istenem, hogy a tavasz közeledtével nem csak azzal kell foglalkoznom, hogy jó földbe kerüljenek a magvak, és sarjadásnak induljanak. Az igazi kert az életem, ahol a Te Fiad, Jézus Krisztus munkálkodik. Gazdálkodik az időmmel, nemesíti a terméketlen ágakat, levágja az elszáradókat. Légy az életem jó gazdája, hogy minden sarjadásnak induljon. Ámen.
2024. február 24., szombat
2024. február 24., címkék:Zak 5 és Jn 12,12–19
(ÓSZ) „Én azt kérdeztem: Mi ez? Ő így felelt: Egy véka közeledik itt. És így folytatta: Ebben van az egész ország bűne" (6). A próféta második látomása ebben a fejezetben különleges, szinte a Jelenések könyvébe való. Egy asszonyt, aki a föld istentelenségét jelképezi, egy nagy vékába, mérőedénybe tesznek, és nehéz ólomfedővel borítják be. Aztán a vékát két szárnyas nő viszi el erős, gyors repüléssel. Az irány Babilon: innen eredt az istentelenség, ami által a választott nép magára hozta az átkot. A bűnnek most oda kell visszatérnie. Micsoda bátorítást jelentett minden jámbor zsidónak, ha tudta, hogy a bűn, amely Isten ítéletét hozta a földre, most visszavonhatatlanul el lett távolítva! Számunkra is nagy bátorítás, hogy Jézus Krisztus nem véka alá dugja el a vétkeinket, hanem megbocsátja. Jó lenne hinni és látni, hogy gyorsan tovatűnik minden istentelenségünk és gonoszságunk.
Fohász: Úr Jézus Krisztus, bocsásd meg, hogy gyakran véka alá rejtem világosságodat bűneimmel együtt. Irgalmazz, mert sokszor szégyellem Beléd kapaszkodó hitemet, és átadom magam a világnak. Ámen.
2024. február 23., péntek
2024. február 23., címkék:Zak 4 és Jn 12,1–11
(ÓSZ) „Erre ő így szólt hozzám: Ezt az igét küldi az ÚR Zerubbábelnek: Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek URa" (6). Az Úr Zakariáshoz intézett szava a templom és az egész zsidó állam újjáépítésére vonatkozott, miután a nép visszatért a babiloni fogságból. Ez egy olyan igerész, amely minden időkre és a szolgálat minden ágára vonatkozik Isten országában. A világunk nagy vállalkozásai általában a hadsereg, a pénz és az erő révén valósulnak meg. De a lelki élet minden dolgában megcáfolhatatlan, hogy az áldást és az igazi sikert, a lelkek felébresztését nem lehet emberi erőfeszítéssel elérni, hanem Isten Lelke által elfogadni. Zerubbábelnek is meg kellet tanulnia az emberi hatalmat és erőt második helyre tenni, hogy a Lélek munkája legyen az első helyen. Nekünk sincs más dolgunk.
Fohász: Seregeknek Ura, köszönöm, hogy a Te hatalmad és a Te erőd teljesen más... Te szeretetteljes hatalommal és megváltó erővel fordulsz hozzánk, emberekhez. Add Lelked erejét, hogy lelkeket ébresszen, bűnösöket térítsen, betegeket gyógyítson. Ámen.
2024. február 22., csütörtök
2024. február 22., címkék:Zak 3 és Jn 11,45–57
(ÓSZ) „Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged" (4). Senki sem látta azt a jelenetet, amikor Jósua főpap csodálatos ruhába öltözve az áldozati oltárhoz lépett. Jósua buzgó főpap volt, aki szívén viselte Isten ügyét, aki komolyan vette szolgálatát, törődött Isten népével és félte szívében az Urat! Amikor főpapi ruhájában a nép elé állt és áldást adott, sokan ámulattal néztek fel rá, és azt gondolták: csodálatos ember! Most azonban nem a nép elé áll, hanem Isten ítélőszéke elé. És ott nem azt hallja, hogy csodálatos ember. Ott minden tisztátalan dolgot észrevesznek. Isten másként lát minket, mint az emberek, vagy saját magunk. Ő igazi tükörben láttatja meg, mibe öltöztünk, mit akarunk felvenni, és hogy mi illik hozzánk. Járjunk az Úrtól kapott ruhában, tiszta öltözetben, öltözzük fel az új embert!
Fohász: Uram, hálát adok, hogy szívembe vésed az igét: „Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben" (Ef 6,11). Öltöztess fel, Uram! Ámen.
2024. február 21., szerda
2024. február 21., címkék:Zak 2 és Jn 11,33–44
(ÓSZ) „Mert a Seregek URa, aki a maga dicsőségére küldött el engem, ezt mondja azokról a népekről, amelyeknek ti zsákmányul estetek: Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja" (12)! Ez az ige a keresztyének számára az üldözőikkel szembeni vigasztalás és ellenállás értékes ígérete. Tudnunk kell, hogy az Úr olyan közel van hozzánk, és annyira törődik szenvedésünkkel, hogy szeme fényének tekint, amelyet megtámadtak. A látás mindannyiunk számára a legfontosabb érték. Elvesztése nagymértékben korlátozná életünket, aktivitásunkat. Ezt a fontosságot fejezi ki az a jól ismert mondás, amikor valamivel kapcsolatosan azt mondjuk, hogy: Úgy vigyázok rá, mint a szemem világára. Ez a kijelentés abban erősít meg minket, hogy Istennek nagyon fontosak vagyunk, mindennél fontosabbak.
Fohász: Úr Jézus Krisztus, Te vakoknak adtad vissza látásukat, és úgy vigyáztál tanítványaidra, mint a szemed fényére. Bocsáss meg, hogy én nem látok mindig tisztán, és nem tudom, kire és mire kell igazán vigyáznom. Segíts felismerni, hogy kik az életemben az igazán fontos emberek, és add, hogy tudjak köszönetet mondani nekik. Ámen.
2024. február 20., kedd
2024. február 20., címkék:Zak 1 és Jn 11,28–32
(ÓSZ) „De nem hallgattak és nem figyeltek rám" (4). Zakariás neve azt jelenti: Isten, az Úr, megemlékezik. Öröm megállapítani, hogy olyan Urunk van, aki nem feledkezik el rólunk. Sokszor kellett ezt Isten népének biztatásként elmondani. Ahogy az anya nem feledkezik el gyermekéről, ő sem feledkezik el népéről. Ugyanakkor azzal is találkozhatunk Zakariás könyvében, hogy az emberek viszont feledékenyek. Elfeledkezhetünk az Úrról. A körülményeink miatt vagy egy nehéz történelmi helyzetben. Amilyeben Isten népe akkor is volt. A Krisztus előtti 6. évszázadban vagyunk, a nép visszatért a babiloni fogságból, elkezdődött a templom és a város helyreállítása. Sokan abban reménykedtek, hogy minden olyan lesz, mint régen. De a próféta figyelmeztet: nem lehet minden olyan, mint elődeink idejében. Sosem szabad visszatérni a rossz dolgokhoz, Isten szavának figyelembe nem vételéhez.
Fohász: Uram, Te tudod, hogy naponta mennyi időt töltök Veled, és mikor lankad a figyelmem. Köszönöm, hogy emlékszel honnan jöttem, tudod kivé lettem, és segítesz abban, ami előttem van. Ámen.
2024. február 19., hétfő
2024. február 19., címkék:Zof 3 és Jn 11,17–27
(ÓSZ) „Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít" (17). A nép ostorozása után a próféta hangnemet vált. A fenti mondással a teljes győzelem idejébe repülünk, amikor örülhetünk, mert a büntetés elhárult, az ellenségeket pedig legyőzték. Arra vagyunk hivatva, hogy akármiben legyünk is éppen, lélekben helyezkedjünk a győzelem idejébe, és ezzel vigasztaljuk magunkat megpróbáltatásunkban... Egy harcos súlyosan megsebesülten feküdt a csatatéren. Civil életében barátságos földbirtokos volt, alkalmanként templomba is járt. Amikor végül hosszú kórházi ápolás után hazajött, észrevették, hogy teljesen más lett. Ő maga adta meg a magyarázatot. „Azokban a hosszú órákban, amikor halottak és sebesültek között feküdtem, és három golyó ütött sebet rajtam, megtapasztaltam, ami a Zofóniás 3:17-ben van írva. Velem volt az Úr, az én Istenem, hatalmas Megváltó, aki megbocsát és örül nekem, megtérő bűnösnek".
Fohász: Köszönöm, Neked, mennyei Atyám, hogy szereteteddel megújítod életemet. Akkor is, ha porban vagy sárban fekszem, vagy látom a sok halálos dolgot, ami körülvesz. Köszönöm, hogy örülsz nekem, ha Hozzád fordulok, ekkor talpra állok és teljesen más, Neked kedves életet kezdek élni. Ámen.
2024. február 18., vasárnap
2024. február 18., címkék:Zof 2 és Jn 11,1–16
(ÓSZ) „Keressétek az URat mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítitek a törvényeit" (3)! Böjt első vasárnapján a legjobb dologra szólítja fel Isten szolgája a népét: keressék az Urat, és törekedjenek azokra a dolgokra, amelyek igazán kedvesek neki. Zofóniás könyve az Istenben hívő ember felelősségéről szól. Meg kell tanulnunk felelősen élni! Jó lenne, ha önvizsgálatot tartanánk, hiszen ez az ige is arra bátorít: szálljatok magatokba, mielőtt eljön az ítélet, hogy nincs-e felelőtlenség itt-ott az életetekben. Kis felelőtlenségek vagy végzetes, nagy felelőtlenségek. Isten népe szemérmetlenül élt, vagyis nem szégyellték magukat semmiért: megtérés nélkül, mindenfajta magukba szállás nélkül tékozolták idejüket, erejüket, szeretetüket. A próféta ezért alázatra és igazságra való törekvésre szólítja őket, mert így talán oltalmat találnak annál az Úrnál, akitől üdvösségük függ.
Fohász: Uram, köszönöm, hogy a böjt kezdetén figyelmeztetni akarsz kis és nagy felelőtlenségeimre. Bizony, nem viselkedtem felelős, felnőtt, bölcs emberként, rosszul és rosszra használtam szavaimat. Taníts meg szégyenkezni, alázatosnak lenni, magamba és feléd fordulni, hogy a húsvét idejéig jobban higgyek halálodban és feltámadásodban. Ámen.
2024. február 17., szombat
2024. február 17., címkék:Zof 1 és Jn 10,31–42
(ÓSZ) „Keserves hang hallatszik az ÚR napján, kiáltozik akkor még a hős is" (14)! Egyetlen üzenetre tett fel egész életét és szolgálatát Zofóniás: hogy hirdesse az Úr napjának eljövetelét. A nevén kívül és néhány családi adaton kívül nem sok mindent árul el róla a Biblia. Mert az ember értéke nem a családjában, származásában, anyagi körülményeiben van, hanem abban, mennyire hűséges Istenhez. Egy hosszú és félelmetes időszak után szólal meg Zofóniás. Nem voltak próféták, a nép elfelejtette Isten hangját, és elmerültek a bálványimádásban. Zofóniás szolgálatával megalapozza a hitélet reformját Jósiás király korában. És mivel kezdi? Sepregetéssel! Isten sepregetésre kinyújtott kezéről mer beszélni, mert a teremtett világ minden élő és élettelen részére kiterjedt az istentelenség. Mindent el kell seperni, hogy egy új világ jöjjön. Radikális hang és felfogás, amely megújulást és Istenhez fordulást eredményezett.
Fohász: Teremtő Atyám, hozzád fordulok mert Te gyökeres változást tudsz hozni ennek a világnak az életébe. Adj erőt, hogy utat készítsek Neked az életemmel. Segíts Szentlelkeddel, hogy először saját házam előtt sepregessek, és megújulást hirdessek környezetem felé. Ámen.
2024. február 16., péntek
2024. február 16., címkék:Hab 3 és Jn 10,22–30
(ÓSZ) „De haragodban is gondolj az irgalomra" (2)! Bele sem gondolunk abba, hogy Isten tettei lehetnek félelmetesek, rettentőek. Habakuk belerendül abba, amit Isten tesz, mert komolyan gondolja azt, hogy ő sok földi dolgunkra haragudhat. Félelem fogja el Isten emberét, mert részvéttel van, mert igazán átérzi annak a népnek a fájdalmát, amelyet Isten ítéletével súlyt. Mindezt pedig zsoltárban, imádságban viszi az Úr elé. Nem magába mélyülten gondolkodik és bölcselkedik, hogy mi lesz a gonosz földi dolgok vége, hanem Isten színe előtt kimondja: „Haragodban is gondolj az irgalomra!" Vagyis: haragvásodban gondolj a te kegyelmességedre! Habakuk imádsága megtanít minket belegondolni Isten tetteibe és szavaiba. Jó annak az Úrnak az irgalmában, haragvásában és szeretetében élni, aki felhozza napját gonoszokra és jókra. Mert zsoltárát így fejezi be:
Fohász: „De én vigadozni fogok az ÚR előtt, víg örömre indít szabadító Istenem. Az ÚR, az én Uram ad nekem erőt; olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem" (18-19). Ámen.
2024. február 15., csütörtök
2024. február 15., címkék:Hab 2 és Jn 10,16–21
(ÓSZ) „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra" (1). Hol van az őrhelyünk? A prófétai tisztség maga is őrállói tisztség volt. Isten emberének lenni őrállást, őrködést jelentett. Őrizni a népet, hogy az Úr útján maradjon, és hallgasson szavára. Figyelmeztetni őket, hogy ne tévedjenek el, ne szakadjanak el tőle. Minden keresztyén embernek fontos tiszte ez, hogy úgy álljon Istentől kapott helyén, mint őrhelyen. Őrizni, figyelmeztetni, utat mutatni a családban, a munkahelyen, a lakóhelyünkön, a hazánkban. Őrállók vagyunk ott, ahová Isten állított minket, hogy a ránk bízottak ne tévedjenek el, ne kóboroljanak céltalanul a világban. Habakuk a templomban teljesítette őrállói feladatát, figyelt és várta, hogy az Úr mit szól hozzá, merre és kihez indítja. Nekünk is hasonló módon kell a bástyára állnunk, és figyelni merre és kihez indít az Úr.
Fohász: Uram, Jézus, köszönöm, hogy adtál nekem feladatot: őrt állni ott, ahol épp vagyok. Bevallom, hogy ez nehéz munka, és a segítséged nélkül nem boldogulok. Nem mindig értem, hogy miért nekem kell, és hogyan kell jól végezni. Pedig tudom, hogy mások üdvösségét rajtam is számonkérheted. Könyörülj, rajtam, Uram! Ámen.
2024. február 14., szerda
2024. február 14., címkék:Hab 1 és Jn 10,11–15
(ÓSZ) „Meddig kell még kiáltanom, URam, miért nem hallgatsz meg" (2)? A kétségeit önti szavakba Habakuk próféta. Nevének eredete, jelentése vitatott. Első jelentése: átölel, átkarol. Olyan ember, akit Isten szeretetével átölel, s aki népét a nehéz időkben szeretettel átöleli. Másik értelmezése szerint egy illatos kerti növénynek, a bazsalikomnak a neve. Eszerint a próféta a halál, a pusztulás közelében az élet jó illata népe között. Ha nevének jelentése homályos is, küldetése, egyénisége egyértelműen, világosan rajzolódik ki a könyvéből. Habakuk Isten követe, üzenetének, kijelentésének tolmácsolója: próféta. Népe és kora bűneivel, nyomorúságaival Isten színe elé járul, és az Úr válaszáért tusakodik. Nagyböjt kezdetén ránk is hasonló prófétai küldetés vár: kiáltani azért, hogy Isten szeretete átölelje népét, és hogy igéjével, szolgálatával mi legyünk a jó illat, az élet illata minden pusztulással szemben.
Fohász: Uram, sok minden van a szemem előtt, ami egyáltalán nem tetszik. Látom a sok romlottságot, nézem mások nyomorúságát. Szívesen kivenném a másik szeméből a szálkát. De könyörülj, hogy életem gerendáit is lássam! Add, hogy jó illattá váljak közösségünk életében! Ámen.
2024. február 13., kedd
2024. február 13., címkék:Náh 3 és Jn 10,6–10
(ÓSZ) „Alszanak már pásztoraid, Asszíria királya! Nyugosznak előkelőid. Elszéledt néped a hegyeken, nincs, aki összegyűjtse" (18). Befejezésül ironikusan panaszos gyászénekben beszél a próféta arról, hogy a fővezérek elestek, nincs, aki összefogja a hadsereget. Ezzel visszavonhatatlanul megpecsételődik Ninive (Asszíria) sorsa: nem tud többé talpra állni, gyógyíthatatlan sebet kapott, megsemmisítés várja. Mindazok, akik hallják ezt, és valaha érezték gonosz hatalmát, nagy kárörömmel veszik tudomásul. Talán furcsa azt hallani, hogy a Bibliában is van káröröm. A kutatók szerint azonban a káröröm érzése ennél árnyaltabb, nem szabad egyértelműen gonosz jelenségként elkönyvelni. Ugyanis nem minden esetben a másik szenvedésének szándékos és jóleső kinevetéséről van szó, hanem inkább gyógyszerről saját kisebbrendűségi érzésünkre. És bizony, sokszor érezzük magunkat kisebbnek a hatalmasoknál!
Fohász: Istenem, segíts, hogy életem legnagyobb öröme ne a káröröm legyen. Ugyanakkor köszönöm, hogy örülhetek annak, hogy az ellenség nem mindenben és mindig győzedelmeskedik. Hálát adok életem apró részeiért, amelyekben megtapasztaltam szabadításodat. Ámen.
2024. február 12., hétfő
2024. február 12., címkék:Náh 2 és Jn 10,1–5
(ÓSZ) „Visszaadja az ÚR Jákób méltóságát, Izráel méltóságát, bár rablók rabolták ki őket, levagdalták ágaikat" (3). Hogyan lehet visszaadni egy ember, egy nép vagy egy egyházban vállalt szolgálat elveszett méltóságát? Jákob népének büszkeségéről és Izrael méltóságáról beszél itt a próféta. Életüknek arról a minőségéről, amit gyakran elveszítettek. Sokszor nem voltak méltók sem küldetésükhöz, sem szolgálatukhoz, sem Isten hűségéhez. Most az Úr kész visszaadni, felállítani, visszahozni a régi fényüket, a régi kiválóságukat! Náhum szerint olyan Ura van az életünknek, aki vissza tud adni méltóságot, nemes büszkeséget, elveszített tisztességet. A betolakodó babiloniak a szőlőkbe is bementek, és levagdalták a legnemesebb vesszőket, hogy elvesszen a termés. A terméketlen, megszégyenített népből egyedül Isten tud újra nemes szőlőtőt formálni.
Fohász: Uram, nem vagyok méltó, hogy meggyógyíts, megtisztíts, hogy a házamba jöjj, és könyörülj szeretteimen. Életem levagdalt ágait, veszteségeit, megcsonkított részeit gyógyítsd meg, hogy termő szőlőtővé válhassak. Ámen.
2024. február 11., vasárnap
2024. február 11., címkék:Náh 1 és Jn 9,39–41
(ÓSZ) „Indulatos és bosszúálló Isten az ÚR. (...) Jó az ÚR! Oltalom a nyomorúság idején" (2.7). Sok ókori város elpusztult már. A romokon általában turisták járnak, hogy megnézzék, ami eltűnt, amiből csak kődarabok maradtak. Náhum könyve a mára rommá lett, de akkor még fényűző város, Ninive ellen fogalmazza meg ítéletét. Náhum próféta neve hitvalló név, és a szó legnemesebb értelemében vett vigasztalást jelent. A babiloni fogság miatt megtizedelt népet a próféta vigasztalja az Úr haragjának és jóságának beteljesedésével. Nem mindennapi vigasztaló volt tehát Náhum: nem kínált olcsó vigaszt. A nevével, az életével és igehirdetésével egy erőteljes rehabilitációra szólítja fel népét: ha látják az ellenségen az Úr haragjának és saját magukon az Úr jóságának jelét, jobbuljanak meg, meneküljenek gondviselő oltalmához a nyomorúság idején. Csak így nem lesznek kőhalommá és elhagyott romhalmazzá.
Fohász: Uram, szeretném, ha az életünk, az egyházunk nem csak turistalátványosság lenne. Nem a romokon akarok járni, és sajnálkozni, hogy régen minden milyen szép volt. Látva a sok nyomorúságot életemben és szolgálatomban, Hozzád akarok menekülni. Mert, aki Hozzád fut, nem szégyenül meg. Ámen.
2024. február 10., szombat
2024. február 10., címkék:Abdiás és Jn 9,35–38
(ÓSZ) „Azután az ÚR fog uralkodni" (21). A kispróféták legkisebb könyvét olvassuk egy olyan történelmi korból, amelyben Isten népe Edómmal harcolt. Az edomiták azt gondolták: úgy fogunk meggazdagodni, ha kifosztjuk Júdát. Ha őket kifosztjuk, a babiloniakkal együtt, majd nekünk is jut valami konc. Isten pedig azt mondja: Jákób, neked el van téve az örökséged. Nem kell neked fillérekért harcolni. Neked gazdag örökséged van. Mennyei osztályrészed van. Isten megígéri, hogy Jákób háza birtokba veszi örökségét. Abdiás két világot hasonlít össze igehirdetésében: Isten és a mammon, az Úr és az ellenség világát. Végül pedig a győztesek vonulását látja, akik felmennek a Sion hegyére, hogy Isten királyságának győzelmét hirdessék. Nekünk is minden nap oda kell figyelnünk arra, kinek szolgálunk, kinek a győzelmét hirdetjük és kívánjuk, mert legvégül csak az Úr fog uralkodni, és ellenségei lábai alá vettetnek.
Fohász: Atyám, a Te uralmadban szeretnék bízni. Abban, hogy nem a rosszé, a gonoszságé és az ellenségé az utolsó szó. Köszönöm, hogy Benned gazdag örökségem van, és nem kell kicsinyes dolgokért harcolnom. Ámen.
2024. február 9., péntek
2024. február 09., címkék:Ám 9,11–15 és Jn 9,24–34
(ÓSZ) „Fölállítom Dávid összedőlt hajlékát, kijavítom réseit, helyreállítom romjait, fölépítem, és olyan lesz, mint hajdan" (11) Azzal az ünnepélyes félmondattal fejeződik be Ámósz könyve, amely nem egyszer hangzott el a próféta ajkáról egy-egy prédikációja végén: „ezt mondja az ÚR". Ebben a könyvben az ÚR igéi vannak, de úgy, ahogyan a gyülekezet hallotta és adta tovább. És mindenki, aki olvassa vagy hallgatja ezeket az igéket, magára értheti. Mert ez a könyv személyesen szólítja meg a gyülekezetet és a gyülekezet tagját. Az üzenete pedig egyértelmű: az Úr tudja egyedül felépíteni, kijavítani, helyreállítani az életünk romjait. Ahogy a mai evangéliumi részben is olvassuk: aki mindenestől fogva bűnben és vakon született, tanítani tudta a többieket, mert Jézus általa teljesen helyreállt és megjavított lett nemcsak a látása, hanem az egész élete.
Fohász: Jézus Krisztus, köszönöm Neked helyreállító és mindent megjavító kegyelmedet. Tudom, Uram, hogy manapság már semmit se javítanak, csak lecserélnek. Köszönöm, hogy engem nem cserélsz le, hanem használni akarsz, hogy tanítsam embertársaimat. Ámen.
2024. február 8., csütörtök
2024. február 08., címkék:Ám 9,1–10 és Jn 9,18–23
(ÓSZ) „Megrostálom Izráel házát, mintha rostában ráznák, melyből egy szem sem esik a földre" (9). „Szétrázom Izráel házát minden népek között, amint a rostával rázogatnak; de nem esik a földre egy szemecske sem" – így fordítja Károli. Ez olyan rosta, amilyet a házépítésnél a kőműves használ a homok kirostálására. A szem, ami fönnmarad, az apró kő. Vagy olyan rosta, mint a szita, amellyel a lisztet tisztítják, akkor a fönnmaradó szem a korpa és a szemét. Elsőre nagyon furcsán hangzik számunkra a hasonlat. Ez a kép a fejezet teljes összefüggésében erről szól: az ítélet elől senki nem menekül meg. A rostában az Úr azokat fogja meg, akik el akarnak menekülni a büntetés elől. A maradék pedig az, ami áthull a rostán. A furcsa prófétai kép meglepő módon értékeli, ami Izráellel történik: az Úr megrázza a rostát. Ez a rázás azonban nemcsak tragédiát jelent, hanem menekülést is a maradék számára.
Fohász: Uram, szeretnék én is azok közé az emberek közé tartozni, akiket Te megrostálsz. Áthullnak a rostán, és megmarad az életük az örök életre. Könyörülj rajtam, hogy ne meneküljek a Te megrázó dolgaid, szavaid, kegyelmed elől, és elhiggyem, hogy a rostából a Te kezedbe hullok bele. Ámen.
2024. február 7., szerda
2024. február 07., címkék:Ám 8 és Jn 9,13–17
(ÓSZ) „Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az ÚR igéjének hallgatására" (11). Ámosz jövendölése nem egyszerűen azzal fenyeget, hogy nem lesz ige, hanem arról a szenvedésről szól, amely azokat sújtja, akik majd keresni fogják az igét, de már nem találják. Isten népe életéhez hozzátartozik az ige, nem lehet meg nélküle. Az izráeli hagyomány azonban régi idők óta tudott olyan ínséges időkről, amikor hiányzott Isten kinyilatkoztatása (1Sám 3,1). Ámósz próféciája egy ilyen időszak eljöveteléről szól. Ez talán rosszabb lesz, mint maga az eljövendő pusztulás. Csak az emberiség legszörnyűbb szenvedéséhez, az éhínséghez tudja hasonlítani. Éhség és szomjúság lesz ez: a lélek éhsége és szomjúsága Isten igéjére. Éhség és szomjúság, amely földi eszközökkel olthatatlan. Semmi sem elégítheti ki azt az embert, aki elveszti Istennel való közösségét.
Fohász: Uram, én is sokszor próbáltam már oltani lelki éhségemet és szomjúságomat földi dolgokkal: kenyérrel és vízzel, nemesnek vélt italokkal, szép helyek felkeresésével, hosszú pihenéssel, látszólagos kegyességgel. Segíts, hogy Te légy életemnek egyedüli, tiszta forrása, aki megelégítesz házadnak javaival. Ámen.